Szexológus 2. Szex Történet - Családi Szex, Extrém, Bizarr Szex Történetek

🛑 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Szexológus 2. Szex Történet - Családi Szex, Extrém, Bizarr Szex Történetek

Doksik
Cikkek
Arcok
Középiskola

Feltöltés
Belépés


Erotika, Szexológia | Tanulmányok, esszék » Dr. Szilágyi Vilmos - Szexuálpszichológia

Felnőtt tartalom! Csak regisztrált, születési időt beállított felhasználók számára! (Kor: 0)


Kérlek válassz a listából egy pontszámot
1 - Szánalmas, töröljétek!
2 - Épphogy megüti a szintet
3 - Átlagos
4 - Jó
5 - Kiváló, páratlan



Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek?


Szenti Tibor - Paráznák Erotika, Szexológia | Tanulmányok, esszék


Kresley Cole - Égsötét Irodalom | Könyvek


Antalffy Tibor - Született nők Erotika, Szexológia | Tanulmányok, esszék


Multiorgazmus, magömlés nélküli orgazmus Erotika, Szexológia | Tanulmányok, esszék

Dr. Szilágyi Vilmos Szexuálpszichológia Tankönyv és dokumentáció TARTALOM Bevezetés 1. Az alapfogalmak (szexualitás és pszichoszexualitás) meghatározása 2. A szexuálpszichológia fogalma és fejlődése Dokumentáció Ajánlott irodalom Ellenőrző kérdések 1. rész: A szexuális viselkedés filogenetikus alakulása - és kultúrtörténete 1. Legközelebbi állat-rokonaink szexuális viselkedése 2. Az emberré válás utáni szexuális viselkedés 3. A szexuális viselkedés változásai az ismert emberi történelem során 4. Korunk felismerhető trendjei a szexualitás terén Dokumentáció (Szakkönyvek és szakvélemények) Ajánlott irodalom Ellenőrző kérdések 2. rész: A szexuális viselkedés ontogenezise 1. Az egyének szexuális képességeinek eredete 2. A szexuális identitás és a nemi szerep (Gender role) 3. A szexuális orientáció kialakulása Dokumentáció (Szakkönyvek és szakvélemények) Ajánlott olvasmányok: Ellenőrző kérdések 4. Pszichoszexuális fejlődés az első évtizedben 5. Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés - a párválasztási érettség felé 6. Pszichoszexuális fejlődés a felnőttkorban Dokumentáció Ajánlott irodalom Ellenőrző kérdések 7. „Normalitás” és „abnormalitás” Orientációs és funkciózavarok 8. Szenvedélybetegségek, nemi erőszak és visszaélések 9. Szexuális egészségvédelem és terápia Dokumentáció Ajánlott irodalom Ellenőrző kérdések Szakirodalom 2 Bevezetés 1. Az alapfogalmak (szexualitás és pszichoszexualitás) meghatározása Minthogy a szexuálpszichológia alapfogalmai: a szexualitás és a szexuális viselkedés, ezeket a fogalmakat indokolt először pontosabban meghatározni. Hagyományos, leegyszerűsítő felfogás szerint szexualitás = a velünk született nemi ösztön működése, amely biztosítja a faj fennmaradását; de veszélyekkel is jár, ezért csak bizonyos feltételekkel, szabályozottan fogadható el (házasságkötés stb.) Ez a felfogás azonban csak az utóbbi 2-300 évben alakult ki; régebben magát a szót, ill. fogalmat sem ismerték (pl. a Bibliában sem szerepel) Az ókorban és a középkorban sokféle szóval jelölték a nemi szerveket és a nemi életet, de nem volt ezekre átfogó, egységesítő fogalmuk, amely csak az újkorban jelent meg az európai nyelvekben. Eleinte a szex (a latin sexus szóból) csak a nemet jelentette, tehát azt, hogy valaki a férfi, vagy a női nemhez tartozik (állatoknál, hogy hím, vagy nőstény). A főnévből alakított melléknév, a szexuális jelentése csak a 18. században terjedt ki a nemzésre, különösen a botanikus Linné „methodus sexualis”-nak nevezett növényosztályozási rendszere nyomán. A biológia és az orvostudomány egyre gyorsabb ütemű fejlődése lehetővé tette az anatómiai sajátosságok és a viselkedés összefüggéseinek megállapítását, azt, hogy a növények és állatok is nemi lények, s nemük erősen befolyásolja viselkedésüket. A szex és a szexualitás fogalma így új dimenziót kapott. A 19 században ezek a fogalmak lassanként egy sor újabb és pontosabb megjelöléssel bővültek (pl. megjelentek a „szexuális vágy”, a „szexuális funkció”, a „szexuális aktus” fogalmai stb.), s már nemcsak a fajfenntartással kapcsolatos viselkedést jelölték, hanem kiterjedtek a szexuális izgalom és élvezet olyan jelenségeire is, mint az önkielégítés, vagy a homoszexuális kapcsolat. A „homoszexuális” kifejezést egy osztrákmagyar író (Benkert (vagy Kertbeny) Károly) használta először a 19 század vége felé, s ennek nyomán tűnt fel a „heteroszexuális” kifejezés és fogalom is. (A homoszexualitással, mint jelenséggel már korábban is foglalkoztak, de sokféleképpen nevezték és bűnnek, vagy betegségnek illetve fogyatékosságnak tartották. Erre később visszatérünk) A 19. és 20 század fordulója körül a szexualitás fogalma egyes filozófusok (pl Schopenhauer) és a pszichoanalízis hatására még átfogóbb lett Már nemcsak a nemzést és az erotikus élvezetet jelölte, hanem a szerelem és a személyes boldogulás igényét is, szinte magát az életkedvet. A szexualitást tehát már a személyiség lényeges részének tekintették, olyan alapvető és átfogó sajátosságnak, amely az érzelmeket és cselekedeteket is áthatja. Az ember nemiségének szélesebb körű értelmezése jelentősen módosította az iparosodással együtt járó társadalmi változásokat is. Új beállítottságok, szokások és erkölcsi felfogások alakultak ki. A feltörekvő polgárság a termelékenység és profit érdekében szigorú fegyelmet követelt alkalmazottaitól (is), a spontán vágyakat pedig alárendelte a profitszerzés érdekeinek. A szexualitás, a szeretkezés értelmét a polgárság „hivatalosan” szinte kizárólag a gyermeknemzésben látta, amiről - egyéb testi funkciókhoz hasonlóan - nem illik beszélni. Az egyre fokozódó prüdéria folytán a szexualitás a 19. században tabuvá vált, kötelezően ügyelni kellett a valláserkölcsi látszatra. Ugyanakkor virágzásnak indult a városokban a prostitúció és terjedt a pornográfia. Ez a kettősség azt is eredményezte, hogy a nemi élettel kapcsolatos „vulgáris” és „trágár” kifejezések helyett szakmai körökben egyre inkább különböző görög 3 vagy latin szavakat kezdtek használni. Ezek közé tartozott a „szexualitás” szó és annak módosított változatai is, amelyek így egy terminológiai vákuumot töltöttek ki. A „szexuális” viszonylag semleges és elfogadott kifejezés lett, s lehetővé tette, hogy a tárgyilagosság látszatával beszéljenek és írjanak a tabutémákról. Michel Foucault (1999) megállapítása szerint a szexualitásról folytatott „diskurzusok” száma már a 19. században egyre növekedett - legalábbis jogi és orvosi vonatkozásban A szexuális viselkedés pszichológiai tanulmányozása - vagyis a szexuális szerepek, képességek, motivációk és teljesítmények komolyabb vizsgálata - azonban a 19. században épphogy megkezdődött, s csak a 20. században bontakozott ki Egy mai meghatározás szerint (Lexikon der Erotik, 1996) a szexualitás „minden olyan testi és lelki folyamatot magában foglal, amelyek közvetlenül vagy közvetve a nemiség egyéni és társadalmi vonatkozásaival függenek össze. A szexuális viselkedés az ember alapszükségletei közé tartozik, nemcsak a fajfenntartás miatt, hanem főleg a hozzá kapcsolódó élvezet és kielégülés miatt, .” E Borneman (1973) szexológiai lexikona szerint a szexualitás szó „olyan általánosító terminus, amely az érzékiség fejlődése során keletkező, különböző megnyilvánulásokat jelenti”. (386 old) A szexuális viselkedés képessége az embernél és az állatvilágban egyaránt biológiai alapokon nyugszik, mégis jelentős különbségek vannak az emberek és az állatok között (mint azt látni fogjuk). A különbségek és az emberi szexuális viselkedés sajátosságainak megértéséhez a tudományos vizsgálatok segítenek. Ezek részben biológiai jellegűek, de minthogy az ember szociális lény, szexuális viselkedése is szociális és így tanult jellegű, tehát döntően pszichológiai vizsgálatokra van szükség. A pszichoszexualitás a nemiség pszichés vonatkozásainak összessége az egyénekben. Ide tartoznak többek közt a nemiséggel kapcsolatos ismeretek, beállítottságok (attitűdök), készségek, és képességek, élmények és tapasztalatok. Alfred C Kinsey (1948) amerikai szexológus szerint az egyén szexuális viselkedését nem csak fiziológiai kapacitása, hanem szociális helyzete és élményei, tapasztalatai is meghatározzák. Szexuális viselkedésen pedig mint láttuk - nem csak a szexuális izgalom és kielégülés „kezelését” és a gyermeknemzést értjük, hanem pl. a férfias vagy nőies viselkedést is, ami sokféle lehet, s az egyén egyik fő jellemzője. 2. A szexuálpszichológia fogalma és fejlődése A szexuálpszichológia a pszichológia tudományának az az ága, amely a szexuális viselkedés nemekre jellemző sajátosságait és a nemek viszonyának tényezőit vizsgálja, különösen a viselkedést meghatározó, testi és lelki szükségleteket, s azok kielégítésének olyan feltételeit, mint a tájékozódás, a választás, a megvalósítás lehetőségei és képességei. A szexuális viselkedés 3 fő területe: a nemi szerep-viselkedés, az erotikus viselkedés és a fajfenntartó viselkedés. Mindhárom viselkedésnek megvan a maga biológiai alapja; legnagyobbrészt azonban tanultak, vagyis pszichoszociális és szociokulturális tényezők által meghatározottak. A nemi szerepviselkedés tanulása már a csecsemőkorban elkezdődik. Az erotikus viselkedés, vagyis a szűkebb értelemben vett szexuális viselkedés tanulása kicsit később, de még a gyermekkorban kezdődik. Fajfenntartó viselkedésre csak a serdülőkortól kezdve kerülhet sor 4 A szexuális viselkedés pszichológiai vizsgálata a 19. század második felében jelent meg a szakirodalomban, mint a pszichológiának (és később a szexológiának is) egyik tudományága. Meghatározható, mint a szexuális reagálás és viselkedés pszichikus tényezőinek, vagyis általában a pszichoszexualitásnak a vizsgálata, ezen belül elsősorban a szexuális identitás, beállítottság, a nemi szerepviselkedés, valamint az erotikus viselkedés pszichológiája. Előzményei és akadályai A szexuális viselkedés különböző - főleg orvosi-vonatkozásait ugyan már a 19. század előtt is jónéhányan próbálták vizsgálni, elsősorban biológiai, jogi és valláserkölcsi szempontból, de tudományosan megalapozott, pszichológiai vizsgálatokra csak az említett időszaktól kezdve került sor. (Ez érthető, hiszen a pszichológia, mint tudomány is ekkor jelenik meg) A szexuálpszichológia kialakulásának és fejlődésének fő akadálya a szexualitás egyrészt biológiai, másrészt valláserkölcsi szemlélete volt A viktoriánus kor hipokrízise nem kedvezett a szexuális viselkedés elfogulatlan vizsgálatának; a szexualitás tabu-jellege folytán inkább csak a veszélyesnek és abnormálisnak tűnő szexuális jelenségeket lehetett szóvá tenni. Krafft-Ebing német ideggyógyász 1875-ben „Psychopathia sexualis” címmel adta ki híres könyvét, amelyben a különböző szexuális zavarokat (s ő pl. a maszturbációt is betegségnek tartotta) elmebajok tüneteiként értelmezte, s próbálta gyógyítani. Az orvosi szemlélet mellett a pszichológiai megközelítés nagy akadálya volt a viktoriánus kor társadalmának mereven patriarchális jellege, s a nők ebből következő hátrányos helyzete. Jellemző például, hogy P. Möbius 1900-ban a nők „fiziológiai gyengeelméjűségéről” írt, Otto Weininger pedig „Nem és jellem” (1903) c. könyvében a nők alacsonyabb rendűségét igyekezett kimutatni. A szexuálpszichológia kibontakozása A 19. és 20 század fordulója és a következő évtized azonban ugrásszerű változásokat hozott a szexuális viselkedés, a nemiség vizsgálata terén. (Ebben a nőmozgalomnak, a munkásmozgalomnak és különböző tudományoknak is nagy szerepük volt) Több jelentős tudós kezdte vizsgálni a szexualitás jelenségkörét ebben az időben. Egyikük, Havelock Ellis (18591939) angol orvos-szexológus 1898 és 1928 között 32 tanulmányt, ill könyvet közölt ezekről („Psychosexual Studies”). Elsősorban a normális szexuális viselkedés érdekelte; esetleírások, megfigyelések alapján következtetett. Egyik fő megállapítása, hogy mindenki másként éli át a szexualitást, s nincs éles határ a normális és abnormális között. Ellis nagy jelentőségű felismerése, hogy a) már a serdülőkor előtt is vannak szexuális megnyilvánulások, b) a maszturbáció mindkét nemnél, minden életkorban normális dolog, c) a nők „természetes frigiditása” viktoriánus mítosz, d) a női és férfi orgazmus igen hasonló, e) a szexuális kapacitás nemenként, egyénenként és életkoronként is különböző, de idős korban is fennmaradhat stb. A szexualitás szemléletében ez mintegy „kopernikuszi fordulatot” jelentett: nyilvánvalóvá tette, hogy a szexuális igények kielégítése nem erkölcstelenség, nem bűn és nem betegség. Felismeréseiből következnek Ellis szexuálreformeri törekvései: a nemek egyenjogúsítása, a fogamzásgátlás szabadságának biztosítása, a szexuális nevelés bevezetése. A szexuálpszichológia másik nagy megalapozója Sigmund Freud (1856-1939) bécsi ideggyógyász, aki nemcsak a pszichoanalízis, hanem a pszichoszexuális fejlődés első elméletét is kidolgozta. („Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie”, 1905) Freud szerint az emberek szexuális viselkedését az állatokhoz hasonlóan a „nemi ösztön” vezérli, amely már a korai 5 gyermekkorban megnyilvánul, mint diffúz késztetés illetve „rész-ösztönök”, amelyek aztán különböző fejlődési fokozatokon mennek át. A 20. század elején több más, jelentős szexológus is működött Egyikük, Magnus Hirschfeld német orvos öt kötetes könyvet írt „Geschlechtskunde” (Nemiségtan) címmel. Ő hozta létre az első, komolyabb szexológiai folyóiratot (1908), az első Szexológiai Társaságot (1912) és a világ első szexológiai intézetét Berlinben (1919). Külön könyvet írt a homoszexualitásról is (Die Homosexualität des Mannes und des Weibes, 1914). A szexológia, mint önálló tudomány fogalmát 1907-ben egy másik, berlini orvos használta először, Iwan Bloch, aki ekkor publikálta „Das Sexualleben unserer Zeit” (Korunk nemi élete) c. könyvét Néhány évvel később könyvsorozatot indított a „szexológiai tudományokról”; ennek első, a prostitúcióról szóló kötetét ő maga írta. Egy másik német orvos, Albert Moll 1909-ben tette közzé „Das Sexualleben des Kindes” (A gyermek nemi élete) c. könyvét, amelyben a gyermekek szexuális játékait fejlődésük természetes velejárójának tartja, s a szexuális reagálás 4 szakaszát írta le. Egyébként ő rendezte meg 1926-ban, Berlinben a szexológia első, nemzetközi kongresszusát. (A három, említett kutató Freud pszichoanalízisétől teljesen függetlenül működött.) De ebben az időszakban kezdik meg a szexuálpszichológiát is érintő működésüket Freudot részben követve, részben tőle eltérve olyan jelentős pszichológusok, mint Carl G. Jung, Alfred Adler és Wilhelm Reich is. (Róluk a későbbiekben még bővebben lesz szó) Így kezdődött a szexuálpszichológia évszázados fejlődése, amely azóta hatalmas szakirodalomra, kutató csoportok, intézetek és kongresszusok munkájára támaszkodik. Az USA-ban például 6 szexológiai társaság, 15 szexológiai oktató és/vagy kutató intézet működik és 16 szexológiai folyóirat jelenik meg. Európában Németország jár az élen, 7 szexológiai társasággal, 10 szexológiai oktató és kutató vagy tanácsadó intézménnyel, valamint 12 szexológiai folyóirattal. A Szexológia Európai Szövetségéhez harmincnál több egyesület illetve társaság tartozik, közülük a legtöbb Németországból és Spanyolországból. De ma már minden kontinensen működnek szexológiai szervezetek; Délamerikában például 15, Ázsiában 7. A Szexológiai Világszervezet (World Association for Sexology) 1974 és 2004 között már 16 világkongresszust szervezett, a Szexológiai Kutatások Nemzetközi Akadémiája pedig rendszeres kiadványokkal és konferenciákkal fejleszti e tudományterületet. Interdiszciplináris kapcsolatai, tematikai struktúrája és módszerei Az emberi szexuális viselkedés komplex jelenség, amelynek anatómiai-fiziológiai alapjai vannak, s a természeti és társadalmi környezet hatása alatt áll. Szükségképpeni „segédtudományai” ezért a különböző természet- és társadalomtudományok, elsősorban az orvosi alaptudományok, az antropológia és a szociológia, de fontosak még a történettudomány és a jogtudomány bizonyos ágai stb. A pszichológián belül a személyiség- és fejlődéslélektan mellett szorosan kapcsolódik az emóciók, a motívációk és a csoportdinamika kutatásához, s egyaránt igyekszik felhasználni a pszichoanalitikus, a kognitív és viselkedéstanulmányi, a tanuláselméleti és egyéb megközelítéseket. Komplexitása folytán a szexuálpszichológián belül tematikai egységek alakultak ki. Köztük a legnagyobbak: 1. a szexuális viselkedés filogenetikus és kultúrtörténeti alakulásával, valamint 2 az ontogenezisben megnyilvánuló szabályszerűségeivel foglalkoznak Az első csoportban találhatók a nemek viszonyának lélektani vonatkozásai a régebbi és mai társadalmi formációkban; ezt vizsgálják részben a pszicho-história, a néprajz és a szociálpszichológia egyes ágai, például a házasság és család szociálpszichológiája, aztán az ún. „gender studies” (ezen belül a „women strudies” és a „men studies”) stb. Az ontogenetikai témakör főbb területei: az egyéni pszichoszexuális fejlődés; ezen belül a szexuális identifikáció és 6 orientáció kialakulása, a nemi szereptanulás, a szerelmi képesség és a párválasztási érettség alakulása, a szexuális funkciózavarok mibenléte, okai és kezelése stb. Metodológiáját illetően semmilyen lényeges vonatkozásban nem tér el a pszichológia más területein alkalmazott módszerektől: a feltáró módszer a megfigyelésen, exploráción és felmérésen kívül teszteket és kísérleteket is alkalmaz; feldolgozó és értékelő módszerei között pedig a statisztikai eljárások mellett a minőségi értékelést is megtaláljuk. Alkalmazása és felhasználási területei A szexuálpszichológia mint szaktudomány, interdiszciplináris kapcsolatai révén számos más tudományterülettel működik együtt, így többek közt az antropológiával, a történet- és néprajztudománnyal, a pedagógiával és az orvostudománnyal. Szerepe azonban elsősorban a pszichológia különböző ágaiban, így a személyiségés fejlődéslélektanban, a szociálpszichológiában, valamint a pedagógiai pszichológiában és a pszichoterápiában nélkülözhetetlen. A tudományos ismereteken alapuló szexuális kultúra valójában része a pszichológiai kultúrának, amely nélkül sem megalapozott önismeret és emberismeret, sem hatékony nevelés, szociális munka és gyógykezelés nem létezhet. Az emberi szexuális viselkedés csak a szexuálpszichológia vizsgálati eredményei alapján érthető meg; csak ennek révén lehet ellensúlyozni a nemiséggel kapcsolatos, régi mítoszok és előítéletek hatásait és a szexualitás tabu-jellegét. Két ellentétes tendenciával, a szexualitás lebecsülésével, degradálásával és túlbecsülésével, glorifikálásával vagy misztifikálásával szemben is csak a szexuálpszichológia tudománya biztosít védelmet. A szexuális viselkedés motívumainak és alakulása feltételeinek, szabályszerűségeinek megértése teszi lehetővé az egyén és a társadalom számára kedvező alakulásának hatékony elősegítését, a fixációk, regressziók és a súlyosabb devianciák elkerülését. Így biztosítható a szexuálisan is egészséges és kreatív, kiegyensúlyozott és elégedett, munka- és szeretetképes személyiségek létrejötte, ami a társadalom továbbélése és fejlődőképessége szempontjából döntő jelentőségű. A szexuálpszichológiának ezért méltó helyet kell kapnia nemcsak a tudományok rendszerében, hanem a társadalom és benne az egyének életében is. Legfőképpen a gyermekek és fiatalok, de a felnőttek (így a leendő és gyakorló szülők) nevelésében is, továbbá a különböző segítő, szolgáltató és gyógyító szakmákban, amelyekben a nemi szerepek figyelmen kívül hagyása alapvető hiányosság lenne. Ez természetesen komoly szemléleti változást igényel a társadalmi folyamatok irányítói, valamint az oktató-nevelő és a gyógyító munka szakemberei részéről. A szexuálpszichológiának (és általában a szexológiának) szerepet kell kapnia a pedagógusok, pszichológusok, orvosok, szociológusok, szociális munkások, jogászok és más szakemberek képzésében és továbbképzésében, hogy szemléletük korszerűbb, munkájuk pedig hatékonyabb legyen. Dokumentáció 1. Áttekintés a szexuálpszichológia előzményeiről és fejlődéséről (E J Haeberle művei nyomán) Az emberi szexualitás j
Családi orgia a hálóban, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen
spric, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen
Cayenne Klein néger fasszal, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen