Vigyáztam Szex Történet, Vigyáztam Erotikus Történetek

🔞 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Vigyáztam Szex Történet, Vigyáztam Erotikus Történetek
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák
Csak egy napja tudtam meg az egyetemi felvételi eredményeket. Hosszú út volt ez eddig is, de jó iráyban haladtam egy reményteli szabad élet felé. Pesti, egyedül élő nagyanyám ugyanis kitörő örömmel konstatálta, hogy jövőre az ELTE Informatikai Kar hallgatója leszek, ezért büszke is volt rám módfelett. Majd kiugrott a bőréből, amikor elfogadtam a meghívását a fővárosba költözésre. Mondanom sem kell, hogy milyen kedves volt a felajánlása, hiszen egy új világ felfedezése várt rám. Egy új világ, amit immár felnőtt fejjel kellett újra megismernem és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Persze nem kezdődött valami felhőtlenül a dolog, mert már a beköltözésem utáni második napon nagyi megkért, hogy segítsek egy kedves barátnőjének helyrehozni a számítógépét. Na jó, gondoltam, ez a kérés bőven belefér, ha már úgyis ő viseli majd gondomat az elkövetkezendő pár évben. Nem mintha nagy örömömre szolgált volna nagymamákhoz járni PC doktorosdit játszani, de a gépeket imádtam, a kihívások mindig fel tudták kelteni az érdeklődésemet.
Legnagyobb gondot a tájékozódás jelentette, hiszen a városnak csak kevés részét ismertem, de térkép és IGO volt a tapizós telefonon.
A drága mamikám ettől függetlenül útba igazított rendesen, részletes leírást kaptam a Pasaréti lakóparkba jutáshoz, utca, házszám, emelet, melyik busszal menjek, stb, stb. Érdeklődve, nézelődve tettem meg az út jó részét. A házak annyira nem is érdekeltek, csak kiélveztem a városi nyüzsgést és persze vágyakozva kapkodtam a fejem a szebbnél szebb és csinosnál csinosabb lányok után. Bőven volt közöttük, akit szívesen vittem volna ágyba minden előző beszélgetés és ismerkedés nélkül is.

A lakópark közelében a buszból kiszállva végigtekintettem az épületsoron, de a fákkal benőtt parkosítástól nem igazán látszottak a házszámok, találomra indultam jobbra, meg azért is, hogy a közelben beszélgető három lánytól kérjek útbaigazítást. Egyikük egész magasnak tűnt, egy fejjel emelkedett a másik kettő felé. Vékony alkata ellenére nagyon csinos volt, széles homlokából a haja oldalra fésülve, csattal rögzítve világosbarnán csillogott a két szőke mellett. A másik lány, akit profilból láttam, hosszú, sima szőke hajával és a rövidnadrágjából kikerekedő meztelen fenekével bűvölt el. A harmadik társuknak csak a hátát láttam, rövid szárú fehér farmerjából és a kék felsőjéből következtettem az alakjára. Hosszú, szőke tincsei rendezetlen kötegekben hullottak alá egészen a derekáig.
Mielőtt még odaérhettem volna, a magas csaj a sima, szőke hajúval egyetemben elindultak valahová, a háttal álló meg lassú, andalgó léptekkel a ház felé vette az irányt. Na ez pont kapóra jött, gondoltam, legalább ismerkedem egy kicsit, léptem az egyedül hagyott alak után. Egy fél perc, és a bejárati ajtó közelében utol is értem.
– Bocsánat! Segítenél? – szólítottam meg a lehorgasztott fejjel előttem araszoló leányzót, aki a szavaimra villámgyorsan sarkon fordult, mint akit megijesztettek.
Földbe gyökeredzett egy pillanatra a lábam, amikor felismertem, hogy egy idősebb nő áll velem szemben. Első ránézésre olyan negyven körülinek véltem. Hátulról nézve alaposan megtévesztett a fiatalos öltözködése és az alkata. A haja fénylett, mint a tinédzsereké, a napbarnított lábai simasága és az ifjú leányok kedvenc viselete a vékony pántos neonfényű, narancssárga tangapapucs csak még fiatalabbnak sugallták a hölgyet. A valódi korát csak a keskeny ajkait zárójelekként körbevevő ráncok és a nyak és dekoltázs enyhén szeplős és barázdált állapota mutatta.
– Ezer bocsánat asszonyom! Nem akartam letegezni, csak azt hittem fiatalabb! – hebegtem mentegetőzésképpen, de a nő nem szólt egy szót sem, csak kérdőn, felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe.
– Tudja, maga olyan csinos és csak hátulról láttam, megtévesztett az alakja és a szép frizurája!
A nő még most sem méltatott válaszra, csak félrehajtott fejjel elnézően, barátságos arccal figyelt, de halvány mosolyra húzódott a szája.
– Ne haragudjon, nem akartam tiszteletlen lenni! – folytattam, mert úgy éreztem, a nő vár valamire, és ekkor végre megszólalt.
– Nem voltál tiszteletlen, mással is előfordult már, és nem szükséges bocsánatot kérned. – mondta megnyugtató hangon.
Ott álltam a nőtől két méterre, és bennem ragadt a szó, csak néztem végig rajta, és próbáltam kitalálni a korát, de meghatározhatatlannak tűnt. Nagyon szép szőke haja kusza, de ápolt, enyhén göndör tincsekben hátrafelé felfésülve a homlokából, vékony arc és keskeny, hegyes orr, kecses nyak, és csodásan, peckesen domborodó formás mellek. Egy félhomályos helyen simán eladhatta volna magát harmincévesnek. Zöldes árnyalatban pompázó szemei megbűvöltek, dermedten álltam és bénán bámultam a szexi kis vadmacskát. Igaz, közelről azért látszott, hogy nem olyan feszes már a bőre, a karjain és az állán enyhén megereszkedtek a vonásai, de ez mit sem vont le a szépségéből.
– Miben segíthetek? – kérdezte kis várakozás után.
– Ja igen, a 8A épületet keresem, de nem találom a házszámokat. – vigyorogtam a szemébe.
– Akkor jó helyen jársz! – mutatott az alig észrevehető, apró feliratra a bejárati ajtó felett.
– Oh, köszönöm szépen! Olyan bamba vagyok, hogy körül sem néztem rendesen. Elvakított az ön szépsége! – mondtam merészen, mert arra gondoltam, hogy nincs veszteni valóm és nyugodtan bókolhatok ennek a szép nőnek minden hátsó szándék nélkül.
– Nem is vagyok már szép, de azért köszönöm, aranyos vagy! – nevetgélt magában, majd beengedett a lépcsőházba és bekísért a lift ajtajáig.
– Kihez mész, megkérdezhetem? – tudakolta rám nézve, amíg a liftet vártuk, de minden alkalommal, amikor rám nézett, kuncogott magában, én meg zavartan félrenéztem, mert úgy gondoltam, kinevet.
– Dési Juliát keresem. – mondtam a seggét bámulva, miközben a mennyeien kellemes parfümje illatát szagolgatva beléptem utána a liftbe. Az a kellemes vágy futott végig rajtam, hogy megmarkoljam a fenekét, perszer ez csak kósza gondolat volt.
– Te vagy a Vera unokája? – fordult szembe velem, és az arca még szélesebb mosolyra húzódott.
Nagyanyámat tényleg Verának hívták, akkor viszont ez a nő lenne a Júlia. – okoskodtam ki egy szemvillantás alatt. Nagyanyámnak milyen fiatal barátnői vannak…
– Igen, Attila vagyok. – csak a megilletődöttségtől elfelejtettem nyújtani a kezem, szabályosan bénáztam a nő előtt.
– Akkor megtaláltál, mert én vagyok a Júlia. Nagyanyád mesélte, hogy tisztelettudó, okos és aranyos gyerek vagy, de azt nem mondta, hogy ilyen pimaszul tudsz udvarolni a nőknek.
– Elnézést kérek, ha megbántottam, nem akartam…
– Dehogy bántottál meg, nagyon is tetszett! – mosolygott a zavarodott képembe.
– Nem szoktam ilyeneket mondani, de maga csinos és mindenképpen ki akartam fejezni az elismerésemet.
– Hát az sikerült! – Simogatta meg az arcomat, amitől teljesen lángba borulva vörösödtem el és gyengeség futott rajtam végig, amit azelőtt még sohasem éreztem. Magas volt, majdnem egy magasságból szemléltük egymást, de pokolian zavarba hozott az állandóan újra és újra előtörő nevetgélésével, ahányszor csak a szemembe nézett.
– Önnél talán sikerült, de a mai lányok nem a bókokra olvadoznak. – közöltem meggyőződéssel.
– Dehogynem, bármelyik nőt megkaphatod kitartással és hízelgő szavakkal. – mondta komoly arckifejezéssel, mielőtt elhagytuk volna a liftet. Végtelenül kedves volt tőle ez a mondata, mintha valamiféle segítség, vagy megerősítés lenne a számomra.
– Maga nemcsak elragadó, de végtelenül bölcs is egyben. – szóltam hozzá, amíg a folyosón az ajtózárral babrált, mire rám nézett és elnevette magát.
– Te minden nőnek így csapod a szelet? – kérdezte.
– Nem, ön az első, mert a korombeli lányokkal másképpen kell beszélni. – vigyorogtam vissza.
– És azt gondolod, ellenem fordíthatod azt, amit az előbb mondtam és hízelgéssel engem is levehetsz a lábamról? – tette fel kacéran a következő kérdését.
– Csak arra gondoltam, az esélytelenség tökéletes nyugalmával udvarolhatok. – próbáltam kivágni magam a megsemmisítő kérdésből, amin a nő elgondolkodott.
– Na ez szép, még csak nem is kellenék, mire is gondoltam… – viccelődött, miközben betessékelt a lakásba.
Jaj dehogynem, gondoltam magamban, de már nem mondtam ki hangosan, hogy ne keveredjek még jobban bele a sikamlós beszélgetésbe.
Szó se róla, nagyon szépen berendezett otthona gazdagságról árulkodott. Futólag körülnéztem, majd a cipőmet levettem, a táskámat pedig felakasztottam a fogasra.
– Na és hol a beteg? – tudakoltam a nőtől, aki erre furcsa, komor képet vágott és csak bámult a képembe.
– Hol a számítógép? – ismételtem meg a kérdést konkrétabban, mire a nőnél leesett a tantusz és “Jöjjön doktor úr!” felszólítással vezetett maga után az egyik szobába. Valószínűleg a hálószobája lehetett, már csak azért is, mert a nagyszoba oldalfalának közepén egy hatalmas baldachinos ágy díszelgett, mellette a sarokban a számítógép elegáns és formatervezett íróasztalon, valamint egy igazi tölgyfa szekrénysor a másik oldalon. A rendkívül vastag, kellemesen puha, sötétbarna szőnyegen ritka jó érzés volt végigsétálni. A falakat elegáns tapéta borította és itt- ott impresszionista festményekkel volt a helység díszítve. Persze legjobban az ágy a négy faragott oszloppal és a függönyökkel mozgatta meg a fantáziámat.
Nem vártam engedélyre, csak egyszerűen helyet foglaltam a gép előtt és már kapcsoltam is be, közben próbáltam megtudakolni a gazdájától, hogy mi is a hibajelenség. Júlia az egyik fotelt a székem mellé helyezte és az asztalra könyökölve annyit mondott, hogy indítsak egy explorert. Egész közel húzódott hozzám, és ennek kimondottan örültem. Kellemes illata és a közelsége mély benyomást tettek az érzékeimre. Próbáltam nem a nőt gusztálni az üresjárati időben, de a szemeim minduntalan rajta kötöttek ki. Hibátlan vállát olyan könnyű lett volna megsimogatni, de nem ezért voltam ott, és ahogyan mondtam is neki az ajtóban, esélytelennek éreztem magam vele szemben.
És elérkeztünk az explorerhez. Első indításnál még nem is történt semmi, de aztán meg kellett tapasztalnom, hogy minden második egérkattintás után pornóoldalak nyílnak meg képekkel, videókkal és minden egyéb szexuális reklámmal különböző témában.
– Most már érted, mi a probléma? – érdeklődött zavart mosollyal a képén Júlia.
– Teljesen világos, valahol bujkál itt egy tündéri kis vírus! – válaszoltam sápadtan, mert elszégyelltem magam a nő előtt a képeket nézve.
– Na hajrá! – kezdtem hozzá a módszeres keresgélésnek.
Nem tudom, Júlia mit észlelhetett a viselkedésemen és a minduntalan rá tévedő tekintetemen, mindenesetre különböző dolgokról kezdett csevegni, és ezt a beszélgetést egyáltalán nem nevezhettem felszínesnek. Egy rakás dolgot tudott már rólam, teljesen közvetlen volt velem, és az élet nagy dolgairól is megértően és kíváncsian kérdezgetett. Azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül élvezem a társaságát, és egyáltalán nem volt érdekemben hamar befejezni a számítógép javítást.
– Na és honnan kaphattam ezt a gyönyörűséget? – kérdezte az egyik megjelenő nagymellű, pompásan kitárulkozó, meztelenül pózoló lányra mutatva.
– Hááát, nem lehet büntetlenül pornót nézegetni…. – célozgattam tréfásan.
– És gondolod, hogy én ezt nézem? – kérdezte látszólagos felháborodással.
– Nem hinném, de talán a férje…. – folytattam a kötözködést.
– Drágám! Ő már meghalt hét éve daganatos betegségben. – közölte komoly arccal, amiből értettem, hogy fejezzem be a csipkelődést.
– Sajnálom…. az én anyukám is két éve ment el hasnyálmirigy tumorral. – néztem keserűen a monitorra.
A nő a karomra tette a kezét. Ránctalan, de kidagadó erekkel átszőtt keze forróságot árasztva töltött el újabb érzésekkel. Csak annyi tellett tőlem, hogy a kezére tettem a másik kezem és a szemébe néztem. Nem tudom mi ütött belém, de szemezni kezdtem vele és próbáltam minél mélyebben a lelkébe látni.
– Tudom… – mondta együtt érzően, majd felpattant ülő helyzetéből és kimenekült a szobából valószínűleg előlem. Értettem a célzást és éreztem, hogy kicsit túllőttem a célon a merészségemmel, viszont pár perc múlva ismét megjelent a hölgy, kezében üdítőket és teasüteményeket tartalmazó tálcával. Kedvesen kínálgatott, én meg egy pohárral a kezemben kíváncsian körbejártam a szobát. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy kisméretű képen a nő volt látható egy másik valakivel. Rögtön felismertem, hogy a magas, vékony csaj az, akivel érkezésemkor Júlia beszélgetett. Felvettem a képet, hogy közelebbről is megszemléljem.
– Ő a lányom! – hallottam a nő hangját.
– Úgy látom, itt nem állja meg a helyét a mondás… – gondolkodtam hangosan.
– Milyen mondás? – kíváncsiskodott a nő és odajött mellém.
– Hát a “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát”
– Csak azt ne mond, hogy csúnya a lányom! – csattant fel Júlia.
– Pont ellenkezőleg, mindketten olyan gyönyörűek, hogy nem tudnék választani! – engedtem el a következő kedveskedést, amire a nő szinte elpirulva vigyorgott egyet, majd visszaült a fotelba, de az arcán ott ragadt a mosoly.
Még pár percbe tellett, hogy befejezzem a vírusírtást, addig visszahuppantam a székbe a nő mellé, és most én kezdtem az életéről kérdezősködni. Meglepően nyílt és őszinte volt velem, mintha csak egy régi ismerősével beszélgetne. Egyfolytában azon járt közben az eszem, hogy talán mégsem vagyok annyira közömbös neki. Aztán elkészült a gép, s nekem indulnom kellett volna, de a nő nem engedett. Késő délután lévén meghívott vacsorára, mert a fizetséget természetesen nem fogadtam el. Nagyon ragaszkodott, hogy maradjak, és még azt is megígérte, hogy hazafuvaroz a kocsiján vacsi után. Ellenállhatatlanul tartóztatott, hát örömmel maradtam, egyébként is pompásan éreztem magam a társaságában.
Nem hagytam egyedül egy percre sem, mentem utána a konyhába is, hogy közel legyek hozzá, amíg elkészíti az ételt. Egyetlen negatív dolog ért egész este, amikor a hűtőszekrényben matatott, észrevettem egy halom gyógyszert. Kísértetiesen hasonlított az összeállítás az anyám gyógyszereire. Picit előtérbe került édesanyám kedves emléke, de hamar elvonta a figyelmemet a Júliával folytatott beszélgetés.
Már javában az étkezés közepén tartottunk, amikor nagy csörtetéssel megérkezett Júlia lánya. Megállt az étkező ajtajában, és egy hellót kinyögve rám nézett. A keskeny arcán bájos mosollyal annyira ellenállhatatlanul állt ott, hogy le sem tudtam róla venni a szemem. Valami volt a levegőben, mert ő is csak nézett, és nem engedte el a tekintetemet. Már-már zavarba jöttem Júlia előtt, hát előre menekültem, és felállva az asztaltól a kezemet nyújtottam a fél fejjel magasabb lányának.
– Szia! Attila vagyok!
– Judit! – közölte nemes egyszerűséggel.
A varázst Júlia törte meg, örömmel közölte, hogy megjavítottam a számítógépet, mire Judit megköszönte, mintha csak az övé lett volna, majd kiment kezet mosni a vacsorához.
Nehezemre esett nem a lányokat bámulni az asztalnál. Judit még szebb volt, mint az anyja, de a különbséget csupán a Júlia kora okozta. Inkább testvérek lehetnének, mint anya és lánya, gondoltam, és nagyon vigyáztam, hogy egyforma érdeklődéssel forduljak mindkettejük felé a közös beszélgetésben.
Este tízkor Júlia maga után hívott, beültetett egy hófehér Audiba és könnyűszerrel, dinamikusan vezetve elutaztatott nagyanyám lakásához.
– Köszönöm ezt a szép estét, nagyon élveztem a társaságát! – köszöntem el még a kocsiban ülve, és vettem a bátorságot, hogy a nő tenyerébe csókoljak, amikor kedvesen megsimogatta az arcomat.
– Én is köszönök mindent és örülök, hogy megismertelek, nagyon aranyos srác vagy! – rebegte, én meg jobbnak láttam kiszállni, mielőtt valami őrültséget csinálok, mert a sötétben nagyon nagy kedvem lett volna megcsókolni.
Fél éjszaka róla álmodoztam, és felavattam az új ágyam, önfeledten maszturbáltam kétszer is egymás után Júliára gondolva, és persze a gondolataimba Judit is be- be csusszant. Kielégületlenül és magányosan ébredtem. Egész nap nem tértem magamhoz, nem találtam a helyem. Valami rettenetesen hiányzott, csak nem tudtam megfogalmazni a rosszkedvem okát.
Már este hét volt, mikor megcsörrent a telefonom, és a recsegő vonalban alig ismertem meg a Júlia hangját.
– Szia! Ráérnél egy kicsit, megint itt van a vírus a gépen! – hallatszott a remegő hangja. – én meg kinyögtem, hogy máris indulok, és már le is tettem a kagylót. Felvillanyozott a viszontlátás lehetősége. Amúgy sem volt a városban még barátom, ezért még kedvesebbnek tetszett a nő közelsége, nem kis mértékben az előző napi közvetlensége. Tűkön ülve utaztam végig az utat, pedig semmi okom nem volt a türelmetlenségre. Egyszerűen csak szerettem volna a lányok közelében lenni, mondhatni az új életemben ők voltak a legközelebbi ismerőseim.
A lépcsőházba könnyedén bejutottam, épp akkor indult egy család valahová, kinyitották nekem az ajtót. Még csak nem is sejtettem, hogy Júlia ajtaja előtt mekkora meglepetés fog érni. A nő egy világosbarna, pántnélküli felsőben nyitott ajtót. Szemmel láthatóan csak a formás mellek tartották rajta a feszes öltözéket, lejjebb meg egy fehér miniszoknya díszelgett valami lehetetlenül átlátszó fehér anyagból. Átvilágított rajta a fehér, csipkés bugyija, és a lábai között a háta mögül érkező fényben jól kivehetőek voltak a pompás combjai. Megilletődötten néztem rajta végig, majd észbe kapva, hogy ne bámuljam a bugyiját, a cipőire tévedtek a szemeim. Világosbarna, vékony pántos, magas sarkú cipője remekül harmonizált a felsőjével. A lábai csodálatosan szexisek voltak, hangosan nyeltem is egyet.
– Szia! – hallottam távolról a köszönését, de tőlem csak egy kurta hellóra futotta.
– Mire vársz, gyere be! – hívott szeretettel a lakásba.
– Meg kell mondanom, hogy ön egy igazi szexbomba! – buggyant ki belőlem, mikor végre a szemébe néztem. Valószínűleg nem régen hagyhatott a fodrásznál csinos kis összeget, mert a haja csodálatos fürtökben szexisen omlott a vállára, és az arca is ízlésesen, elragadóan kisminkelve mosolygott rám. Megrendültem. Jesszusom, hová kerültem, kérdeztem magamtól.
– Köszönöm, aranyos vagy! Látom, nem fogytál ki a bókokból! – jegyezte meg és elindult a szoba felé, hogy kövessem. Nos, hátulról ha lehet még vadítóbban nézett ki a nő feneke. Tökéletesen kivehető volt a bugyi csipkemintája, ami valahol a tanga és a normál méret közötti szélességgel egyszerre volt visszafogott és irtóra vérforraló. Júlia hirtelen hátranézett, és rajtakapott, hogy a fenekét stírolom, de csak kedves mosoly suhant át az arcán, és hívogatóan intett a kezével, hogy kövessem. Egy pillanatra pánik lett rajtam úrrá, amíg mögötte lépkedtem a csodás illatfelhőben. Mit akarhat ez a nő tőlem? Gondolni sem mertem, hogy ez a kiöltözés esetleg nekem szólhat, azzal nyugtattam magamat, hogy biztosan készül valahová. Igyekeztem természetesen viselkedni, de a közelsége nagyon nyugtalanított, és előjöttek azok az érzések, ami előző este a kocsiban. Őrült módon szerettem volna megérinteni, de csak egy kis taknyos kölyök voltam mellette.
Feszélyezve éreztem magamat, amíg helyet foglaltam a gép előtt és bekapcsoltam. Júlia most is mellém helyezkedett, olyan közel, hogy a meztelen lábszára a nadrágomon keresztül is kellemes meleget árasztva szinte hozzám simult. Kezdtem elveszteni a fejem és a koncentrációm, nehezemre esett elindítani az explorert. Persze a gépen vírusnak nyoma sem volt, hiába kattintgattam az egérrel ide- oda. Egy picit csapdában éreztem magam, a szemem sarkából jól láttam, hogy a nő egyfolytában engem figyel, de oda sem kellett néznem, az érzékeim egymás után adták le a vészjelzéseket.
– Hát itt semmi oda nem illőt nem találok. – dadogtam mereven bámulva a monitort.
Júlia előrehajolt, szinte kifordított testtel a billentyűzet és közém került, a hajkoronája eltakarta a monitort. Féloldalt az asztalra könyökölt és onnan mosolygott vissza felém
Kutya Szex Történet, Kutya Erotikus Történetek
Rachel Starrt Az Irodában Hegesztik - Online szex videók pornó film
Otthoni Videó Egy Konyhai Szexelésről. - Online szex videók pornó film