Kíváncsi Belevaló Szex Történet, Kíváncsi Belevaló Erotikus Történetek

⚡ TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Kíváncsi Belevaló Szex Történet, Kíváncsi Belevaló Erotikus Történetek
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.

©
2022
Szex-Történetek

| Minden jog fenntartva! Excsajok



Erotikus történetek, szextörténetek, pornómesék
Főiskoláról hazafelé menet mikor tehetem, mindig megállok volt középiskolámnál, találkozni a volt haverokkal, akik alattam jártak. Mindig az iskola előtti parkban vártam, míg vége az utolsó órájuknak, közben, míg várakoztam, elbeszélgettem az iskola dolgozóival és régi tanáraimmal, akik sokkal szimpatikusabbak voltak, mint régen… Vége az utolsó óráknak, kiözönlik a sok ismerős arc az iskolából. Akiket…
Nekem kicsit lassabban ment az érés, de talán ez a fiúknál szokásos. Talán még ma sem értem be teljesen, de ez most nem tartozik ide. Szóval ez a kis késés, a lányokkal való elmélyültebb kapcsolatok alakulására is kihatott. 4.-es gimis voltam, amikor komolyabb kalandba kerültem, nem is akár milyenbe. Ezt mesélem most el. Amíg felfűtenek…
A csengő hangja úgy hasított keresztül a levegőn, akár a munkára felszólító dudaszó egy hangyaboly dolgozóit megszégyenítő serénységgel tevékenykedő munkásokat foglalkoztató gyárban. A szünetben az osztályterem különböző szegleteiben összeverődött kis klikkeket mintha csak az éles hang lökte volna szét, hogy aztán a tanulók, mint biliárdasztalon a golyók, ide-oda száguldozzanak a padok között, míg végül megtalálták…
Észre sem vettük, ahogy pörögtek a percek… Már a nyelveink izgága játéka is ösztönös volt, teljességgel szabálytalan, önfeledt játékká gerjedt, ami minden csapásával különböző érzékünket borzolta, és ostromolta, mindig másként, fokozatosan újabbat és újabbat. Először csak az arcunkat csiklandozta, miként egy kezdődő, bújkáló mosoly, aztán egyre hullámzott le-föl az egész testünkön. Fájdalmas-élesen belénk nyilalva itt-ott….
Én azelőtt még soha nem gondoltam arra, hogy milyen lehet egy lánnyal. Inkább azon járt a fejem, hogy milyen lehet egy fiúval először lefeküdni. Akkor Petra már nem volt szűz. Teltek a hónapok, egyik buli jött a másik után, amikor elkezdtünk beszélni a leszbikus szexről. Petra mindig is egy belevaló csaj volt. Minden témáról lehetett…
Úgy történt az egész, hogy valamelyik napon, iskola kirándulásra tervezett az osztály. 23 vagyunk egy osztályban, és abból 7 csajszi van. Az egyik csajba úgy szerelmes voltam belé, hogy a pöcsöm ugrált. Neve: Tóth Zsuzsanna. Természetesen, más csajokat is szerettem. Ezt nevezzük nőcsábásznak. A haverjaim így hívnak engemet, mindegy. Lényeg az, hogy kirándulási megbeszélés után…
Te! Figy’! Most akkor lehúzod, vagy nem? Nem! De mosmeg mé’ nem? Az előbb azt mondtad, hogy igen. Az, az előbb volt. Na, ne csináld má’! Megegyeztünk. Először te, aztán én is. De én már nem akarom. De miért? Csak. Nah, nemá’, légyszi… Hmm. Olyan vagy! Neked van fiútesód, te könnyen vagy, te bármikor láthatod…
Péntek reggel égő puncival keltem. Minden mozdulat arra emlékeztetett, ahogyan eltelt az elmúlt este. És bár a pisilés fájt, estére mégis éreztem, hogy már az elmúlt este gondolata is felbizsergeti a lelkem. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen majdnem éjfél, sőt el is múlt, mire megérkeztem, de ezt nem lehet kihagyni. Mivel amúgy is a fürdőbe…
– Csá csajszi! – Szi-mia! – Megnéztem a képeket amiket küldtél! – Éééééssss? Mit gondolsz? – Kurvajók! Eszméletlen szexi vagy rajtuk! – Ugye, milyen egy szexszimbólum vagyok! – Az-az. Féltékeny is vagyok – Neked is kéne csinálnod ilyen képeket! – ja persze! Az én krumpli testemmel…. – Hülye vagy! Tök jó tested van!…
Még fiatal voltam, amikor kivonultunk a nagyváros zajai elől a csendes vidékre. Könnyen barátkozó srác lévén hamar megismertem a szomszédokat és szereztem haverokat is. A szomszédban lakott egy lány, aki nekem nagyon tetszett, de mivel ő 18 volt, én meg 14, féltem elmondani neki, bár elég jóban voltunk. Amikor a szüleim elmentek, mindig őt kérték…
Ezen a weboldalon összegyújtöttünk nektek több ezer erotikus történetet. Ha esetleg nem tetszenének a szexi írások ezen az oldalon, és inkább a bizarr pornó, családi szex, és egyéb durva tartalmak érdekelnek, akkor látogass el ide : Szex Tett
Ha tetszenek a történetek, akkor látogassatok el máskor is ide, valamint ha szeretnéd, ha szex történeted megjelenne itt is, akkor küldd be nekünk ide kattintva. Ha angol nyelvű szex sztorikat keresel, akkor kattints ide : Erotic Stories

FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Займись Сексом с Незнакомкой у Нее Дома ?
Найти Женщин Поблизости Для Секса в Russia
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.

©
2022
Szex-Történetek

| Minden jog fenntartva! Excsajok



Erotikus történetek, szextörténetek, pornómesék
Gondolom már sokukat megkérdezték, hogy mióta ismernek egy fiút vagy egy lányt. Általában egy kézlegyintés és egy „évek óta” lenne rá csak a válasz. Azonban ha engem kérdeznének Mary felől, pontosabb választ adhatnék. Magam is csak pár napja ébredtem rá: talán még óvoda előtt is ismertük egymást.
Egy hét van csak köztünk, ő akkor született, amikor engem hazahoztak a szüleim. Hihetetlen, és bár egyáltalán nem emlékszem az óvoda előtt történtekre, el mondhatom, hogy születésem óta ismerem.
Az óvodát is együtt fejeztük be, majd az általános iskolát is. Alsós tagozatos voltam, amikor beleszerettem, de nem mertem közeledni felé, tudtam jól, hogy semmi esélyem, ezért gyermek fejjel éreztem iránta plátói szerelmet.
Mire a felsős lettem, ez a szerelem elmúlt, és megint csak barátot láttam benne. A szemem előtt lett nyafka kislányból érett nagylány.
A sors fintora talán, hogy egy gimibe mentünk, így még négy évre számítottam vele. Furcsa barátok voltunk, bár lehet, hogy ezt neveznék egészséges barátságnak egy fiú és egy lány között. Ez után a hosszú idő után egyszerre tudtuk utálni és szeretni a másikat, néhol csipkelődtünk, néhol pedig olyanok voltunk, mint a minta barátok.
Érettségi után már nem jártunk egy egyetemre, ő közgazdásznak ment, én pedig jogra jelentkeztem, de a lakásaink közel voltak egymáshoz, így könnyű volt találkozni, és egy bögre tea mellett elcsevegni.
Épp ilyen csevegésre tartottam. Harmadévesek vagyunk, és eddig minden remekül ment. De most nem az iskola járt a fejemben, hanem Mary és a barátságunk. Istenem! Nem lehet igaz, hogy ilyen régóta ismerem! Talán ez a régi ismeretség engedi meg, hogy megbízzak benne, és nyíltan beszélhessek neki mindenről: nőkről, életről, zenéről, múltról és a jövőmről, és ő is viszonozta ezt a bizalmat, hiszen nekem öntötte ki a lelkét, ha valami bántotta.
Tartottam tőle, hogy ma délután is én leszek a lelki szemetes, a telefonban a hangja elárulta, hogy szomorú valamiért.
Megálltam az egyeteme előtt, és vártam a lányt, megszoktam, hogy késik pár percet.
– Bocs a késésért! – hallottam meg a hangját, és ösztönösen is arra tekintettem. Szőkés barna, kék szemű lány rohant felém, és a tavaszi időnek köszönhetően egyetlen pulóverben és farmerban volt. Én sem voltam felöltözve vastagabban, de nem is a ruhája érdekelt, hanem a szemei. Megszokta vagy sem, de a szemei mindig elbűvölnek. Kékek és szürkék egyszerre, sötétek, és bár színük tompa, gyönyörűen csillognak a fényben.
– Nincs semmi gond. Szia!
– Szia! – majd kaptam tőle egy puszit az arcomra, azért meg megvártam.
Elindultunk a kávézónk felé, ő pedig csacsogott össze-vissza, és igyekeztem odafigyelni, bár nem igazán érdekelt az, hogy mi minden apróság történt a csajokkal a szobájában. Régebben nem tudott kijönni a csajokkal, de az,hogy együtt bérel egy lakást három lánnyal, megváltoztatta annyira, hogy megbékéljen velük.
A kávézó volt a mi törzshelyünk az egyetemi éveink alatt. Gyakran jártunk ide tanulni, vagy lazítani, dumálni vagy esetleg kissé szolidabban, de kirúgni a hámból. Ami legjobban megfogott benne, az az volt, hogy családias volt a hangulata: nem csak egyszerű székek és asztalok voltak, de fotelek és kanapék is itt-ott, vagy az ablakok mellett sarokgarnitúrák. Egy ilyen ablak melletti részhez ültünk le, miközben ő is még mindig beszélt, nyomát sem láttam rajta annak, hogy valami komoly dolgot akart volna velem közölni. Miután leadtuk a rendelést, tovább hallgattam, tudtam, hogy ha rászólok, akkor is beszélt volna tovább, így hát tűrtem egy darabig. Egészen addig, amíg meg nem hozták a teákat.
– Ez az őrült Marta meg…
– Bocs, hogy félbe szakítalak, de gondolom nem azt akartad elújságolni, hogy a barátnőd le akart feküdni a tanárával a jobb jegyért.
– De ez nagy hír! – viccelődött továbbra is a szobatársnőjén.
– Lehet, hogy neked az, de tudhatnád, hogy nem vagyok pletykás természet, ez is szerintem csak felnagyított semmiség – álltam az emlegetett lány pártjára.
– Na jó, igazad van, tényleg nem szép dolog pletykálni.
– Akkor? – néztem rá kérdőn.
– Mit akkor?
– Mit akartál mondani? Hallottam a telefonban, hogy szomorú vagy. Ki vele!
– Hát tudod, az van, hogy szakítottam Dave-vel.
– Miért? – ismertem a srácot, rendesnek tűnt, bár nem sokat beszélgettünk, csak pár bulin.
– Mert amikor megismertem, azt hittem, hogy talán találok benne valamit, ami majd megfog. Négy hónap után sem találtam semmi értékeset ebben az alakban. Semmi másról nem szólt az egész, hogy együtt mentünk el szórakozni, és hogy utána együtt bújtunk ágyba. Bár „abban” jó volt – nevette el magát, azt az „abban”-t erősen meghangsúlyozva.
– Áhá, értem – mosolyogtam el magam én is. – De ez olyan rossz volt?
– Harmadéves egyetemista vagyok, és ha befejezem az egyetemet, nem lesz senkim se, csak egy diplomám. És én ezt nem tartom egészségesnek. Az önmagadnak való bizonyítás egy hülyeség!
– Ezzel egyet értek.
– Én meg nem akartam egy ilyen férfi mellett élni, akivel ennyire nem vagyunk egy hullámhosszon. Egy olyan férfit akarok, akivel tartalmasak lennének a hétköznapok, aki megnevettet, aki megért, és akinek kiönthetem a lelkem. No, meg aki az ágyban sem utolsó.
– Szóval egy férjet akarsz? – néztem rá cinikusan.
– Egy férjet meg négy gyereket – válaszolt mosolyogva.
– Négyet? – képedtem el Mary eszelős tervén. – Hol találsz mindenek előtt egy apát? Mert azt, aki leghamarabb csinálhatott volna neked ennyi kölyköt, azt kirúgtad – hecceltem szegény lányt.
– Találok én, ne félj! – röhögte el a választ. Viccet csináltunk az egészből, pedig ő komolyan gondolta legbelül. Számára fontosabb volt a család, mint a jó munka és a pénz. És ez ritkaságszámba ment mostanság a nők körében.
– Hát reménykedek, hogy sikerül. Tudod, nem könnyű elhatározás… Uram Isten, ennyi az idő?! Bocs, de most rohannom kell! Teljesen kiment a fejemből! Tessék, én állom a cechet! Viszlát! – ezzel kirohantam a kávézóból, ő pedig mosolyogva nézett utánam, jót derült a kapkodásomon.
És hogy miért hagytam ott? Egy randi miatt. Nem értettem, hogy tudtam ennyire megfeledkezni Sarah-ról.
Ez a randi is jól zajlott, nincs mit rajta ragozni. Elmentünk egy moziba, megnéztünk egy filmet, azt, amelyiket ő választotta, utána elmentünk egy klubba iszogatni és beszélgetni, azután pedig hazakísértem, miközben a tavaszi holdfényt nézegettük összebújva. Gyönyörű lány, de akár csak Mary Dave-ben, én sem találtam meg benne azt, amit keresek egy lányban. Attól eltekintve, hogy szinte motorikusan viselkedtem, megbeszéltünk egy második randit, hát ha most sikerül meglátnom benne azt, amit meg kell látni benne.
Lehet, hogy ott volt, de másodszorra sem sikerült meglátnom. Most tovább jutottam nála: csókolózás az ajtóban. De mégsem jelentett semmit sem. Ez után a randi után jöttem rá, hogy miért nem: mert egyfolytában az járt a fejemben, amit Mary mondott: komolyabban kéne venni az életet, és olyas valakit kéne keresni, aki egy életre szóló társ lenne, nem pedig egy pár randis kalandot.
Történt ezek után, hogy egyik közös haverunk a lakásán bulit rendezett, és mindkettőnket meghívta. Sarah-val nem jött össze a dolog, és Mary sem talált magának fiút addig, így mindketten magunk mentünk, bár ismertem, és tudtam, hogy ezt utálta a legjobban. A buli napján felhívott, mivel nem volt időnk most is elteázgatni, ezért gyorsan a telefonba szomorkodott.
– Nem megyek el – határozta el dacosan.
– Mert nincs kivel? – kérdeztem cinikusan. Nekem a pár-probléma nem okozott gondot, nem tartottam nagy gondnak, hogy magam megyek egy bulira.
– Igen! – mondta olyan hangon, mint aki azt várja, hogy könyörögjenek neki.
– Én is magam megyek, és mégis kibírom!
– De én nem akarok magam menni!
– Akkor gyere velem! – elégeltem meg a nyafogást. Nem gondoltam komolyan, és azt hittem, hogy ő sem.
– Tényleg? – hitetlenkedett.
– Hát… végül is miért ne? – úgy éreztem, hogy végül is igazam van: együtt megyünk el egy buliba, hol van itt a hiba?
– Nem tudom, nem lesz fura? – akadékoskodott tovább.
– Mi lenne benne fura? Mentünk már együtt szülinapokra is – játszottam az eszem, még mindig nem esett le, hogy ő tényleg komolyan gondolja.
– Jó, de akkor még kicsik voltunk, most meg felnőttek. Kissé fura lenne.
– Hát, van benne valami – most fogtam fel, hogy ő nem viccelődött. – Akkor majd ott találkozunk kilenckor. Csá!
– Szia!
Kissé zavart az, amit mondott. Miért ne mehetnénk el együtt valahova? Pláne egy bulira? Nem láttam benne a rosszat.
A buliról kissé késtem, nem indultam el idejében. Voltak ott emberek szép számmal, felét talán ha ismertem, másik felét meg csak úgy látásból. Mary már ott volt, és már egy üveg sör volt a kezében.
– Na szia! Látom te már oldódsz – mosolyogtam rá a sörösüvegre.
– Hát még szép – arcán fültől fülig érő mosoly volt.
– Te becsiccsentettél? – lepődtem meg, nem úgy ismertem, mint akit ledönt a lábáról egy üveg sör.
– Dehogy! Csak oldódok. Te mondtad! – válaszolt felszabadultan.
– Akkor jó. Hol lehet ilyet szerezni? – mutattam a sörre.
– Mike-nál, a nappaliban.
Szemöldököm emelésével nyugtáztam a folyékony kenyér lelőhelyét.
Szétnézve kerestem a régi cimborákat, de Mike-on és Mary-n kívül egyet sem találtam. Volt pár lány, de egyik sem volt az esetem, meg az a kevés is fiúval jött a bulira.
Még szerencse volt, hogy a lakás elég nagy volt ahhoz, hogy az egyik végében legyen a táncparkett, a másik végében, a konyhában pedig egy kissé csendesebb legyen a légkör. Nem figyeltem, hogy mi szól, mert már megint Mary mellett kötöttem ki, és vele beszélgettem majd’ egész este.
– Na, és miért hagytál ott? – vette a szememre.
– Őszinte leszek: egy másik nő miatt – válaszoltam színlelt komolysággal.
– Te piszok! – ő is felvette a kesztyűt. Imádtunk színlelve veszekedni.
– Hát igen, tudom, hibáztam – mondatta ki velem a sör a szavakat. Nem számoltam, de kb. ugyan olyan szinten voltunk már mindketten.
– Nem bocsájtok meg! Köztünk mindennek vége – dramatizált Mary, és ha nem sajnálta volna a csapolt sört, szappanoperásan a képembe önti. Nem zavarta, hogy idegenek is hallják, amiről beszélünk, akik könnyen félre érthetik. A haverok már megszokták, hogy hajlamosak vagyunk hülyék lenni.
– Miért? Eddig volt valami? – próbáltam a normalitás felé haladni, de ő csak nem tágított a drámától.
– Hát neked semmit sem jelentett! Te utolsó! – ez után már nem bírta tovább, és elröhögte magát.
– Jól van, fejezzük be, úgy nézem, hogy ki kéne, hogy szellőztesd a fejed!
– Igazad van – adta meg magát a józan gondolatnak. Nem voltunk olyan értelemben részegek, hogy világunkat sem tudtuk, viszont nem ment volna a vonal-teszt.
– Gyere, neked már elég volt a buli, hazakísérlek. Ha idefelé nem jöhettem veled, majd hazafelé – incselkedtem vele a délutáni beszélgetés miatt.
– Jól van, na! Nem kell megsértődni azon, hogy nem akartam veled jönni.
– Nem sértődtem én meg, csak nem értettem, hogy mi benne a rossz, ha két jó barát együtt megy valahova.
Nem válaszolt, felöltözött, kis híján rám dőlt, de én is megbillentem, amikor a cipőmet húztam fel. Elmúlt már fél kettő is, mire elindultunk.
– Gyere, karolj belém, mert még kiájulsz egy kocsi elé – nem is vártam a választ, már fogtam is a kezét, ő pedig nem tiltakozott, tisztában volt azzal, hogy nincs teljesen magánál.
– Te sem vagy józan! Azt hiszed, hogy így könnyebb lesz menni?
– A remény hal meg utoljára – okoskodtam.
– Te meg az észosztás…
– Jól van, akkor nem beszélek!
– Nem kell mindjárt sírni!
– Sír a fene!
– Pedig láttam egy könnycseppet! – heccelt Mary.
– Te már tehenet is láttál a holdon csücsülni, inkább próbálj meg egyenesen járni! – teremtettem le egy kicsit, de nehéz volt megsérteni.
– Nézzenek oda, ki az úr a háznál!
– Neked is elkélne egy úr, aki kiveszi a sört a kezedből.
– De te is ittál!
– És mégis józanabb vagyok, mint te! – jobban bírtam az italt, mint ő.
Nem válaszolt, kissé bambán meredt előre. Én meg fel-fel pislantottam az égre.
– Na, gyere, üljünk le ide – ezzel leültettem egy padra.
– Miért? Haza akarok menni! – kezdett józanodni.
– Ezért – és az ég felé mutattam. Megannyi csillag ragyogott a felhőtlen égen, és a hold is teljes alakjában pompázott.
– Szép, de hideg van! Brrr! – még mindig belém karolt, és most hozzám bújt. Volt nála kabát, de a vékonyka szöveten könnyen átfújt az őszi szél.
– Várj, majd így – kihúztam a kezem a szorításából, és átkarolva néztük tovább a holdat. Talán már tíz-tizenöt perc is eltelt így, átölelkezve, mire megszólalt.
– El ne tévedjen a kezed! – viccelődött egyre józanabb hangon.
– Na, pont az enyém fog eltévedni! Hát ilyennek ismersz?
– Persze, hogy nem, csak hát sosem lehet tudni… – mondta sokat sejtetően.
– Hát ez szép. Először nem akar velem jönni a buliba, most meg fél, hogy kihasználom azt, hogy ittas! Egy lánnyal sem csinálnám ezt, nem hogy veled! – én viszont könnyen sértődtem, főleg amikor erkölcsi tárgyú volt a sértés.
– Jól van, nem kell besérülni mindjárt! De hát most is összebújva nézzük a csillagokat!
– Ja, bocsánat, ez tényleg erkölcstelenség, pokolra kerül, aki ezt csinálja. Indulás! – majd felkeltem, őt pedig végigesett a padon.
– Hé! – nézett rám mérgesen.
– Mi van? Nem volt helyén való, hogy megmelegítettelek. – forgattam ki a szavait.
– Nem úgy értettem, na!
– Nem számít. Most elkísérlek a lakásig, utána meg bújj ágyba, még az a szerencséd, hogy holnap nem lesz órád!
Nem reagált a szavaimra szóval, de láttam rajta, hogy alakul a józanodás is, és engedelmesen felkelt és elindultunk. Néha-néha kissé megtántorodott a járásban, akkor elkaptam, és segítettem neki türelmesen.
– Nézd, nem úgy értettem, mondtam már! Csak hát mi barátok vagyunk! – próbált mentegetőzni.
– És ez így van jól. Hol olvastad, hogy én többet akarok?
– Ott, hogy felháborodtál azon, hogy miért ne mehetnénk el együtt valahova, pedig csak nem akartam veled menni.
– Akkor mi most valami olyasmiről vitatkozunk, ami nincs is? – viccelődtem vele.
– Igen, ezt hívják úgy, hogy filozófia, tantárgy is az iskolákban – kezdett ő is újra vidámabb lenni.
A lakás előtt minden nemű baráti gesztus nélkül akartam tovább állni, de ő utánam szólt:
– Csak így itt hagysz egy részeg nőt?
– A részeg nő itt lakik a lakásán, a szobájába meg nem merek bemenni, már csak azért sem, mert azzal vádolnának, hogy kihasználom a helyzetet – szóforgatás felsőfokon.
– Nem hiszem, hogy sikerülne felmennem a szobámba.
– Na jó, abban még segíthetek, bár nem lenne fontos, hogy lebukjunk a barátnőid előtt.
– Miért, mit hinnének, hogy te meg én… együtt? – nevette el magát.
– Hát mást nem azt. De üsse kő, legyen – most hogy így mondja, ez kissé furcsán hatott rám. Valahol belül felötlött a ,,miért ne?” hang.
Fogalmam sem volt, de őbenne is hasonló hatást váltott ki. Régóta ismerjük egymást, de ő soha sem gondolt rám úgy, mint egy fiúra vagy férfira, mindig csak Teo voltam, a barát, a megértő, a társ a hülyéskedésben. Persze tudta, hogy én nem mindig csak barátként tekintettem rá, de ez már nem volt aktuális, régen elmúlt már az általános iskola.
Felkísértem a lépcsőn, és már mentem is volna, de akkor meg az volt a baja, hogy nem tudja bezárni az ajt
Suliból a faszba, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen
Fekete hajú démon meztelenül kényezteti magát , Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen
Hármasban a szabadban - Ingyen online 18+ szex videók, pornó filmek diáklányokkal