Kis Far Szex Történet, Kis Far Erotikus Történetek

🛑 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Kis Far Szex Történet, Kis Far Erotikus Történetek
Az itt megjelenő szextörténetek csupán a fantázia művei, vagy a látogatók által beküldött sztorik, nem fedik a valóságot. Szeretnéd, hogy megjelenjen nálunk a Te szex történeted? Küldd be nekünk ide kattintva!
Felnőtt tartalom, belépés csak 18 éven felülieknek.

Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
Только в этой порно игре ты испытаешь настоящий оргазм!
Переходи и протестируй игру первым !
Az itt megjelenő szextörténetek csupán a fantázia művei, vagy a látogatók által beküldött sztorik, nem fedik a valóságot. Szeretnéd, hogy megjelenjen nálunk a Te szex történeted? Küldd be nekünk ide kattintva!
Felnőtt tartalom, belépés csak 18 éven felülieknek.

FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák
A fotelban ülünk, és nézzük a TV-t, amiben nincs semmi érdekes, de tökmindegy, nem nagyon figyelünk, halál fáradtak vagyunk. Pedig úgy terveztük, hogy elmegyünk moziba, vagy legalább mászkálunk egy kicsit, de a randevúink valahogy sosem úgy müködnek ahogy eltervezzük öket.
De most mégse bánom. Magamhoz húzlak egy kicsit jobban, és lehunyom a szemem. Hagyom visszaperegni az idöt, ami ma történt, érdemes még egyszer végignézni …
Dél van. Lefutott a mai nagy roham a munkahelyen. Ilyenkor egy darabig nincs mit csinálni. Beülök az internetes gép elé, most úgyse dolgozik rajta senki. Rutinosan belépek a levelezésembe. Nicsak, levél barátnémtól. Na, akkor van mit csinálni, válaszolgatok. Hmmm, többek közt azt vitatgatjuk pár napja, hogy mi lenne, ha te annyit keresnél, hogy nekem nem is kéne dolgoznom, csak várnom hogy hazaérsz. Azt írtam még a múltkor, hogy egész nap otthon ülve, lehet hogy megtanulnék fözni, meg hasonlók, meleg vacsora. (Ha mást nem, rendelt kínai kaja és mikrohullámú sütö viszonylatában -elvégre úgyis telne ilyesmire) Egész nap azon gondolkoznék, hogy aznap este mit kezdenék veled. Persze már a következö levélben felmerült, hogy ha sokat unatkoznék otthon, és te még ne adj Isten fáradt és fejfájós lennél ha hazaérsz, elkanászodnék, és szeretöt tartanék, talán nem is egyet. Juj, te kis huncut féltékenykedös vagy, gondoltam magamban, de az az igazság, hogy speciel eszem ágában se lenne melletted szeretöt tartani.
Én mindig kipihent lennék, és azon foglalatoskodnék, ha hazajössz, hogy levesd magadról a munka sok gondját-bánatát, és persze minél hamarabb a sok ruhát, és akkor megfürdetnélek, megmasszíroznám a hátad, vagy olvasnék neked valamit, és addig sündörögnék, amíg már nálam is jobban akarod, hogy teperjelek le.
…fejezem be a válaszlevelet, majd elköszönök a saját kis kettönk által kitalált jelekkel, és elküldöm.
Kissé megváltozik a hangulatom önkéntelenül is ettöl az e-mailtól. Továbbképzelem egy kicsit a helyzetet, elképzelem magam egy szép kis családi házban, új bútorok közt, ahol semmi más dolgom, mint érdekesebbnél érdekesebb szórakozásokat kitalálni neked és magamnak. Valami plazmaképernyös számítógéppel helyettesítem képzeletben az elöttem lévö 14 colos monitort. Eleve elképzelem, milyen lenne együtt lakni kis barátnömmel, mert még ez sem megoldott.
Sóhajtok egy mélyet, aztán felkelek a gép elöl, és keresek magamnak valami tennivalót, mert utálom ha a munkahelyen nincs mit csinálni. Olyankor lassabban is telik az idö, és én szeretném ha telne, mert akkor hamarabb találkozhatunk. Nem is tudom, kibírnám-e, ha nem csinálnék egész nap semmit, de mindenesetre jó elmélázni rajta. Közben újra akad dolgom, és lassan kimennek a fejemböl az egymást kergetö gondolatok, gondtalan életröl, és az Egész nap csak a magára gondolok… kezdetü versekröl. Bár mintha eez eredetileg picit másképp kezdödne…
A munkanap vége felé megint kezd fogyni a tennivaló, megint eszembe jut a levél. Kíváncsiságom eröt vesz rajtam, elvégre neked is van a munkahelyeden internet elérés, hátha megnézted…
You have new mail írja ki a rendszer. Széles mosoly. Tudom, hogy ez nem valami reklám vagy nem valaki mástól jött. Úgy írta ki a new mailt Gyorsan végigolvasom, számomra mindig kellemes és érdekes szavaidat, de most elsösorban a vége érdekel. Rutinosan eleve reply-t nyomtam, mert még akartam valami válaszfélét írni, de a levél vége felé olvasottak más vágányra terelik a gondolataimat…
Ezt vállalnád Arra lennél, hogy felfrissíts. Tele káddal várnál, megmosnád a hátamat, hoznád a ruháimat… De most jól esne némi segítség a hátmosásban, mert megyek haza fürdeni, hajat mosni…
Ötletem támad. El is mosolyodom. Mégsem válaszolok, gyorsan befejezem amit elkezdtem csinálni, aztán lelépek, pár perccel elöbb… Ha minden igaz, hamarabb érek hozzátok, mint te… Persze ilyenkor minden közlekedési eszköz lassabb, vagy úgy tünik. Csak úgy vánszorog a busz, és ilyenkor az az érzésem, a vezetö direkt sportot üz a piros lámpák gyüjtésében. Mégis sikerül elöbb odaérnem. Csak anyukád van otthon, ami igazából szerencse, mert be tud engedni. Megkérem, ne szóljon neked, hogy itt vagyok, elbújok a szobádban.
Épp csak egy pár perccel elözlek meg, mégis alig bírom kivárni. Bekapcsolom a rádiót. Every second is like a minute, every minute is like a day, when youre far away , énekli a Rednex. Na, ezt a viszonylag régi számot és épp most kellett elökaparni az archívumból? De azért annyira nem vagy messze, már hallom is a bejárati ajtót tompán csattanni.
Hallom hogy anyukáddal beszélgetsz, aki minden jel szerint nem árult el, csak emiatt te sem azonnal jössz fel a szobádba. Fülelek egy kicsit. A hangod fáradtnak tünik, és valami munkahelyi nehézségröl mesélsz. Majd hallom, hogy valami forró fürdöt emlegetsz, és elindulsz a szobád felé, vagyis felém…
Szívem a torkomban dobog mire ideérsz, mégis te vagy jobban meglepve, mikor meglátsz. Szó nélkül átölellek, és hosszan megcsókollak. Megsimogatom a karod, majd az egyiket elkapom, és elindulok veled.
-Menjünk fürödni!
Beosonunk a fürdöszobába, jól bezárjuk az ajtót, hogy ne zavarjon meg senki. Széles mosoly, néhány csók, aztán megnyitjuk a vizet, hogy teljen a kád, amíg levetköztetlek. Egyenként veszem le rólad, szép lassan a ruhadarabokat, minden meztelenné váló felületre adok egy puszit, vagy simogatom egy csöppet. Hol hátulról, hol elölröl, hol oldalról simulok hozzád, adok egy puszit, vagy veszek le valamit, miközben érezheted, ahogy nekem is szük kezd lenni a nadrág…
Amikor már csak a melltartó meg a bugyi van rajtad, átölellek, és hosszan megcsókollak, majd hagyom, hogy te is vetköztess egy kicsit.
Hagyom hogy mosolyogj, add a csókokat, és segítek a kezeidnek, bújok ki a ruhákból. Hagyom, söt szorgalmazom hogy teljesen levetköztess, közben simogatlak, finoman dörzsölgetem, markolászom a hátad, hogy ösztönözzelek.
– Én vagyok az ön fürdetöszolgája, mit parancsol? – kérdezem, egy szál látható vágyban.
Csak mosolyogsz, mert úgyis tudom a választ, haj-és hátmosást kíván a tisztelt hölgy.
Átölellek, és hosszan megcsókollak, miközben kikapcsolom a melltartópántodat. Egy hosszú puszi után eltávolodom kissé, és viszem magammal a csipkeruhát.Magad elé kapod a kezed, mindig szégyenlösködsz egy kicsit, persze elötte csak segítetted a levételt. Egy mosoly és egy rövid csók ezt a zárat is oldja. Szétnyitom a kezed, és önkénytelenül is megcsodálom a két szép cicidet, mint mindig. A bimbóid két megtermett borsószemet formáznak, pedig tuti nem fázol, a melegvíz már így is jó gözössé változtatta a levegöt. Vajon mitöl lehet akkor?(Hopsz, tényleg, ennyi víz elég lesz, elzárom. Megkérlek hogy nézd meg, jó-e a hömérséklet. Kissé meleg, de kellemes.
Egy hirtelen ötlettel a bugyit is lesimogatom rólad, majd hosszan átölellek. Forró, puha böröd hozzám simul, ujjaid a hátamon sétálgatnak, ajkaid összeforrnak az enyémmel. Nagyon szeretem. Gyengéden simogatlak, finoman csókollak, mélyen behunyt szemmel, semmi másra nem figyelve. Lassan jut eszembe a fürdés…
– Szóval hátmosás? Igen, tessék belépni a kádba…
Megnyitom a zuhanyt és végigmosom a tested. Közben azon gyönyörködöm, ahogy a víz végigszalad a formáidon. Lehet hogy a melled nagyon tiszta lesz, mert azt különösen szeretem nézni.Belépek én is a kádba, és a hátadat is bevizezem, a derekadon végigfutó víz tüzetes elemzése közepette.Adok egy csókot a gerincedre. Meg akarsz fordulni, hogy az ajkadra is adhassak, de visszatartalak. A szappanért és a szivacsért nyúlok, és elkezdem mosni a hátad. Egyre közelebb hajolok, hogy a legrejtettebb, legkisebb börfelületet is megmoshassam, mert hát ugye semmi sem maradhat piszkos. Anatómiai ismereteim egyre inkább csödöt mondanak, az lesz a kényszerképzetem, hogy a derekad, söt az egész oldalad, beleértve a nyakadat is, a hátadhoz tartozik, söt mintha hirtelen felrémlene, hogy egy nönek a melle is ott van.Hát megmosom azt is. Minduntalan hátra akarsz fordulni, hogy adj egy puszit.
– Ne tessék engem zavarni, nem tudom így szakszerüen megmosni a…hmm. hátát.- mondom, mert épp a melleiden van a kezem, amint a két kökemény bimbóról próbálom az ujjaimmal a legapróbb kis szennyezödést is eltávolítani.
Lassan mégis engedem hogy zavarj a csókokkal, teljesen hozzád simulok, a mellkasommal mosom a hátad, míg a kezeim már a combodat is megtisztítandó felületnek tekintik… Szintén mosóeszközként használom azt a kökemény valamit , ami valahogy sehogy nem akar elférni alul, ha hozzád bújok.
Egészen magamhoz szorítalak, és elöre tartom a fejem a nyakad mellett, hogy csókolózhassunk. Hosszan, lágyan…
– Ez így nem lesz jó, mert… ö izé, nem tudom elég hatékonyan mosni a hátad, mert izé, így megcsúszhatunk a kádban… – mondom, két csók közt, felgyorsult légzéssel. Kimászok a kádból, és elökapom a gumit, majd gyorsan fel is veszem, majd hanyatt befekszem a kád aljába, hátamat a ferde résznek vetve.
– Ide ülj.. pardon, ide tessék ülni, és akkor… a hajadat is meg tudom mosni…- súgom a füledbe.
Mosolyogva beleülsz a… vízbe.
Kissé nehezen férünk el a kádban, de egyikünk se teszi szóvá.
Egy kis idöre én is behunyom a szemem, amíg el nem merülsz a vízben, az én-víz meg benned… Nem hagyom hogy megmozdulj, csak érzem, hogy mennyire akarsz. Újra mosom a hátad , amit most már szinte kizárólag a melleid, a szeméremdombod, a combjaid és néha a nyakad jelentik. Magamhoz húzlak, nekidölünk a kád lejtös szélének. Hátrahajtom a fejed, így a vállamon pihen, Egyik kezemmel a bal arcodat simogatom, míg a jobb arcod az én fejemhez ér. Másik kezemmel a csiklódat mosom , lágyan, miközben hagyom, hogy lassan mozgatni kezdd a csípöd…
Lassan kezdek elfeledkezni a fürdetöszolgai feladataimról, csak élvezem behunyt szemmel, amint fel-le, hol lassabban, hol gyorsabban mozogsz rajtam, miközben egyik kezeddel a kád szélébe kapaszkodsz, másikkal keményen szorítod a melleden nyugvó ujjaimat. Egyre mélyebben követelsz magadba, egyre gyorsabban mozogsz, és egyre többször érzem a hüvelyizmaid apró rezdüléseit, mígnem meg nem feszülnek mind… Majdnem magaddal viszel engem is, de hirtelen leszállsz rólam, ügyetlenül forgolódva, de követelözöen az ajkaimat keresed. Olyan csókokat kapok töled, amilyenekkel csak akkor szoktál megajándékozni, ha épp az imént szálltál el. Vadul viszonzom öket, nedves, puha meleg börödet markolászom, és közben szinte elviselhetetlenül kívánkozom vissza beléd, hogy én is elszállhassak…
Óvatosan, hogy el ne csússzunk, felegyenesedek veled a kádban, és a falhoz szorítalak. Összerándulsz egy kicsit, mert a csempe jóval hidegebb, mint a víz, bár eleve vagy 40 fok van most a fürdöszobában. Nem szorul magyarázatra, hogy mit szeretnék, már emeled is fel az egyik lábad, és húzod magad felé a csípöm.
Vadul hozzászögezlek a falhoz, és csak csókollak, markolászlak, simogatlak, miközben lassan, de hosszú mozdulatokkal teszlek a magamévá. Ujjaid finoman a hátamba marnak, én meg már nem is tudom hol járok, csak csinálom amit a vágyaim diktálnak. Nem tart sokáig, nem is figyelek már semmi másra… Végem is lesz mint a botnak. Most rajtam a sor, hogy szenvedélyesen köszönetet csókoljak…
Sok mosoly, és pici csókok közt eszembe jut a fürdetés. Kihúzom a dugót, és megnyitom a vizet. Végigzuhanyozom mindkettönket, majd megmosom végre a hajad is, vagy legalábbis segítek benne. Mikor kiszállunk a kádból, szép lassan megtörölgetlek, míg te ugyanezt teszed velem. Én felöltözök, és néhány csókkal kis idöre búcsúzva kiosonok az ajtón. Egy nö szereti ha egy kicsit magára hagyják a fürdöben. Átmegyek a szobába, leülök a fotelba, és bekapcsolom a TV-t, de leginkább azt hallgatom, ahogy a hajadat szárítod…
Kinyitom a szemem, megcsókollak.
– Elaludtál? -kérdezed.
A Tv-re pillantok. Egész más megy mint az imént .
-Jé, tényleg… Fárasztó dolog ez a fürdetés.
– Jó lenne ma már ezen is túl lenni – intek feléjük. – Segítesz majd adogatni, ha letöröltem a polcokat? – kérdezem a férjem.
– Nem arról volt szó, hogy nagybevásárlást kell csinálnunk?
– De. Azt is meg kell csinálni – sóhajtom. Hosszú lesz a mai nap is, már látom.
– Na figyelj! Összeírod a listát, hogy mit kell venni, én elmegyek a gyerekkel, bevásárolok, megebédelünk, meg neked is hozunk valami kaját. Addig te nyugodtan takaríthatsz, pakolászhatsz. – mondja rövid hallgatás után a párom.
Tudom, meg érzem is a hangjából, hogy jobban esne neki, ha velük mennék, mert nem szeret egyedül vásárolni, de sok értelme nincs. A pakolással is gyorsabban haladok még egyedül is, ha közben nincs útban senki.
Így aztán gyorsan megírom a listát, és miután magamra maradok, fejest ugrok a rendrakásba.
Lassan már dél felé jár, mire nagyjából végzem. Épp nekivesekedem, hogy a feleslegessé vált papírdobozokat lehordjam a lakásból a szemeteshez, amikor csöngetnek. Errol rögtön eszembe jut, hogy sürgosen kulcsot kell másoltatnunk, hogy legyen mindkettonknek, és miközben kinyitom az ajtót, hogy beengedjem a férjem, a szám is nyitom, hogy rögtön közöljem is vele ezt. Aztán nyitva is marad a szám, de a hang bennreked. Csak állok ott leesett állal, kikerekedett szemmel. Mert az ajtóban nem a férjem áll.
Lassan már húsz éve nem láttam ot, de rögtön felismerem. Annyiszor bámultam ot a gimnázium folyosóján a szünetekben, az iskolai kosármeccseken, amikre csak miatta mentem el, az ünnepségeken, ha szerencsémre úgy sorakoztattak fel minket, hogy láthattam ot, hogy teljesen beleégett az agyamba egy kép róla. Emlékszem, régen 100 méterrol is felismertem a járása, a mozgása alapján. Most itt van, alig fél méterre tolem, mégse hiszem el, hogy ez tényleg o. MIT KERES ITT?! HOGY KERÜL IDE?! A szívem egy hosszú pillanatra elfelejt verni, de aztán bezzeg olyan heves dobogásba kezd, mint annakidején, amikor egyszer leült a barátjával a mi asztalunkhoz az ebédloben, mert nem volt máshol hely. Majdnem megfulladtam akkor az ételtol, úgy összeszorult a torkom izgalmamban.
De most is az ájulás kerülget. Alig jut el a tudatomig a szava, ahogy köszön, bemutatkozik (feleslegesen), és aztán magyarázatként hozzáteszi:
– Én vagyok Kristóf új osztályfonöke. Családlátogatásra jöttem.
Aztán csak néz várakozóan, kutatóan. Én meg csak állok ott megkövülten, kócos hajjal, porosan, izzadtan, egy szál ujjatlan kisköpenyben, hónom alatt egy halom összehajtott papírdobozzal. TE JÓ ISTEN, mit gondolhat rólam?! Muszáj megszólalni, megmozdulni!
Eloször is sürgosen becsukom a szám, és nyelek egy nagyot, meg gyorsan pislogok néhányat, hogy magamhoz térjek.
– Elnézést… – motyogom, és félrehúzódom, hogy beengedjem. – Azt hittem, a férjem jött meg… Elmentek bevásárolni Kristóffal…
… De nemsokára már itt kell lenniük…
JAJJ, EGEK! Az eloszoba tele dobozokkal, bemutatkoznom is illene, de hogy nyújtsak kezet, amikor tiszta kosz vagyok. Meg magáznom is kellene, hisz tulajdonképpen teljesen egyoldalú volt az ismeretségünk, o soha észre sem vett, de hogy magázzak valakit, akibe 4 éven keresztül olyan veszettül szerelmes voltam, akirol annyit ábrándoztam, és akinek a közelségétol még most is remeg a lábam.
– Elnézést, hogy így magukra török bejelentkezés nélkül, de a beiratkozáskor még nem tudott a férje telefonszámot megadni, hogy elore ideszólhattam volna. Sajnálom, hogy megzavartam a munkában, de sürgosen beszélnünk kell a hétfoi nap miatt. – mondja, miközben belép, és tétován megáll a dobozhalom elott.
Ráadásul még el is pirul zavarában. És olyan furcsán is néz… aztán nyel egy nagyot, és elkapja rólam a szemét… EGEK, csak nem ismert rám?! Hiszen attól, hogy látszólag keresztülnézett rajtam, még tudhatta, hogy ki küldött neki képeslapot születésnapjára, meg mozijegyet egy osztálytársnojén keresztül.
És akkor… és akkor visszapillant rám még egyszer, de nem a szemembe néz, hanem a lábamra. AHA!! Szóval a mini alól kilátszó combom a pirulás oka!!
Mázsás súly gördül le a lelkemrol, legszívesebben felnevetnék, de csak egy széles mosolyt engedélyezek magamnak, a zavarom tovaszáll, s bár a szívdobogás megmarad, most már viszonylag nyugodtan tudom kezelni a helyzetet. Megszabadulok a hónom alatt lévo dobozoktól, betessékelem a nappaliba, elmagyarázom, hogy kicsit korai a családlátogatás, mert még be se rendezkedtünk igazán, és újabb suru elnézés – ek közepette eltunök a fürdoszobában, hogy kezet mossak.
Kapkodva végigtörlöm magam egy benedvesített törülközovel, megfésülködöm, s miután nagyjából visszanyertem emberi formám, utánamegyek a szobába. Háttal áll, a könyveket nézi a polcon. A fenekén feszül a vászon farmer, szokás szerint sportcipot visel, és persze sötétkék a pólója, még jobban kiemelve szokeségét, kék szemét. Mit sem változott az ízlése… és az alakja se. Talán kicsit soványabb. És rövidebb a haja, pedig a félhosszú jobban áll neki. Legszívesebben odalépnék a háta mögé, átkarolnám, hozzásimulnék, belekapaszkodnék izmos mellkasába, keskeny csípojébe, és arcomat a hátának szorítva elsuttognám, hogy o volt életem legnagyobb szerelme, és azóta se volt senki, senki, aki felébresztette volna bennem ezt a szenvedélyes érzést. És hogy tudom, most már nem is fogja senki. És hogy nem hittem volna, hogy látom még az életben, és ez egy óriási csoda. Megérzi a jelenlétem, hátranéz, megfordul, és találkozik a tekintetünk. Láthat valamit a szememben az elozo gondolataimból, mert vizsgálódóvá válik a nézése. Magam is meglepodöm a merészségemen, ahogy megállom, és nem fordítom el a fejem. És o is csak néz, de már nem kutatóan, inkább… gyönyörködve…. Nem, ezt nem hihetem!… És mégis: mintha simogatná az arcomat a tekintetével. És halvány, bátortalan mosoly lebeg a szája sarkán. Valami hihetetlen bátorság száll meg ettol, és kibukik belolem:
– Te ugye miskolci vagy?
Elkerekedik a szeme, és most az o szája marad tátva egy pillanatra.
– Igen.
– És a Hermanba jártál. – ezt már nem is kérdezem.
– Igen.
– Emlékszem rád. Egy évfolyamra jártunk. Én per 5 – ös voltam.
– Én meg per 3 – as. (Nekem mondod? – gondolom magamban vigyorogva.) Nahát… – nyögi, és megint kutatva néz, próbál emlékezni rám.
Megmondom neki a lánykori nevem, de biztos vagyok benne, hogy nem fog emlékezni rám.
– Nem, nem emlékszem. Én jobbára csak a saját osztálytársaim ismertem, meg még pár srácot, akikkel egy kosárcsapatban játszottam.
– Kosárlabdáról jut eszembe: Kristóf régi iskolájában karate – edzéseket is tartottak, és o már kék öves volt. Meg úszni is járt. Minden reggel hajnalban már mennem kellett vele, mert ha nem lett lefárasztva még iskola elott, nem bírt nyugton ülni az órákon.
Lassan belemerülünk egy tanár – szülo beszélgetésbe, azzal a különbséggel, hogy szerencsére visszategez. És talán ez az oka, hogy fokozatosan felenged, és sokkal inkább barátivá válik a hangnem, mint hivatalossá. Hétfon kezdodik egy háromnapos osztálykirándulás, emiatt jött, hogy figyelmeztessen minket: nem lesz tanítás. Amikor a múlt héten a férjem beíratta a gyereket az iskolába, ezt elfejtették mondani neki.
– Elvileg eljöhet o is velünk, bár nincs befizetve, de az egyik gyerek eltörte a lábát, és így se o, se az édesanyja, aki kíséroként jött volna velünk, nem jöhet, de a helyük megvan, és így legalább nem veszne kárba.
Nagy kísértést érzek, hogy
Csúfol Szex Történet, Csúfol Erotikus Történetek
Kikötözés Online szex videók pornó film
Szucskonsti Szex Történet, Szucskonsti Erotikus Történetek