Mellbe Dug Szex Történet, Mellbe Dug Erotikus Történetek

⚡⚡⚡ KATTINTSON IDE TOVÁBBI RÉSZLETEKÉRT 👈🏻👈🏻👈🏻

Mellbe Dug Szex Történet, Mellbe Dug Erotikus Történetek
Legjobb ingyen szex és pornó videókat csak az pornox erotikus felnőtt oldalon nézheted meg szuper hd minőségben.

Próbáld a természetes hatóanyagú potencianövelőket amiktől újra kemény leszel az ágyban

⏮ Előző történet
Mélytorkos cumizás

Következő történet ⏭
Biszex nudizás szopással
Izgató búja erotikus és szex történetek amiktől biztosan beindulsz. Olvass minőségi történeteteket az erotika világából.
Ülök a pultnál, és nézek magam elé még pár gondolat erejéig, majd egyelten korttyal lenyelem, ami a pohárban maradt, közben előkeresem a mobilom. Egy üzenetet kaptam az elmúlt egy órában, a szokásos. Sóhajtva felállok, felveszem a kabátom, és amint felérek, intek magamnak egy taxit. A kocsiban ülve keresek egy rágót, és igyekszem normálisan beszélgetni a sofőrrel, míg hazáig elvisz. Nem megy könnyen, rohadtul zavarban vagyok, hogy nincs rajtam bugyi a szoknya alatt. Benyitok a házba, mellbe vág a szokásos nyüzsgés. A két nagyobb gyerek éppen hangosan vitázik valamin, de megörülnek, amikor meglátnak. A férjem a kicsivel a kezében ordít ki nekem egy köszönést, és igyekszem csak akkor levenni a kabátot, amikor viszonylag kitisztul a terep a fürdőig. Odabent gyorsan bedobálom a ruháimat a szennyeskosárba, és nem szívesen, de lemosom magamról a cigi füstöt, Vilmos minden illatát, testnedvét és mocskos gondolatát. Közben egy percre becsukom a szemem, és visszaidézem. A faszi furcsa módon nem illik abba a közegbe. Vagyis de, persze, fekete, minden fekete rajta és benne is, de nem igénytelen, sőt, nagyon is ápolt volt, a pólója vasalt, nagyon jó volt az illata, nem szúrt a borostája. Ha nem így lett volna, hozzá sem érek, és azt sem engedem, hogy velem tegye, felizgulni rá pedig esélytelen lett volna, de a komában ezen felül még van valami zsigerien vonzó is. Az a durva, hogy fáj a két lábam között, amikor lépek. Tisztességesen meg lettem dugva. Ha nagyon akarom, akkor még érzem magamban a farkát.
Van ezeken kettő percem elmélázni, mielőtt az egyik gyerek rám nyit. Neki éppen most, azonnal kell pisilnie, különben becsorog. A másik wc nem jó neki, az apáé. Forgatom a szemem az újdonsült fasza rapli miatt, és elmegyek felöltözni. – Voltam futni, és képzeld, itt – mutatja a férjem azonnal a hátát, amint kiértem a konyhába – becsípődött valami közben, alig tudok járni – teszi le a kicsit a földre. – Anya! – ordít ki az egyik nagyobb, Luna a fürdőből – Nincs bent a törölközőm! Sóhajtok egyet, menet közben rátaposok két szét hagyott játékra is, megkeresem a nappali romjai alatt a reggel kint hagyott törölközőt, beviszem neki. Ha már ott vagyok a másiknak, Mirának megmosom a haját, elpakolok odabent, és kimegyek vacsorához teríteni. – Nagyon érdekes időjárási jelenség volt ma – tolja elém a mobilját Sam, egy pillanatnyi csendet sem hagyva a gyerekek mellett – Gócpontok alakultak ki elszórtan, csak itt, a nyugati régióban, de ezek egy-egy felhők, látod a pontokat? – Aha, nagyon érdekes! – mondom kevés átéléssel, míg a tányérokat az asztalra teszem a felvágottak és zöldségek mellé. A kicsi elesik, sírni kezd, fáradt. Az ölembe veszem, és míg a kezébe adok egy kenyérhéjat, rajta átnyúlva bekeverem a körözöttet. – Holnap későn érek haza – veszi a papucsát Sam – Van valami gáz az egyik társasház tervein, eltérnek a megvalósulttól, ki kell ugranom a fiúkkal rendet tenni – mondja és már fél úton jár az udvaron át az iroda kis épülete felé, kezében állandóan a telefon, míg olvassa a most kapott mailt. Amúgy, köszi, én is jól vagyok. Kibaszottul fasza napom volt. Míg ezen zsörtölődök, megjönnek a lányok, elém ülnek, és be nem áll a szájuk, amíg két óra múlva el nem mennek a szobájukba olvasni. Leteszem a kicsit is aludni, és bár a konyhát Sam szépen rendbe tette, a nappaliban van még dolog bőven. Időközben ő is előkerül, ledöglik a kanapéra, és az HBO GO-n keresgél vagy negyedórát, mire talál valami számára méltót. Egyszer megkérdezi, mit néznék, nekem mindegy. Ritkán nézem a tévét, most se izgat. Kiválaszt egy második világháborúsat, ezt gyűlölöm az egyik legjobban. Régebben azt hittem, engem szívat ilyenkor, de nem, csak mivel azt mondtam, nekem mindegy, hát akkor mindegy. Elindítja, de már kezében a telefonja, és még egy óra múlva is híreket olvas, és folyamatosan nekem mutogatja, kizökkentve vele a saját gondolataimból. Pont, mint a gyerekek. Aztán feláll, hoz magának valami nasit, visszadől, jön a 9gag a telefonon, és a film vége előtt el is alszik. Köszi, én nem is kértem volna enni, mindegy. Reggel ötkor kel majd, hogy be tudja fejezni az irodai melót, mielőtt kimegy terepre. Egyetlen egyszer sem nézett rám, amióta itthon vagyok. Ma van az első este, hogy ez nem szomorít el. Míg ő ezekkel foglalatoskodik, letöltöm a netről Asimov Alapítvány trilógiáját, rákeresek a hozzá kapcsolódó összes többi könyvre is, és a férjemet felébresztve, a hálóba vonulunk. Ő aludni, én olvasni. Igyekszem nem állandóan Vilmosre gondolni. Vagyis nem rá, csak az eseményekre. Soha nem tettem még csak hasonlót sem azelőtt. Az elkövetkező napokban, amikor csak időm engedte olvastam. Nagyon tetszettek a könyvek. Volt már máskor is, hogy így elkapott a gépszíj. Rendszerint van egy-egy hobbim, amivel kikapcsolok, nagyon rácuppanok, átadom magam neki, beleélem magam, és mikor pár hónap után lelki támogatás híján feladom, szünet, hogy x idő elteltével újabb hobbiba kezdjek. A lányaim voltak az egyedüliek, akiket érdekelt mit csinálok. Mindig kérdeztek, érdeklődtek, a férjem sosem. Mikor ékszereket készítettem, konkrétan meg sem nézte őket, mondván, neki mind egyforma. Hát baszódj meg! Szóval most éppen olvastam. Az iskolai forgatag, a meló és még a karácsonyi nagybevásárlás kellős közepén is. Alig tudtam figyelni arra, kinek mit kellene netről rendelni, hová kellene még munka után elugrani, kinek milyen extra programja lesz suli végeztével. Közben a kicsit húzni magammal a városon át, mert az oviban elkapott valami náthát. Így alakult, hogy karácsony előestéjén anyámnál aludtam a gyerekekkel, mert Samnek el kellett utaznia, csak másnap landolt a gépe. Ekkor jutott eszembe, hogy két nap múlva anyósomékhoz utazunk, és ő lesz az első, aki még mikor az autóban ülök, már akkor ki fogja szúrni, hogy nincs rajtam a karikagyűrűm. Este hétkor megfürdettem a fiamat, majd kilenc körül puszit adtam a lányaimnak, és kimentem a dohányzó anyámhoz az erkélyre. – Elmegyek szórakozni kicsit – fonom karba a kezeim a hidegben. – Mit csinálsz? – húzza grimaszra a száját – Most? – pakolászik a kinti motyói között, közben gusztustalanul kilóg a cigi a szájából. – Most – tépem el a tekintetem a már húsz éve is gyűlölt látványtól – Kicsit ki kell kapcsolódnom, mielőtt anyósomékhoz megyünk – mondtam a fél igazságot. A két nő ki nem bírja állni egymást, gondoltam így könnyebb lesz erre fogni, hogy már most tiszta ideg vagyok a látogatás miatt. Nem is hazudtam sokat vele, csak már egy ideje nem tud meglepni semmivel az öreglány. – Régen nem voltam el otthonról – folytatom – Elmegyek inni, kicsit leereszteni, különben úgy érzem, megőrülök. – Jól van, majd jössz! – fújja ki az utolsó füstöt a száján, és már ott is hagyott. Anyám az eleven példája annak, hogy nulla, sőt, negatív érzelmi intelligenciával is lehetséges viszonylag kielégítően élni egy életet. Aminek a hiányáról nem tud, az nem is fáj. Boldogok a lelki szegények… Jó nekik. Sóhajtok egyet, és elmegyek a fürdőbe, vetek egy pillantást magamra. Még sminkben vagyok, utcai ruhában, csak fogat mosok, összekötöm a hajam, és már otthon sem vagyok.
A gyerekkori házunk messzebb van Vilmos kocsmájától, mint a jelenlegi, de most nem érdekel a taxi ára. Kitesz a bár előtt, és megdöbbenve veszem észre, hogy a pulzusom az egekben, annyira izgulok. Nem gondoltam rá, hogy valaha is vissza fogok jönni. Mikor először jöttem is csak inni szerettem volna, most is egyedül a gyűrűm miatt vagyok itt, de azért már annak is örülnék, ha csak beszélgetnénk kicsit. Mély levegőt veszek, és átpasszírozom magam a tömegen, hogy le tudjak jutni. Annyian vannak, hogy mozdulni is alig lehet. Éppen egy élőzenés koncert megy, közben egy másik, kisebb teremből valami retró zene üvölt ki, amit csak a számok közötti szünetben lehet hallani. Fú, de kibaszottul öreg vagyok én már ehhez! Oda kűzdöm magam a pulthoz, és levarázsolom magamról a kabátomat. Nem hoztam táskát, telefon, pénz a belső kabátzsebben. Vilmos tőlem úgy egy méterre szolgál ki épp egy fiatal, szőke lányt. – Akkor legyen egy palack ebből a Pinot Blanc-ból – ejti ki, ahogy le is van írva, francia tudás zéró, Vilmos is csak felhúzott szemöldökkel várja mi lesz ennek a vége. Nagyon tisztelem benne, hogy nem röhögi képen a csajt. A lány mögött a barátnői vihogásba fognak, ahogy Vilmost méregetik. Te jó isten… Anno biztosan én is pont ugyanezt tettem, és így elnézve, a cikibbnél is cikibb volt ez a fajta epekedés. – Adok egy palackot valami ütősebből, csajok. Ezt a szopogatós francia löttyöt meg hagyjátok meg másnak! – grimaszolva fordul el – Mondjuk olyannak, aki ért is hozzá… – motyogja maga elé. Ekkor veszi észre, hogy ott állok, és mosolyogva őt nézem. Mielőtt még bárkit is kiszolgálna, két elegáns lépéssel elém sétál. Wow, micsoda megtiszteltetés! – Azt hittem nem is jössz vissza – nyúl a zsebébe köszönés helyett, és kihúzza belőle a gyűrűmet. Felnézek a szemébe, és döbbenten mosolyodok el megint. – Két hónapja a zsebedben van? – húzom fel a szemöldököm. – Nem, máshol is járt. Mondtad, hogy nyeljem le. Már háromszor meg is tettem unalmamban – forgatja az ujjai között, és a szemembe nézve megjelenik egy félmosoly a szája sarkában, míg hallgatja, ahogy felnevetek. A pult fölé hajolok, kinyújtom felé a jobb tenyerem, várva, hogy tegye bele, de összehúzza a szemét, a szájába ejti az ékszert, kihívóan kinyújtja a nyelvét, hogy megmutassa hogyan játszik vele közben. Újra hangosan felnevetek, és nézem, ahogy jár a szájában, míg a lányok elé teszi az ígért palackot. Azok meg teljesen ráfagynak az arcára, van, amelyik még hangosan fel is nyög. Összehúzom a szemöldököm, és jót mulatva rajtuk, végig mérem őket. Csinosak. Nagyon is azok. Igazából nem érdekel. Tényleg nem. – Nem jössz el velünk oda hátra? – mutat a franciából bukott csaj az egyik boksz felé, a mögötte lévők még a lélegzetüket is vissza fojtják, úgy várják, mit válaszol. Vilmos csak felém fordul, egy laza mozdulattal int, hogy pattanjak oda hozzá. Kíváncsian meg is teszem. Odaérek a szöszi mellé, és majdnem felkiálltok, mikor kezei, átnyúlva a pulton, megragadják a tarkómat, hogy esélyem sincs védekezni. Nyelve a gyűrűmmel együtt már a számban van. Húha, oké! Elveszem tőle az ékszert, még nagyobb gúnyt űzve ezzel a házasságomból, de vissza is húzza, közben érzem, hogy engem meg a pulton át ránt magához. Egyenesen a derekára. Jézusom, erős a faszi! Le is döntünk pár piás poharat, de a ripityára törő üveg sírásán kívül, semmi mást nem lehet hallani. Esküszöm síri csend lett körülöttünk. Mintha még az énekes is pont most némult volna meg. Elhúzódom, benyúlok a számba, és míg egymást nézzük, kiveszem a gyűrűt belőle. Még épp annyi időm van, miközben hátra sétál velem a csípőjén, hogy a kabátomért tudok nyúlni. Amikor ez megtörténik, már újra a számban van, és úgy csókolózunk, mintha ezer éve erre vártunk volna. Bevisz az irodájába, nem kapcsol villanyt, ebből sejthető, mire készül. Egyetlen mozdulattal söpör le mindent az egyik íróasztalról, hogy rá tudjon ültetni, és keze már a nadrágomban a fenekemet markolja. Belemorog a számba, majd beletép a hajamba, hogy elszakítson az ajkaitól. – Meg akarlak baszni! – lihegi a nyakam harapdálva – Most! Azonnal! Tagolja lihegve, közben már fel is állít, hogy kigombolja a nadrágomat. Én is ezt teszem az övével. Nem értem mi történik. Vagyis nyilván a fizikai síkot igen, de hogy mi a faszra gerjedt be ennyire, azt fel nem tudom fogni. – Karácsonyi orgazmus. Mit szólsz hozzá? – incselkedik, míg a kezemmel játszom rajta, és a nadrágom a bugyimmal már valahol mögötte a padlón hever. – Ha nem kókuszos, akkor jöhet! – vigyorgok már újra a derekán. – Majd utána megkóstolhatod, bogaram, csak először had élvezzek beléd! – nyársal fel szinte azonnal, hogy mindketten hangosan felnyögünk tőle. Úgy ültet vissza, hogy a felhúzza a térdeimet, szétnyitja a lábamat, és a talpamat is az asztallapra húzza, hogy kénytelen vagyok magam mögött támaszkodni a könyökömön. Míg mozogni kezdünk, fölém hajol egy újabb csókért. Így már a hajába tudok markolni. Megfogja a jobb térdem, kicsit oldalra billenti a csípőjét, jobb könyökével mellém támaszkodik, és gyorsít a tempón. El kell engedjük a másik a nyelvét, hogy nyögni tudjunk. Minden kihúzódásnál elhúzom tőle a csípőm, majd elé megyek, hogy középen találkozzunk, és közben egy pillanatra sem vagyunk csendben. Érzem, hogy rászorulok, érzem, hogy ez most megint kurva jó lesz. Hogy csinálja ezt? Nem értem. Alám nyúl, magához rántja a fenekem, hogy a lábaim lecsúsznak az asztalról, kénytelen vagyok a dereka köré fonni őket. Tövig magára húz, közben rám borul. Pont úgy párosodunk, mint az állatok. Gyorsan, vadul, semmi más nem hajt, csak a vér és az ösztön. A semmiből hirtelen olyan erővel rándulok össze a farka körül, hogy kiszalad tüdejéből a levegő, és minden összehúzódásomnál hangosan nyög velem. Nem tudom, ő mit érez ilyenkor, de ez még nekem is fáj. Mikor sikerül végre uralkodni magunkon, Vilmos még akkor sem áll le. A nyakamat szívja és lihegve még mindig dug. Aztán gondol egyet, felegyenesedik, és még a sötétben is látom, hogy a szemembe néz. – Felmegyünk hozzám! – húzódik ki lassan, kezével pedig azonnal pótolva a hiányt, amit okozott, már bal keze három ujja bennem van. Bal kezes? Furcsa. Esküdni mertem volna, hogy jobb kézzel csinált eddig mindent. Mi a büdös picsáért agyalok most ilyeneken? Akkor zökkenek vissza, amikor a csiklómhoz is hozzá ér. Kis ideig játszik így velem, és az az érzésem, hogy ezt inkább maga miatt teszi, mert élvezi, nem miattam. Nem dug az ujjaival, inkább belül simogat velük. Nagyon különös dolgai vannak, nem mintha ezt eddig nem tudtam volna. – Gyere! – segít felállni, de ujjai még mindig bennem mozognak. A vállaira kell támaszkodjak, bal lábam átlendítem a derekán, hogy jobban hozzám tudjon férni. Jobb kezével meg is fogja, hogy segítsen tartani. Megvárja, míg az ujjaira folyik belőlem a cucc, addig simogat. Ezt is kibaszottul jól csinálja. Precíz, nyers, de ugyanakkor finom és óvatos. Először csak a vállaiba kapaszkodok, nem is veszem észre, hogy időközben már a nyakát fogom, és teljesen hozzá vagyok bújva. Belefúrom az arcom, egy másodpercre becsukom a szemem. Egy pillanatnyi lopott szeretet. Ami még csak nem is igazi, de a saját örömömre megjátszom, hogy az, és ez most neki is jó. Amikor tudatosul bennem mit is tettem, felnézek, és észreveszem, hogy ő eddig is engem nézett, de most meg is áll. Egy ideig, végtelennek tűnő egy percig csak nézünk egymás szemébe, aztán lassan elengedi a térdhajlatom, és míg én földbe gyökerezett lábbal nézek a szemébe a tarkómhoz ér, és meglepő lágysággal ér nyelve a számban az enyémhez. Amikor már majdnem kezd ciki lenni ez a bensőséges, majdnem hogy szeretetteljes csók, elhúzódik.
– Most kóstold meg! – húzza ki ujjait belőlem, és hangja most nagyon furcsán halknak tűnik. A sötét ellenére meg mernék esküdni rá, hogy el van pirulva. Nézem az arcát, tutira én is ki vagyok pirosodva, a faszi kibaszottul jóképű. Kinyitom a számat, és engedem, hogy a számba csorgassa, ami belőlem folyt ki, majd két ujját lassan a számba dugja, és nézi, ahogy szopom. Becsukja a száját, és sűrűbben kezdi venni a levegőt. – A múltkori nem ízlett, de azóta nem ittam kávét és alkoholt sem – liheg végül elszakítva tekintetét az enyémtől, a fülem mellé hajolva. Előtte még becsukja a szemét, ahogy a makkja alatt körmömmel játszom a péniszén egy kis ideig, majd amikor kihúzódik a számból, és a nyálas ujjaival a nyakamra tapad, hogy nyelvét megint a számba tegye, már rendesen mozgok rajta, néha megsimogatom, majd erősen marokra fogom, ő pedig már kapkodja a levegőt. Mindez idő alatt úgy csókolom meg, hogy tudom, csak kóstolni akar. Megmutatom neki az ízünket, finoman végig nyalva a nyelvét az enyémmel, az ujjáról leszopott nedvességet a nyálammal keverve adom át neki. Erre a mozzanatra szó szerint, hangosan belenyög a számba, és érzem, hogy míg játszom a kőkemény szerszámán, a csuklómra folyik egy kevés előváladék. Egy lépéssel még közelebb lép, teljesen hozzá szorulok, a kezemnek így már nincs helye mozogni, fölém magasodva elvadul számban a nyelve.
Elhúzódok, és megfordulva az asztalra hasalok. Nem kell noszogatni, már mögöttem van, illetve bennem. Kicsit előrébb tol, hogy rám tudjon hajolni, magasabb, mint én, a csípője is magasabban van. Most nem kímél, kurvára vadul dugni kezd. Nem úgy, mint elsőre, valami változott közöttünk, amit nem is nagyon értek. Pont annyira vagyunk begerjedve, mint pár perce, csak most mögé került egy sor érzelemmel átitatott, csöpögős vágy is. Ujjbegyeim az asztallap másik végén fehérre sápadnak, úgy kapaszkodok velük. Nagyon-nagyon, elmondhatatlanul jól esik, ahogy csinálja. Hátulról még markánsabb bennem a jelenléte, máshol ér hozzám, máshogyan érzem, leírhatatlan. A hangoktól, amik kijönnek a száján külön is orgazmusom lesz, és tényleg, nem telik bele egy perc megint akkorát élvezek, hogy majd szétszakít minket. Még éppen az elviselhető kín és a kibírhatatlan gyönyör határán táncolok. Mozog bennem, amíg viszi a testem, azán még egy perc múlva is hangosan nyeljük a levegőt, ami mintha időközben kiritkult volna a szobában. – Kurvára elmegyünk hozzám! – állít fel gyorsan, és öltözködni kezd. Mindenem zsibbad, még nem tértem vissza a valóságba. Ez a fizikai vágy melletti érzelmi töltet totál elvette a józan eszem, összezavarodtam, de teszem, amit ő, és megkeresem a nadrágomat. Vissza ülve az asztalra megpróbálom felvenni, de be kell csukjam a szemem, és egy pillanatra bent tartani a mélyen beszívott levegőt, hogy mérsékelni tudjam a kezeim remegését. – Nem lakom messze, gyalog megyünk – segít felvenni a ruhámat, és tudom, hogy látja rajtam, mi zajlik bennem, de nagyon díjazom, hogy nem teszi szóvá – Ha nem bánod, hogy megláthatnak minket együtt – guggol elém, hogy a szemébe nézzek. Hogy meg ne lássanak… vele? Normál esetben a pólómon hordanám a képét, hogy dicsekedjek, megdugott, pont, mint azok a kis cafkák odakint. – Vigyünk valami szopogatós francia löttyöt is – lassítom tudatosan a légzésem, és mosolyogva hátra fésülöm a haját a füle mellé, a kezem ott is marad, ő meg teljesen lefagy. Lehet, ez mostmár tényleg túlzás volt a részemről. Egy dugópajtival nem érzelgősködik így az ember. Gyorsan összeszedi magát, ad egy puszit az ajkai mellett kapaszkodó karom csuklójára, és oda is nyúl, hogy elhúzza onnan. – Szopogatós kedvedben vagy? – cukkol, míg talpra állít maga elé. – Ha már két hónapja kávé- és piaböjtön vagy emiatt – nevetek fel erőtlenül, míg felveszem az ajtóban leejtett kabátomat. – Ja, de a bagó maradt – lép mellém, átöleli a vállam, és mintegy elfogadva az előbbi közeledésem, teljesen magához húz. – Gondolom így több is, mint szokásos – igazítom meg magamon a nadrágom. – Nem voltál itt, hogy megold nekem a feszültséglevezetést – mondja halkan, míg kihúzom a haját a pólójából – Magamat is leszopnám, de csak a végét érem el a számmal – súgja nevetve félig a fülembe, félig a nyakamba bújva, közben megnyalva. Hátravetett fejjel nevetek fel, miután elképzelem, hogy ezt tényleg megteszi. – Látod, te vagy az egyetlen, akinek el is hiszem, hogy nem kamuzik, mikor ilyeneket mond. Közben kilépünk a folyosóra és megvárom, hogy becsukja magunk mögött az ajtót. Jobb kézzel veszi ki a kulcsot, a bal karja alatt én állok. Gondolok egyet, és átlépek a másik alá. Felhúzza a szemöldökét, majd egy laza mozdulattal átdobja a bal kezébe a kulcscsomót, azzal fejezi be a zárást. – Aha – nézek fel rá, mint aki most találta fel a spanyolviaszt. – Valamit nem jól csináltam, ha erre is tudtál figyelni két nyögés között – neveti el magát lazán. – Tisztázzuk! Mindkét kezeddel nagyon jól csináltad! – lépünk a folyo
Joséphine bourgeoise blonde super gaulée aux longues jambes
Le père Noël baise avec des filles coquines
Voyeur De Petites Culottes