Tolókocsi Szex Történet, Tolókocsi Erotikus Történetek
⚡ TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻
Tolókocsi Szex Történet, Tolókocsi Erotikus Történetek
В этой порно игре ты точно кончишь за 1 минуту!
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
Анонимный Сайт Знакомств в Russia ?
Never pay again for live sex! Chat for free!
Watch live girls from Russia now! Bongacams.com will blow your mind away for free!
©
2022
Szex-Történetek
| Minden jog fenntartva! Excsajok
Erotikus történetek, szextörténetek, pornómesék
Az összes erotikus történet abc sorrendben.
Ezen a weboldalon összegyújtöttünk nektek több ezer erotikus történetet. Ha esetleg nem tetszenének a szexi írások ezen az oldalon, és inkább a bizarr pornó, családi szex, és egyéb durva tartalmak érdekelnek, akkor látogass el ide : Szex Tett
Ha tetszenek a történetek, akkor látogassatok el máskor is ide, valamint ha szeretnéd, ha szex történeted megjelenne itt is, akkor küldd be nekünk ide kattintva. Ha angol nyelvű szex sztorikat keresel, akkor kattints ide : Erotic Stories
В этой порно игре ты точно кончишь за 1 минуту!
В этой порно игре ты точно кончишь за 1 минуту!
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
В этой порно игре ты точно кончишь за 1 минуту!
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
💘Never pay again for live sex! Chat for free! 💘
💘 Watch live girls from Russia now! Bongacams.com will blow your mind away for free! 💘
Főoldal
Történetek
Beküldés
Szerzők
2022-08-22
|
Horror
–Ki áll készen arra, hogy egy kicsit többet lásson Ms. Armstrongból? -kérdezi. A tömeg ujjong...
2022-08-19
|
Novella
- Pista a fűkaszával rendbe kellene tenni a csekmetet. - hallotta az édesanyja csilingelő...
2022-08-17
|
Merengő
A hátizsákjából egy írótömböt vett elő és a roskatag íróasztalra tette, amit az erdészet szállított...
2022-08-14
|
Horror
Ó, istenem…Sarah mekkora egy ribanc! Az apjának meg fogalma sincs róla. Két napja megdugtam...
2022-08-05
|
Fantasy
Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...
dreamboy94 :
Én is szívesen olvasnám a foly...
91esfiu :
Szia! :) én kíváncsian várnám...
91esfiu :
Ahh de jó, szinte beleéltem m...
91esfiu :
Én már nagyon várom :P
2005-08-13
|
Híres emberek
2007-02-01
|
Idézetek
Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Beküldte: Reactor ,
2005-07-09 00:00:00
|
Regény
Előhang Minden emberrel előfordul, hogy valami furcsával, megmagyarázhatatlan dologgal kerül szembe élete során. Sok gyanús, és különös dolgot észlelhet egy ember élete során. Felnőtt-ként – alaposan lecsökkent fantáziával – talán kissé másképp láthatja ezeket, mint gyerek-ként. A történet tanulsága legyen mindannyiunk számára nyilvánvaló. Ha különös dolgokat észlelünk, ne kísértsük a szerencsénket, mert sosem tudni, hogy mi fog történni. És legfőképpen kerüljük el a régi épületeket, mert egyéb veszélyt is jelenthetnek a rossz állapotukon kívül. A helyszínek valóban léteznek, ám a ház, és a történet szereplői pusztán kitalált emberek. Mindennemű hasonlóság a valódi világgal csakis a véletlen műve lehet. A szerző 1: A ház Gyönyörű, verőfényes május 23-dika volt Miskolcon, a terebélyes gesztenyefák már javá-ban zöldelltek a Jókai utca két oldalán, zöld diadalíveket alkotva az áthaladó autóknak. Virá-gaik már jórészt leperegtek,és elkezdtek nőni a kis zöld buzogányok az ágak végén, hogy az-tán szeptember táján kipattanjanak, és a lakkfényű terméssel a virgonc kedvű kiskamaszok egymást hajigálják. Ennek a hátulütőjét megtapasztalhatta jópár környékbeli ház lakója is, mikor egy-egy eltévedt „lövés” a házfalukon,esetleg az ablakukon koppant. Miután a közel-ben lévő általános iskola már emberemlékezet óta megvolt, nem különösebben zavart ez sen-kit a Jókai utcán. Csöndes, külvárosi környék volt, távol a belvárosi övezet zajától, szennyétől, és füstjétől. Kicsi családi házak sorakoztak egymás mellett, különböző fakó színűre festett falakkal, és drót- esetleg léckerítésekkel. Ideális hely azoknak, akik megelégelték a belvárosi nyüzsgést. Bár falura hasonlított a terület jellegzetes mivolta, a közelben lévő Búza tér, a Miskolc Pláza, és a kicsit távolabb lévő bérházak azt sugallták, bár kicsik a házak, és kertjeik is vannak, még-is a város részei ők. Mindazonáltal, a Jókai utcát, és a környező, megszólalásig hasonlító ut-cácskákat elkerülte a zaj, a tumultus, minden, ami egy modern nagyvárosra jellemző lenne. Néha egy-egy személygépkocsi hajtott át rajta, egyóránként pedig a 36-os városi busz hozta-vitte az utasokat. A terület felülnézetből egy zöld sakktáblára hasonlított volna, olyannyira szabályosak és párhuzamosak voltak az utcák. Az ember elindult a Jókai utcán, elért a Huszár utcára, és szinte semmi különbséget nem fedezett fel a kettő között. Kivéve egyvalamit. A Jókai utcán – mintegy kétszázötven méterre a Búza tértől – egy öreg, ám gyönyörű, régies stílusban épített ház állt, kinézetével méginkább növelte a látszatot, hogy ez már nem város. Ám ez a családi ház mindenben eltért az őt körülvevő kisebb házikóktól. Területileg nem fog-lalt nagyobb helyet egy négy-öt szobás háznál, viszont amerre szabadon lehetett terjeszkedni anélkül, hogy a szomszédokkal és a földhivatallal összetűzésbe keveredett volna, arra terjesz-kedett is. A külső szemlélő számára úgy tűnt, legalább három emelet van a házban – és még nem említettük a padlásteret, és a pincét. Fala közönséges betonból készült, és piszkos okker-sárga volt. Két emelet között vékony párkány húzódott végig a házfal mentén, szürke színe jól harmonizált a házfaléval. A tetőtér sötétzöldre színezett fából készült, amit azonban már sok helyütt megfestettek a korhadás világosbarna színű foltjai és csíkjai. A jókora gerendák oly szabályosan illeszkedtek egymáshoz, mintha csak egy gyerek készítette papírházikó tetején lettek volna jégkrém-pálcikák. A háztetőből három torony emelkedett ki, két csúcsos, és egy csavart, kúp alakú torony. A csúcsos tornyok a háztető oldalain helyezkedtek el, mintha égre mutató ujjak lennének, a csavart alakú torony pedig a ház homlokzati részén. Mindhárom tor-nyon mindössze egy ablak volt,ami arra engedett következtetni,hogy mindössze egy szoba található mögöttük. A tornyok elhelyezkedéséből kifolyólag nem kis munkát igényelt a tető kidolgozása, ami a Jókai utcára párhuzamosan húzodott végig a házon. A homlokzati torony tetején spiáter szélkakas csücsült egy vaskarikában, a másik két torony tetején, és a tető gerin-cén patinás sárgaréz lemez húzódott végig. Amilyen nagy ház volt, olyan különös. Már a kinézete is sugallta, hogy nem holmi kétszo-bás családi házról van szó, és e hatást csak fokozta a kert látványa. A bejárat körül magas tüs-kebokrok tenyésztek vígan, dús zöld levélzettel, némelyik bokor dús piros levélzettel, és apró pici kapszula formájú bogyókkal rajta. Ezeket nevezték az óvodások madárbogyónak. A kerí-tés tövében válogatott virágok nyiladoztak, a pitypangtól kezdve a tulipánig. Akárki is lakott itt, teljesen mindegy volt neki, hogy a kertje milyen állapotban van. Az oldalkertben felfedez-hetőek voltak a fűnyírás nyomai, a fű és a dudva ott csak térdmagasságig ért, ám amennyit a ház látni engedett a hátsó kertből, a tapasztalatlan szemlélő összekeverhette azt egy esőerdő-vel. Az embermagasságú fű, gyomnövények, különféle bokrok, és két alacsony növésű gyü-mölcsfa lehetetlenné tett mindenféle közlekedést a hátsó kertben, továbbá képtelenné tette a szemlélőt arra, hogy megállapítsa, mekkora is valójában a hátsó kert. Akárcsak a Jókai utcán, itt is megtalálható volt két szép vadgesztenyefa, aminek a magassága vetekedett a házéval. A hátsó kertet a szomszéd háztól rozsdás drótkerítés választotta el, mellette korhadó fahasábok és deszkák alkotta farakás volt, ideális tenyésztelep a betűző szú összes alfajának. Egy ősrégi, kétkezes tolókocsi is hevert felfordulva a farakás mellett, régimódi faküllős kerekekkel. Egyik kereke a felborult kocsi mellett, a ragadós galaj szorításában vergődött. A ház úgy magasodott a kert és a többi ház fölé, mintha azt mondaná: Én több vagyok, mint ti. Én erősebb vagyok. Én nagyobb vagyok. Engem jobb, ha elkerülsz. Veszélyes vagyok. Ilyenfajta küllemmel nagyon is kitűnt az utcában található többi ház közül. Ha megkérdez-ték volna valamelyik utcában lakó házaspárt a házról, a legelső szó, amit hallottak volna, az az lett volna, hogy „rejtélyes”. Nem nevezték volna fenyegetőnek – végülis lehetséges, hogy a tulajdonosnak ilyen az ízlése – de elismerték volna, hogy számukra igen különös kinézetű a ház, a kerttel együtt. Bár nagy volt a ház, az utcában lakók közül kevesen akadtak, akik szíve-sen laktak volna benne, még ha ingyen kapták is volna. A környékbeli gyerekeket a szüleik szintén felvilágosították a „rejtélyes” szó jelentésére, mihelyt eljött az ideje, és példának pedig felhozták azt a házat. Ennélfogva a gyerekek nem szívesen mentek a közelébe a háznak, és mikoron nagyobbakká váltak, fogadásokat kötöttek egymással, hogy vajon ki merne letépni egy szál virágot a kerítés túlsó oldaláról becsukott szemmel, és találgatták, mi lehet bent a házban. Mire a gyerekek elmúltak hatévesek, mindegyikük tudott a házról. Ugyanez nem volt elmondható a távolabbi Pozsonyi utcai bérházak lakóiról. Ott minél idő-sebbek lettek a gyerekek, annál jobban hozzászoktak a panellakásokhoz, és kissé csodálkozva nézték a családi házakat. Sokan vágytak a szűk szobákból tágas kertes házban, ahol nem az előszobai szétdobált cipők az első látvány, és csavarni lehet még egy kicsit a magnó hangerő-szabályzóján. Így a Pozsonyi utcán nem nagyon ismerhették a Jókai utca 13. alatt lévő házat. A Pozsonyi utca fiatalainak megvolt minden, hogy idejüket elüthessék a málló festékű bér-házak mellett. Itt volt gyors, vezetékes internet, minden ötödik lakásban volt számítógép, és ha ez nem lett volna elég, minden bérház között játszóterek voltak kiépítve. Igaz ugyan, hogy éjszaka a helyi vagányok és vandálok rendszeresen meglátogatták ezeket, és amortizálták őket, de voltak. A legtöbb gyerek ki is használta őket. Ha nem volt leszaggatva a hinta lánca, ha nem volt teleköpködve és teleszemetelve a kis fa játékvonat, ha nem volt a gömbmászóka alatt emberi ürülékkupac, szívesen látogatták őket. Természetesen az elmondottak nem igazak minden gyerekre a panellakások környékén. Jópáran akadtak – főleg a nagyobb fiúk – akik ahelyett, hogy a játszótéren kapcsolódtak volna ki (talán mert már felnőttek egy kissé), úgy döntöttek, a városban sokkal több a szórakozási lehetőség, így fogták magukat, és mentek a belvárosba a Plázába, az internet-kávézókba, a játéktermekbe, esetleg a szórakozóhelyekre, mivel a környéken nem voltak ilyen helyek. Az ember akár egy kilométert is gyalogolhatott, és csak egymás mellett sorakozó bérházakat lá-tott. A családi házas területhez viszonyítva a bérházas régió valamivel kisebb volt. Délről a Gömöri pályaudvar, északról a nagy, duplasávos szentpéteri kapui út, nyugatról a családi há-zak, keletről pedig a megyei kórház határolta. Elsősorban a MÁV dolgozói és a kórház orvo-sai számára lett felépítve annak idején ez a sok bérház, a húszemeletes toronyházat is beleért-ve, ami Miskolcon egyedülálló hírnévre tett szert a magassága miatt is, és mert az öngyilko-sok kedvelt „végrehajtási helye” volt. Egyik alkalommal valaki éjszaka ugrott fejest az épület tetejéről az alant lévő járda betonjába, és egész reggelig ott hevert a test, mivel senki nem vette a fáradtságot, hogy tárcsázza a rendőrséget. Reggelre pedig jókora tócsában állt ott az alvadt vér, és agyvelő keveréke. Ilyen hát az élet és a halál a bérháztömbök környékén. Egy csipetnyivel több élet van itt ugyan, mint a családi házas szektorban, ám ha valaki igazi kikapcsolódásra vágyott, a belvá-rosba ment. Nem messze a Pozsonyi utca 4. számú bérházától, Váradi Zsolt unottan leugrott a hintáról, ahová két és fél órával ezelőtt leült, hogy az iskola után kissé lazíthasson. Már kilenc hosszú éve ezen a környéken élt, de csak most, ahogy ült a hintán, most kezdett feltűnni neki, hogy mennyire unalmas ez a környék, és rettenetesen vágyódik a Szinvaparkba, vagy a Miskolc Plázába, hogy beülhessen egy Internet-kávézóba, és hosszú órákon át játszhasson a Quake 3 Arena-val vagy a Half life: Counterstrike-kal. Számára már nem szerzett igazi örömöt a ját-szótér, a hintázás, a gömbmászóka, a nagy traktorgumi a benne lévő teherautónyi homokkal. Most tudatosult benne először életében, hogy bizony az idő könyörtelenül pörgeti előre az ő életének kerekét is, és a régi dolgok elveszítik lassan-lassan a varázsukat. Ha nem akar unat-kozni, haladnia kell a sodrással. Zsolt vékony testalkatú, cingár, de gyors mozgású gyerek volt. Sötétbarna haja mindenféle tartás nélkül lengedezett össze-vissza a fején, mint az aratás után a kukorica zöld szálai. Sze-méből intelligencia és örökös kíváncsiság bujkált, szerette az új dolgokat. Mozgékonyságából adódóan rajongott a fociért, példaképe Puskás Ferenc volt, aki ebben az évben az internetezők szerint a legjobb futballista volt a világon. És őszerinte is. A foci gondolatától kis mosoly költözött Zsolt arcára. Reménykedve kerülte meg az ala-csony, tömzsi bérházat, hogy kijusson a kórház kerítése melletti futball-pályára, ami az egyet-len futball-pálya volt a könyéken. Útközben gondosan eltaposott egy futrinkát. A bogaraktól cseppet sem félt, viszont a pókoktól igen, miután egyszer megnézett az apjával egy ismeretter-jesztő filmet a pókfajtákról, és megismerte a fekete özvegy csípésének hatásait, valamint a tölcsérhálós pókét. Ez olyan mély benyomást tett rá, hogy nagy ívben elkerülte még a kaszás-pókokat is, holott barátai szinte sportot űztek abból, hogy a bérházak pincéjébe lelopóztak, kaszáspókokat fogdostak össze, és egyesével kitépkedték a lábait, közben mondogatva az ilyenkor esedékes „kiszi-kasza, kaszálj nekem rétet!” ösztönzést. A barátai gyakran kinevették emiatt, sőt, időnként döglött pókkal a kezükben ijesztgették őt. Zsolt nem volt buta gyerek, hamar rájött, hogy a haverjai csipkelődése csak arra szolgál, hogy elfelejtessék vele a félel-mét. Kezdetben nehezményezte ezt a módszert, később már megadóan eltűrte, esetleg egy-egy maflással elhárította a felé közeledő, vigyorgó, döglött pókot szorongató haverjait. De mind-ezek ellenére sem tudta legyőzni a pókfóbiáját. Kiért a szürke betonfal mögül, és kinézett. Lehervadt az arcáról a mosoly. A focipályát tel-jes nagyságában a nagyobbak vették birtokukba. Mint azt várni lehetett, a bérházak környékén élő nagyobb fiúk jórésze is rajongott a fociért, és amint elszabadultak a középiskolákból, azonnal lementek a focipályára rúgni a bőrt. Ha pedig Zsolt és a barátai lent voltak, egyszerű-en elzavarták őket a pályáról. Zsolt egyik barátja, a szőkehajú, zöld szemű Nagy Gábor első alkalommal hevesen tiltakozott, mire az egyik gorillaképű nagyfiú egyszerűen felemelte a levegőbe, és kihajította a focipályáról a fűre. Gábornak kificamodott a csuklója földre érke-zéskor, és hiába szaladt sírva haza panaszkodni a szüleinek, ők nem tudtak mit tenni a nagyfi-úval. Ám a kicsi és gyenge gyerekek különös istene megoldotta az igazságszolgáltatást. A verekedős nagyfiú egy hónap múlva diszkóbalesetben vesztette életét, mikor a közelben lévő Black Tracy nevű népszerű szórakozóhelyről hajtottak hazafelé öt barátjával egy vadonatúj Ford Mondeoval. A füves cigaretta hatása alatt álló sofőr nem kapcsolta fel a reflektorokat, részegsége miatt a gázpedálon felejtette a lábát, így a gépkocsi 90 kilométeres sebességgel nekiszáguldott a vasúti töltés mellett lévő villanyoszlopok egyikének. A kocsi összepréselő-dött, mint egy tangóharmonika, az utasok mind egy szálig szörnyethaltak. A mi fiunknak az eltört kormányrúd fúródott a mellkasába, és iszonyú kínok között, a hátsó ülés kárpitjához szögezve lehelte ki a lelkét. Zsolt és a barátai tehát legtöbbször fancsali képpel várták, hogy a nagyok megunják a focit, Gábor esete után senki nem mert összetűzésbe keveredni a nagyfiúkkal. A helyzet most is ugyanez volt. Zsolt egykedvűen nekidőlt a focipálya közelében lévő nagy porolóállványok egyikének, és figyelte, ahogy a nagyfiúk nyerítve és időnként irtózatos káromkodások köze-pette kergetik a labdát. Egyikükhöz sem fűzte őt szoros barátság. A kapuban álló, Halj meg másnap! feliratú pólót viselő, izmos srácra is emlékezett, ő is ott volt, mikor a már halott fiú kihajította Gábort a pályáról, és ő káromkodott rájuk a legtöbbet. Egy alkalommal éppen ciga-rettázott, úgy focizott, és egy eltévedt labda úgy képen törölte, hogy a cigije egyik fele felke-nődött az arcára, a másikat pedig lenyelte, hogy levegőt vegyen a káromkodáshoz. Zsolt nagy nehezen kibírta nevetés nélkül, amíg el nem ért biztos távolba a bérház mögé, de utána fél órán keresztül szinte fetrengett a röhögéstől. Szerencséjére egyik nagyfiú sem tulajdonított neki túlzott figyelmet. Éppen azon gondolkozott, hogy elmegy a videotékába, és kiveszi a Szekercés gyilok 2-t, amikor egy kéz fogta meg a vállát. Meglepetten hátraperdült, de csak két barátja volt az, a magas, örökké komoly arcú Sólyom Zoli, és a kicsivel alacsonyabb, vékony testalkatú, vé-kony Lővér Dávid, a számítógépes játékok szakembere. - Hé, szevasz Zsolti! – köszönt rá Zoli. - Csősztök! – köszönt vissza kissé meglepődve Zsolti. - Éppen téged kerestünk – mondta reszelős hangján Dávid. – Eljössz velünk Miskolcra a Netgate-be? Játszhatnánk Counterstrike-ot hálóban. Bátyám úgyis beült a gép elé hallgatni a fos zenéit, úgyhogy még netezni sem tudok. - Benne vagyok – jelentette ki hezitálás nélkül Zsolti. – Most úgysem lehetne focizni, itt van ez a rakás nyomi gyerek. Zoli kissé elkomorult arccal legyintett. - Áh, ne törődj velük. Mire hazajövünk, szabad lesz a pálya. Lenne kedved utána focizni majd? - Viccelsz? – mosolygott Zsolti. – Nekem mindig van kedvem focizni! Majd Dávid lehozza a labdát, az enyém most lapos. - Oké – egyezett bele Dávid. Zsolti egy darabig hallgatott, majd rákérdezett: - Mennyi most egy óra a Netgate-ben? Dávid és Zoli összenéztek. - Öööö… - gondolkozott Zoli. – Múlt héten 260 volt egy óra. De asszem ha valaki 10 órás bérletet vesz, az csak 2000 forint. - Oké – nyúlt tétován a zsebébe Zsolti. – Nálam van körülbelül 300 forint most. Viszont így nem tudok busszal menni. Dávid furcsálkodva nézett rá. - És ha jegy nélkül utaznál? - Még csak az kéne! – tiltakozott Zsolti, és széttárta a kezeit, mintegy jelezve azt,hogy ő jó fiú, ő sosem babrálna ki a közlekedési vál
30 Ăš Szex Történet, 30 Ăš Erotikus Történetek
Féltesók kufircolnak a mosodában, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen
Tini Lány Szopja A Faszt - Online szex videók pornó film