Szerelem

I.

Szerelembe esni annyi, mint

konvenciók fogságába esni.

Hogy rabság lesz-e belőle,

esetleg örömmel felemel,

senki nem tudja megmondani,

talán csak hozzáállásából sejtheti;

a tudatból ki kell hát űzni!

Isteni fajoknál miért nem létezik?

Hogy nem tudja egyik a másik fejét elcsavarni?

Szigetelt búrát a társa fejére helyezni?

Emelkedett szintben nem létezik szerelem,

csak itt lent, nekünk; szép költészet!

Jaj, csak nehogy elveszítsem!

S máris ott lapít a fél-elem.

Szülsz hát neki gyorsan gyermeket,

hátha attól minden helyre megy.

A szerelem csak erre jó;

földi szaporító program-fogódzó.

Lépjetek már szintet, ti harácsoló,

felelőtlen, gyermekded emberek!

Mert világotokkal hosszútávon

így mi a nyavalya lesz!

Először magatok kerüljetek rendbe.

Ha belülről magatokat tisztába teszitek,

rájöttök: nincs szükség földi szerelemre,

csak magatokba és az Istenbe vetett

ősi, tiszta, gyermeki hitre.

II.

Vajon tudatosítani képes vagy-e a szerelmet?

Hogy a dolgokat nevükön nevezzed,

s a tényeket helyükön kezeljed?

Vajon a kelő Nap felé fordulva meg tudod-e

lovagolni a Sárkányt, hogy onnan magadat

a mélybe vessed?

Vajon képes vagy-e önnön magad előtt

mezítelenre vetkezned?

Vajon bemerészkedsz-e mezítelen’ a sűrű,

sötét, félelmetes kerekerdőbe?

Vajon végigmész-e az úton, csupaszon,

s tüzet gyújtasz-e, másodmagaddal

az oldaladon?

Vajon átadjátok-e magatok, s megélitek-e

a szerető természetet, egymásban örömet lelve,

a katarzis hullámaként cirógatva az emberiséget, hogy

intelligens, szeretetteljes belső tüzed legyen szerelmed?

2023. augusztus 18.