Kocsmai Szex Történet, Kocsmai Erotikus Történetek

🛑 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Kocsmai Szex Történet, Kocsmai Erotikus Történetek
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák
Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt.
Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája azt a felejthetetlen esetet, amikor egy betörő bemászott, és később heteken keresztül rájött a dadogás, amikor emlékeztették a kalandjára: a förtelmesen nagytestű kutya barátságosan hanyatt taszította, és óriás nyalókának nézve, reggelig rajta feküdt, és elégedetten morogva, kitartóan kóstolgatta. Kit terhelne a felelősség, ha a jószándékú behatoló meghal a röhögéstől? Nem lenne csoda, ha ártatlan betörők parlamenti képviselői interpellálnának, és jogszabályban kérnék rögzíteni, hogy ne csak harapós kutyákra figyelmeztessenek táblák, hanem tréfás kedvűekre is.
Mindenesetre láttam, amit akartam: a házban sehol nincs világítás. Valószínűleg csak a két nénike tartózkodik otthon, hozzájuk meg hiába csengetnék be. Kétlem, hogy rá lehetne őket beszélni egy laza és gyors bulira. A haverom bezzeg nonstop hajlamos ilyesmire – merre kószálhat? – akár percek alatt összecsődítene néhány embert. Telefonja persze kikapcsolva.
Az amorf ebnek köszönhetően a térdemet alaposan beütöttem a kőfalba, de sebaj! Visszaültem a kocsiba és komótosan visszagurultam a városba. Afféle csajozós sebességgel, amikor bőven van idő megcsodálni az autó formáit, a kormány mögül pedig a lányokét.
Újabb ötletem támadt!… Pötyögtem a telefonon. Mire jók a haverok?… Bulizás céljára úgy tűnik most nem, mert hiába csengetem hosszasan egy másikat… El tudtam képzelni, hogy szokásosan meglátogatta az albérlőit, és most ott érzi jól magát és a lányokat.
Letettem a kocsit a lakásom előtti parkolóban, majd egy határozott hátraarccal, gyalogosan megcéloztam egy közeli kocsmát.




Főoldal

Történetek


Beküldés

Szerzők




2022-08-22
|
Horror

–Ki áll készen arra, hogy egy kicsit többet lásson Ms. Armstrongból? -kérdezi. A tömeg ujjong...

2022-08-19
|
Novella

- Pista a fűkaszával rendbe kellene tenni a csekmetet. - hallotta az édesanyja csilingelő...

2022-08-17
|
Merengő

A hátizsákjából egy írótömböt vett elő és a roskatag íróasztalra tette, amit az erdészet szállított...

2022-08-14
|
Horror

Ó, istenem…Sarah mekkora egy ribanc! Az apjának meg fogalma sincs róla. Két napja megdugtam...

2022-08-05
|
Fantasy

Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...

dreamboy94 :

Én is szívesen olvasnám a foly...

91esfiu :

Szia! :) én kíváncsian várnám...

91esfiu :

Ahh de jó, szinte beleéltem m...

91esfiu :

Én már nagyon várom :P

2005-08-13
|
Híres emberek

2007-02-01
|
Idézetek

Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...

Beküldte: Anonymous,
2011-12-25 00:00:00
|
Leszbi
ERRE A TÖRTÉNETRE MÁR NAGYON SOKSZOR KIVERTEM A FASZOMAT, PEDIG A SZEX RÉSZE NINCSEN NAGYON TÚLVARIÁLVA, DE VALAMIÉRT MÉGIS!
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.


Mi az az RSS?
Oldaltérkép
Cookie szabályzat
Impresszum
Adatkezelési tájékoztató


Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves.
Az oldal cookie-kat használ, hogy az Önnek nyújtott szolgáltatásaink még hatékonyabbak legyenek. Részletek
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Regisztrációddal be tudsz jelentkezni a Történetek.hu csoport minden oldalán:
történetek.hu, beszámolók.hu, regény.hu, erotikustortenetek.hu, novella.hu
Akkor már öt éve dolgoztam egy kis pesti kocsmában. Vidéki lány vagyok és nem is épp a legpénzesebb fajtából, ezért már egyetem alatt is munkát kellett vállalnom, hogy fizethessem az albérletet és tudjak minden nap ennivalót venni.
A munka kellemes volt. A főnök kedves volt velünk, és még a legnagyobb forgalom idején sem voltak túl sokan, így egyszerre ketten-hárman jól bírtuk a kiszolgálást. És még a fizetés is korrekt volt. Sikerült úgy szerveznem az óráimat, hogy minden nap be tudjak állni legalább pár órára, aminek köszönhetően a főnök is elégedett volt velem.
Ezek után pedig, amikor befejeztem az egyetemet, nem volt kérdés, hogy maradok dolgozni teljes munkaidőben. Persze ez a meló sem volt egy leányálom, és bár a fizetéssel egy egyetemista jól elboldogulhatott, egy dolgozó nőnek azért már lehetett volna jobb is. De én nem bántam. Arra elég volt, hogy béreljek egy kis lakást a környéken, és hogy ne kelljen aggódnom amiatt, hogy mit fogok enni a következő hónapban. Amellett pedig a főnök mindig viccelődött is azzal, hogy egy ilyen csinos lány úgyis összeszed egy hónap alatt legalább még egyszer annyi borravalót, mint a bére. Bár nem voltam egészen biztos ennek a kijelentésének az igazában, de végül mégis csak neki lett igaza.
Na, nem azt vontam kétségbe, hogy a főnöknek igaza van (mert neki mindig igaza van), hanem azt, hogy megérdemelném a bókjait. Egyesek talán álszerénynek tartanának emiatt, de sosem tartottam magam egy bombázó alkatnak. Elégedett vagyok a külsőmmel. Viszonylag magas vagyok és karcsú. Vállig érő, kissé hullámos sötétszőke haj, kék szemek, fehér bőr, angyali arc. (A legutolsót nem én mondom. Ez az egyetlen ismertetőjegyem, amit talán mindenki megjegyez magának. Még az egyetemen is mindenki angyalkának becézett és, elhihetitek, nem a viselkedésem miatt.) Elismerem, nem vagyok csúnya, és vannak elég sokan, akik megirigyelnék a külsőmet, de én inkább az erős középmezőnybe taksálnám magam. Ennek igazát azonban a legtöbb vendég pillantásai jólesően cáfolta meg, pozitív irányba. Persze mindig vannak otromba fickók, akik füttyögetnek, ha meglátnak egy csinos lányt és fogdossák a felszolgáló lányok fenekét, de a kiadós borravaló mellett azért ezt is el lehet viselni. Röviden, jól éreztem magam és még viszonylag kényelmes életet is élhettem. A munka rutinja egy-két év után már szinte a vérembe ivódott és, bár sosem untam magam igazán, kellemes egyhangúság uralta a napjaimat.
Ez azonban egy csapásra megváltozott, amikor ők ketten először beléptek a mi kis kocsmánkba, bár akkor én erre még nem döbbentem rá.
Az első pillanatokban nem is gondoltam volna, hogy ekkora hatásuk lesz az életemre. Én csak két csinos tinédzser lányt láttam. Mindketten középmagasak, vékonyak és csinosak. Bár ezen kívül sok mindenben nem hasonlítottak külsőre. Az egyik tejfel szőke volt, kék szemű és fehér bőrű. A haját lófarokba fogta, ami azonban így is lelógott a háta közepéig. Vékony szája szinte állandóan mosolyra állt vékony arcán, a szemei pedig csillogtak. A másik lány ezzel szemben kibontva hordta vállig érő sötétbarna haját. Kerek arcát telt ajkak, pisze orr és mogyoróbarna szemek uralták. Az ő arckifejezése komolyabb volt, habár így is igen erős kislányos bájt árasztott magából.
Egy szóval, két tizenéves csitrit láttam, akik azt tervezték, hogy ma este kirúgnak a hámból. Csak a szokásos. Semmi különös. Legalábbis akkor még így gondoltam. Az első alkalommal nem egyedül érkeztek. A kis társaság négy fiúból és nagyjából öt-hat lányból állt. Hangosan nevettek és viccelődtek, miközben a szőke lány odalépett a pulthoz, barna barátnője pedig egy lépéssel lemaradva követte. – Tíz üveg Heinekent kérnénk és néhány zacskó mogyorót… mondjuk ötöt – mondta mézédes hangon. – Nem vagytok ti még túl fiatalok a sörhöz? – húztam össze a szemöldökömet, de igyekeztem nem törődöm hangszínt megütni. Elvégre nem akartam elkergetni őket. – Ne már! – húzta el a száját a barna lány, de komoly arcán mégis bujkált egy kis mosoly. – Elmúltunk már tizennyolc évesek. Mintegy nyomatékosítva a mondottakat, két hüvelykujját betűzte testhez simuló zöldes barna sortjának zsebébe és, igen, szemmel láthatóan kidüllesztette a mellét, mintha ezzel is idősebbnek akarna látszani, pedig így csak még kislányosabbnak látszott. – Jól van! – válaszoltam rögtön. Nem mintha teljes mértékben meg lettem volna győzve, de hát nem akartam semmi jónak elrontója lenni. Még ha tényleg kiskorúak is, ha erőszakoskodok, hogy mutassák meg a diákigazolványukat, akkor sértődötten elkullognak és átmennek a szomszéd bárba, ahol kérdés nélkül kiszolgálják őket. Ha már inni akarnak, akkor inkább itt hagyják a pénzüket. – Azonnal viszem.
Vidáman elmosolyodtak. Szemmel láthatóan már el is felejtették, hogy megkérdőjeleztem állítólagos nagykorúságukat. Vagy már akkor sem érdekelte őket. Megköszönték, majd összetoltak két asztalt és a kis társaság leült köré, hogy ismét felcsendüljön a hangos kacarászás. Pár perc múlva kivittem nekik a tíz üveg sört és az öt zacskó mogyorót. A fiúk rögtön rávetették magukat és hamarosan már azon versenyeztek, hogy ki tud többet meginni egy húzásra. Igen. Tipikus kamasz fiúk. A két lány barátságosan rám mosolygott, amikor kipakoltam eléjük mindent a tálcáról, megköszönték és a kezembe nyomták a pénzt, mondván, hogy a visszajárót tartsam meg. Én kötelességtudóan visszamosolyogtam és ott hagytam őket. Csak a pultnál számoltam meg a pénzt. No fene! Legalább másfélszer annyi volt, mint a rendelés ára. Jól eleresztett kis csitrik lehetnek ezek. De igazán nem érdekelt a dolog. Nyílván ők tudják. Én csak jó járok vele. Azzal betömtem a pénzt a kasszába és már mentem is, mert a srácok újabb adag sörért kiabáltak, hogy folytathassák a versenyt.
Bár a végére jó alaposan leitták magukat és mindegyikük legalább egyszer megfordult a vécében (és egyértelműen nem a szebbik felüket helyezték a kagylóra), gond nélkül véget ért az este. A lányok kitámogatták a lerészegedett srácokat az ajtón, a szőke és a barna pedig, akik az első kört fizették, még küldtek felém egy mosolyt, mielőtt távoztak volna. Nem volt ebben semmi különös. Egy szokványos napnak tűnt akkor még. És az is lett volna, de másnap este a két lány ismét megjelent a mi kis kocsmánk ajtajában, ezúttal már egyedül. Csak ők ketten. Megint odaléptek a pulthoz, ez úttal is a szőke lány elől, mögötte a barátnője egy lépéssel hátrébb. – Helló! – mosolygott rám. – Szeretnénk kérni két üveg Heinekent és egy zacskó mogyorót. – A srácokat most otthon hagytátok? – kérdeztem viccelődve, miközben előhorgásztam a két sörösüveget a pult alatti mini hűtőből. Nem volt benne a munkaköri leírásomban, hogy jópofizzak a vendégekkel, de azért néha jól esett többről is beszélni, mint hogy ki mit kér, és hogy az mennyibe kerül. Néhanapján pedig összeakadhattam olyan emberekkel is, akik egy kis unszolás után nagyon érdekes dolgokat meséltek és miután kiadós fogyasztás közben kiöntötték a szívüket, elégedetten távoztak, hogy legközelebb is hozzánk jöjjenek vissza és ajánlják a mi kocsmánkat az ismerőseiknek is, ahol az emberek gondjaira is odafigyelnek, nem csak eléjük vágják a pultra a piát és tartják a markukat az áráért. – Nem viselték túl jól a tegnap estét – nevetett a szőke lány csilingelő hangon. – Azok után, amit a klotyóban hagytak, el is hiszem – húztam el a számat, mímelve az undort, mire mindketten harsányan elnevették magukat, miközben átvették a sört és a mogyorót és kifizették az árát, mellé ismét kiadós borravalóval. Ha ezek sokat fognak ide járni, alaposan meg is gazdagodhatok rajtuk. Ez alkalommal nem töltöttek nálunk túl sok időt. Lassan elkortyolták az egy-egy üveget, miközben vidáman trécseltek, aztán kifele menet visszahozták az üres üvegeket a pulthoz. – Köszi! – villantott rám egy mosolyt a barna hajú lány. – Nagyon jól esett. Bár nekem aztán marha kevés közöm van a sör minőségéhez, jól esett a dicséret és barátságosan visszamosolyogtam rá. – Szívesen, máskor is – válaszoltam. Elcsépelt szófordulat volt, ami naponta legalább húszszor elhagyta a számat, de most, kivételesen, komolyan gondoltam. A két lány magas hangon felnevetett, és csillogó szemekkel elköszöntek. – Ugye tudod, hogy ezek ketten flörtölnek veled – lépett oda mellém Zita, miközben az üvegeket öblítettem ki.
Zitával már a kezdetek kezdete óta együtt dolgoztunk a kocsmában. Brigivel mi hárman voltunk gyakorlatilag a teljes személyzet a főnök mellett, mióta csak én ott voltam. Pultosok, felszolgálók és takarítók egy személyben. Bár mindig más párosításban voltunk beosztva, de Zitával jobban szerettem dolgozni és nagy örömömre, vele több műszakot is húztunk le együtt. Zita leszbikus volt és rögtön miután odakerültem, rám mozdult. Én rövid úton tudattam vele, hogy a fiúkhoz vonzódom és bár nagyon kedves és csinos lány, de nem viszonzom az érzéseit. Ő ezt nem vette zokon és az óta is jó barátnők vagyunk. És ismerve őt, az ilyen téren meg lehetett bízni a megfigyeléseiben. Nagyon ritkán tévedett. Én azonban most mégis csak nevetni tudtam rajta. – Ne hülyéskedj már! – kacagtam és majdnem kiejtettem a kezemből a vizes üveget. – Pedig szerintem nyilvánvaló – vont vállat Zita. – Ugyan már! Hiszen még szinte csak gyerekek. Olyan kis… érted! Zita csak bólintott. – Biztos vagyok benne, hogy sokkal szívesebben tennék a szépet azoknak a srácoknak, akikkel tegnap voltak itt, mint nekem – fejeztem be, miközben eltettem a tiszta üvegeket. – Te tudod – hagyta rám Zita. – Különben is – tettem még hozzá. – Az se biztos, hogy látjuk még őket. – Ó! Mérget mernék venni rá – kacagott a barátnőm. – Nem adok három napot annak, hogy ismét belépnek azon az ajtón – bökött a bejárat felé. És, mint szinte mindig, most is igaza lett. Bár másnap a színüket sem láttuk, de két nap múlva, nagyjából ugyanabban az időben ismét megjelentek. Megint csak ők ketten. – Sziasztok! – köszöntem rájuk. Ezúttal nem a pult mögött álltam, amikor érkeztek, úgyhogy kimentem hozzájuk az asztalhoz. – A szokásosat hozhatom?
Mindketten eltakarták a szájukat, és halkan kuncogtak. Tényleg. Talán Zitának igaza lehet. Tökéletesen úgy viselkedtek, mint a tini lányok szoktak, amikor egy helyes fiú bókol nekik. Nem vagyok még annyira öreg, hogy erre ne emlékezzek. Imponált nekik, hogy emlékszem rájuk és arra is, hogy mit kértek. – Igen, az jó lesz – bökte ki végül a barna hajú lány. Ő hamarabb visszanyerte a komolyságát, mint szőke barátnője, aki még mindig kuncogott. – Rendben – mosolyogtam és már fordultam is el. Lehet, hogy csak képzelődtem, de tisztán éreztem, ahogy a pillantásuk végigfut a hátamon, a szoknyám alól kilátszó lábaimon és végül megállapodik a fenekemen. Aztán egy gyors gondolattól vezérelve visszafordultam. Akkor már persze direkt másfele néztek és csak most fordultak ismét felém, hogy a szemembe nézzenek, de biztos voltam benne, hogy nem tévedtem. – És ha már ennyire gyakran jártok ide – szólaltam meg végül –, azt hiszem, illendő lenne bemutatkoznunk… Én Kinga vagyok – tettem hozzá, még mielőtt tolakodásnak és faggatózásnak tűntek volna a szavaim.
A szőke lány ismét eltakarta a száját és kuncogni kezdett, a barna hajú lány arca azonban komoly maradt, bár csillogó szemén látszott, imponál neki, hogy érdeklődést mutatok irántuk. Tudtam. Azokban a szemekben látszott. Ki tudtam olvasni belőle, hogy bizonyosan nem tévedtem és az előző percben azok a mogyoróbarna szemek még meredten szegeződtek a fenekemre. – Én Rita vagyok – mutatkozott be végül a barna hajú lány. – Ez a humorzsák pedig itt Eszti – lökte oldalba a barátnőjét, aki továbbra sem tudta abbahagyni a kuncogást. – Biztos tréfarépát evett ebédre – jegyeztem meg. Régi vicc volt, de ők mégis úgy nevettek rajta, mintha életükben most hallanák először. Egyértelműen azért, mert én mondtam. – Akkor hozom a két sört és a mogyorót – mondtam és elindultam a pult felé. Ismét éreztem a pillantásukat, ahogy végig mér és megállapodik a fenekemen. – Nem kéne így játszadoznod velük – lépett mellém Zita, miközben a hűtőben turkáltam. – Nagyot fognak koppanni. – Az nem olyan biztos – mosolyogtam hamiskásan. Becsuktam a hűtőt és a két üveggel a kezemben felegyenesedtem. – Nem kell csak azért széttenned a lábadat, hogy több borravalót kapj. – Zita hangja komoly volt, de a szemein látszott, hogy csak tréfál. Én is úgy válaszoltam neki, mintha véresen komolyan beszélnék. – Lehet – vontam meg a vállam. – De lehet, hogy én is szeretném. Rita és Eszti aznap sem maradtak túl sokáig. Miután megitták a sört, megint odahozták az üvegeket a pulthoz. Most már egyértelmű volt. Ezzel is csak kedveskednek. Nem akarják, hogy nekem kelljen rohangálni utánuk. Biztos erre figyelt fel Zita elsőre is. Vagy ez volt az utolsó jel, ami meggyőzte. – Köszi! – mosolygott rám Eszi. – Régen volt már ilyen jó esténk. Élvezték a kukkolást, gondoltam, de inkább nem mondtam ki, bár biztos voltam benne, ők is tudják, hogy észrevettem őket. – Örülök neki – mondtam. – Remélem, hamarosan megint látlak titeket. – Azt mi is reméljük – válaszolta Rita egy kacér kacsintás kíséretében és csilingelő nevetés közepette kimentek az ajtón.
Másnap Zita délelőttös volt. Aznap neki kellett azoknak a lelkét ápolnia, akiknek kellett egy feles pálinka, hogy kibírják a napi robotot. Nem mondom, ők sem voltak rossz vendégek, de mindenképp lehangolóbbak, mint az este kikapcsolódni érkező fiatalok. Szóval Zita délelőttös volt, úgyhogy Brigivel voltam együtt este. Őt is bírom, de vele sosem beszélgettünk el olyan jól, mint Zitával. Ilyenkor, amikor mi ketten voltunk este, mindig én álltam a pult mögött és ő rohangált. Ő nem szeretett a vendégekkel beszélgetni és ezt könnyebben elkerülhette úgy, ha folyton mozgásban volt, mintha csak áll a pult mögött. Akkor nem utasíthat vissza egy kissé erőszakosabb vendéget, aki leül a pult mellé és beszélgetni akar. De én nem bántam. Az ilyen alkalmakat is élveztem. Aznap is így volt, amikor Rita és Eszti megint beléptek a mi kis kocsmánkba. Ezúttal feltűnően kiöltöztek. Rita mindhárom alkalommal, amikor eddig találkoztunk, a zöldes barna sortját viselte, ami látni engedte hosszú lábát egészen zokni nélkül hordott sportcipőjéig, barna felsője pedig betekintést engedett formás m
Kihasznaltak Szex Történet, Kihasznaltak Erotikus Történetek
Tizenhárom Éves Szex Történet, Tizenhárom Éves Erotikus Történetek
Szexi szöszi mikulás lány két sráccal kefél - Ingyen online 18+ szex videók, pornó filmek diáklányokkal