Hetvegem Szex Történet, Hetvegem Erotikus Történetek
🛑 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻
Hetvegem Szex Történet, Hetvegem Erotikus Történetek
Marcsa - Hétvége Közös buli a barátnövel - Szextörténet
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Найди Спутницу на Одну Ночь в Russia?
Девушки Готовы Отдаться у Себя Дома?
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes. 🔥🔥
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes. 🔥🔥
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes. 🔥🔥
Marcsa - Hétvége Közös buli a barátnövel - Szextörténet
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Анонимный Сайт Знакомств в Russia ?
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes. 🔥🔥
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes. 🔥🔥
by monkey Beküldve ide : 2021.06.22.
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Займись Сексом с Незнакомкой у Нее Дома ?
Найти Женщин Поблизости Для Секса в Russia
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Elmúltál már 18 éves?
Ezen az oldalon felnőtteknek szóló tartalom található. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt.
Elmúltam 18
Kilépek
Azon a balul kezdődő tavaszon, huszonhét évesen munkahelyet kellett váltanom. Kicsit rosszul esett, de a kezdeti nehézségek után rájöttem, milyen jó helyre vetett a sorsom. Barátságos és segítőkész munkatársak, új és izgalmas kihívások, és fenséges környezet. Nagyjából így lehetne jellemezni a százéves bérleményben működtetett informatikai kirendeltséget.
Még nem volt vége az iskolaévnek, és a kollegáimmal rövid pihenőkre előszeretettel álltunk ki a utcasarki épület valószínűleg egykor bejáratnak készült kis erkélyére, ahonnan remekül végiggusztálhattuk a keskeny utca másik oldalán álló lánykollégiumi felhozatalt. Az az igazság, hogy túl fiatalok, túl üdék, és elérhetetlenek voltak, de megcsodálva őket hamar felcsigáztuk a piszkos fantáziánkat. Engem személy szerint jobban érdekelt a harminc méterrel arrébb eső könyvelőiroda bejárata, ahonnan gyönyörű, elegánsan öltöző hölgyek jártak ki dohányozni az utcára. Volt közöttük egy enyhén hullámos hajú szőke, aki mindig divatos, testhezálló kosztümben és magassarkúban jelent meg. Legalább negyvenes, de annál kedvesebb a lelkemnek, és ha a napon pöfékelt, le sem vettem róla a szemem. Nem volt anyakomplexusom, csak egyszerűen esztétikai élményt jelentett. Minden porcikája a lehető legnagyobb rendben, mindig csinosan öltözve, nőies, és kivételesen elragadó. Férfiszemmel nézve szinte tökéletes. A kapcsolat a könyvelőiroda dolgozói és a kollegáim között ki is merült ennyiben. Ha elmentünk egymás mellett, még köszönésre sem futotta a rengeteg ismeretlen városi ember között, pedig megkívánta volna az illem. A nagyvárosban sajnos ez sok helyen természetes. Maradt hát a stírolás, és hetekig a kollegáim példáját követve a személytelen távolságtartás kellemetlen hiányérzettel kiegészülve.
Egészen addig ment ez így, amíg meg nem jelent az új lány. Ő nem is dohányzott, csak a többieket követhette egy kis napozós csicsergésre. Viszont szolgált némi meglepetéssel. A távolság ellenére kitűnt a sudár termete, és a különleges teste. Hogy magasabb volt, mint a többiek, az még csak hagyján, de az arányos felsőtest mellett a csípője az illemhelyekre rajzolt női figurát juttatta eszembe. Tudom, idióta hasonlat, de erről a lányról lehetett volna a termékenység szobrát legkifejezőbben megmintázni. Melle ugyan nem nagyon dudorodott, de a kerekded fenekének és az izmos combjainak látványa ezért a kis apró hiányosságért maradéktalanul kárpótolt. Így, messziről szemlélve a lányt valami érdekes melegség járt át, pedig az apró részleteket, az arcvonásokat, a mimikáját még nem is láthattam. A kollegáim bezzeg kinevettek, ahogy első látásra beindultam a csaj látványától.
Ezután napokig nem került elő, pedig határozottan csak azért mentem ki többször is az erkélyre reménykedve, hogy ha csak rövid időre is, de megpillanthassam. Csak néhány nap után sikerült végre megfigyelnem, hogy délelőtt nyolc óra magasságában munkába jövet elhalad az épület előtt. Ki nem hagytam volna az alkalmat, izgalommal telve álltam ki a kis erkélyre, hogy alaposabban megnézzem az orrom előtt elsétáló nőt. A kis kiugrónak megvolt az az előnye, hogy alig egy méterrel volt járdaszint felett. Majdnem olyanra sikeredett ez a találkozás, mintha elhaladtam volna a nő mellett.
Nem kellett csalódnom, közelről még szebbnek tetszett. Hosszúkás arcberendezése kissé szigorú komolyságot tükrözött, de a szemei sötétbarnán tündököltek. A világosbarna haja vastagon, féloldalra fonva, a bal vállán keresztül a melléig lógott. Jól mutatott a piroskockás ingen. Kicsit formabontó, de aranyos volt. A magas homlok és a finom arcél vékony, fekete szemöldökkel és selyemfényű rúzzsal volt halványan kiemelve. Csodáltam, és ha addig egyszerűen csak tetszett, hát most megremegtem. Annyira kívántam, hogy észrevegyen, de hihetetlen közömbösséggel tudott vonulni. Kicsit dacosan, vagy inkább büszkén az orrát magasan tartotta, hogy méltóságteljesebbnek tűnjön. Úgy ment el mellettem, mintha ott sem lennék, vagy csak szándékosan nem pazarolta rám a pillantásait. Már csak az a vigaszom maradt, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehettem.
Sárga, átlátszóan vékony szövetnadrágja csodálatosan feszült a cseppet sem kövér, de eszményi fenekére. Alatta a fekete tanga messzire világítva ébresztette fel bennem az állatot, de ahelyett, hogy begerjedtem volna, inkább szomorúság fogott el. A nő a megközelíthetetlenség látszatát sugallta a megjelenésével, és a szándékosan félrenéző tekintetével. Ráadásul elhaladt a százötven centis takarítónőnk mellett, akkor láttam meg az igazi különbséget. Korábban úgy gondoltam, hogy a többi nő között ugyan kimagaslik, de azt én is büszkén elmondhattam magamról. Ő viszont a lapos szandálban is beillett égimeszelőnek.
Hogy honnan eredhetett a magas nők iránti érdeklődésem? Fene sem tudja, egyszerűen csak jobban tetszenek, mint a földszintesek. Valamikor volt gyerekkoromban egy lány, akiért titokban rajongtam, de megszólítani persze sosem mertem. Aztán ott volt az unokatestvérem a maga száznyolcvanhét centijével, akit egyszer titokban meztelenül meglestem, és egy kicsit szerelmes is lettem. Ő a kedvességével maradandó szépséget hagyott a lelkemben.
Napokig küszködtem, hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, de hihetetlen érzékkel kerülte el minden áldott nap a sóvárgó tekintetem. Ettől csak még jobban begerjedtem, és meg is született a gondolat az egyik reggel, jó előre ráköszöntem.
– Szia! – szinte kiáltottam, mintha egy halkabb verzió nem lett volna elég, hogy a majdnem néptelen utcán bárkit túlharsogjak. A lány persze meg sem rezzent, csak rám emelte kicsit morcos tekintetét, aztán elmosolyodott, úgy köszönt vissza.
– Helló! – mondta halkan, de a világ legszebb arcával és a legcsodálatosabban tündöklő szemekkel vitt egy pillanatra kísértésbe, majd ismét előre nézve folytatta az útját. Profilból még láttam, hogy halványan somolyog, aztán meg kellett elégednem a farmerba préselt kerekded hátsójának vérforraló ringásával. Még a vékony bokája is tetszett. Mindig saruban, vagy lapos cipőben mutatkozott, amelyekben szinte nesztelenül rótta a métereket.
Hét nap kellett ahhoz, hogy reggel végre ő köszönjön elsőnek. Kíváncsi lettem volna, vajon mennyit érez az iránta érzett rajongásomból, de a reggeli összemosolygáson kívül persze sokáig semmit sem léptem. És a vágyaim csak egyre nőttek és nőttek. A türelmetlenségem arra kényszerített, hogy egyik délután utána somfordálva kiderítettem, hogy három villamosmegállónyira lakik a közelben, és ráadásul a szüleivel, nincs neki senkije. Innen már csak elhatározás kérdése volt, hogy mikor szólítom meg.
Ezerszer végiggondoltam a helyzetet, megálmodtam az eseményeket, és egy pénteki délután a lakása előtti lépcsőn üldögélve vártam, hogy hazaérjen. Megfelelően fel voltam spanolva, izgultam, mint egy kisgyerek, és kicsit inamba is szállt a bátorságom, de nem futamodtam meg. Kellett nekem a nő, érzelmileg teljesen odavoltam érte, pedig a lelkét még nem is ismertem. Csupán a reggeli mosolyaiból következtettem a kedvességére. A képzeletem viszont őrültté tett.
A lány félórányi idegőrlő várakozás után érkezett meg. Szebb volt, mint valaha, a kibontott szőke haja csodásan lengedezett a lépcsőházi huzatban, és a fehér, földig érő ruhája igazán szűziessé tette. Maga volt a káprázat. Úgy pattantam fel a lépcsőről, mint akibe darázs csípett. Kicsit morcosnak tűnt, de azonnal megismert, és valószínűleg megérezte, hogy nem valami apróság miatt jöttem, mert kicsit savanyún elmosolyodott, ahogyan a lépcsőn fellépkedett. Mellém érve magállt ugyanazon a fokon, mint én, és kérdőn lenézett két arasszal magasabbról.
– Szia! – nyögtem ijedtemben. Meglepett, hogy ennyivel magasabb, és zavarba jöttem. El is bizonytalanodtam, mondjam-e, amit napok óta tervezgettem.
– Csak nem engem vársz? – terült el széles vigyor a képén, és türelmesen élvezte ki a zavaromat, hátha kipréselek az elfehéredett arcomból valami válaszfélét. Megéreztem, hogy sejti a jövetelem okát. Biztosan azért állt velem egy lépcsőre, hogy megalázónak érezzem, amiért fel kell néznem rá.
– De igen, téged várlak. Az igazság az, hogy mióta megláttalak, azóta tetszel, és szeretnélek jobban megismerni, ha lehet. – dadogtam remegő szájjal, kínosan vigyorogva. Hát persze, hogy nem azt válaszolta, amit reméltem.
– Mikor néztél utoljára tükörbe? Egy kis seggdugasz vagy mellettem. – nevetett hidegen, és egy fokkal még feljebb lépett, nyomatékosítandó a magasságkülönbséget.
– Az engem egyáltalán nem zavar, mert így tetszel. – engedtem el a sértegetését a fülem mellett, mert még reménykedtem, hogy csak játszik velem.
– Nézd, nekem egy olyan pasi kell, akire felnézek, aki minimum százkilencven, és aki át bír majd vinni a küszöbön, amikor feleségül vesz. Te hogy vinnél át a küszöbön, megkérdezhetem? – nagyon hideg volt, és visszataszítóan, ellenszenvesen támadott, pedig én nem így közelítettem. A kudarc felmérgesített.
– Targoncával, baszd meg! – bukott ki belőlem, de még mindig ott álltam a barna szemei bűvöletében. Nem akartam hinni a fülemnek.
– Szóval nemcsak kicsi, de gyenge is vagy. Kímélj meg! – fordult el, és a táskájában kotorászva kicsit rosszkedvűen mormolt valamit az orra alatt. Én még mindig nem hagytam annyiban.
– Miért kell velem így beszélned? Megbántottalak valamivel?
Látszott, hogy nagyon szeretne pontot tenni a beszélgetés végére. Talán azért is volt annyira undok, hogy minél hamarabb eltűnjek.
– Húzz már el, kis hülye pöcs! Úgysem lennék soha boldog veled! – ripakodott rám, de ez inkább olyan kérlelés félének hangzott, mintsem a harag szülte. Felfogtam végre, hogy nemkívánatos személy vagyok, és bármennyire is összeszorult a szívem, azért még utoljára szomorúan ránéztem az összeráncolt homlokára ás a meleg szemeibe, csak aztán fordultam el.
– Majd akkor is ezt mond, amikor megduglak a Népkert valamelyik fájának döntve! – motyogtam bosszúsan, hogy egy kicsit én is megsértsem, de biztos voltam abban, hogy a rossz kezdet ellenére nem adom fel. Az az utolsó pillantás, az a szomorú, barna szempár nem engedte, hogy kiábránduljak belőle. Mindenesetre lassan és kimérten lépkedtem a lépcsőn lefelé, hogy érezze, nem bánt el velem.
– Mit mondtál? jól hallottam? – kiáltott utánam mérgesen, de már nem fordultam vissza.
Egy hétre szomorú, magányos remetévé alakultam. Csak álltam az erkélyajtó függönye mögött, néztem, ahogyan a lány napról napra munkába menet elhalad, de nem fedtem fel magam. Az viszont megelégedettséggel töltött el, hogy minden nap felnézett az üres erkélyre, mintha azt várná, hogy ott legyek. Az első napokban még az arcizmai csalódott rándulásait is látni véltem. Talán ez volt az ok, ami megint cselekvésre késztetett.
Eleve nem akartam esélyt adni a szemtől szembe történő ellenséges viszálykodásnak, hát húsz szál vörös rózsából készített csokorral kicsit félszegen vonultam át a könyvelőirodába az ebédszünetem alatt. Nagyot köszöntem, és rögtön az ajtóban egy ismerős arc elképedten, de annál nyájasabban kérdezte, kit keresek. Mondtam, hogy a legmagasabb csajt, mire felnevetett, és meleg szívélyességgel küldött a leghátsó helységbe.
Titkárnő volt, a legelegánsabb, kedvenc szőkém titkárnője. A résnyire nyitott ajtón belestem, és azonnal felmértem a helyzetet. Lesz, ami lesz, beléptem. Már szinte a hátamon éreztem a hölgyalkalmazottak kíváncsi tekintetét, és a suttogásokat is hallani véltem, hát előre menekültem.
– Szia! – hallattam megint a kelleténél hangosabban a köszönést, amire az asztal fölött görnyedő lány felkapta a fejét, és meglepett arcot vágva, kikerekedett szemekkel rebegett egy alig hallható hellót. Szabályosan láttam a szemében az ijedtséget, amíg közelebb nem értem, és az íróasztal másik oldaláról ki nem nyújtottam felé a kezem.
– Szia! Kezdjük elölről! Attila. – mutatkoztam be, és a nő szája sarkában megjelenő mosolyból arra következtettem, hogy nem lesz ellenséges. Nyújtotta is a kezét, de nem állt fel.
– Léna. – szinte suttogta elpirulva.
A hosszú ujjai meglehetősen puhák, de annál is melegebbek voltak. Annyira jólesett az érintésük, hogy egy pillanatra azon gondolkodtam, hogy el sem engedem, ha el nem húzza, de a köszönésre megjelent a belső helységből az elegáns szőke, és kíváncsian mosolyogva jött közelebb. Illett, hogy neki is bemutatkozzak.
Ő volt Edit, a könyvelőiroda feje, egy jólszituált, nagyon csinos és nagyon dekoratív negyven körüli hölgy. Már a számon volt, hogy megdicsérjem, de Léna előtt mégsem tettem. Annak ellenére, hogy verte a negyedik x-et, indulhatott volna egy szépségversenyen. Finom vonalai, skandináv szőkesége és a nem mindennapi bája miatt szépség dolgában Lénán is túltett, de a magas lány mégis sokkal, de sokkal jobban megdobogtatta a szívem. Editben volt egy kis úrinőség, amitől azt hittem, hogy a viselkedése is hideg lesz, de nem, nagyon kedvesen, különösen barátságos mosollyal mutatkozott be, és még ő bókolt nekem.
– Nocsak- nocsak! Egy jóképű fiatalember a szomszédból. Segíthetünk valamiben? – mosolyogtak rám a vérvörös ajkai, és várakozó álláspontra helyezkedett.
– Lénához jöttem. – intettem a fejemmel, és kicsit megemeltem a rózsacsokrot, amiből a nő rögtön kapcsolt.
– Szeretjük a virágokat, de akkor nem is zavarok! – fordult el és a formás lábain meredező magassarkú cipőben félre is húzódott, mintha a sarokban lévő polc iratkötegével kellene foglalkoznia.
– Jesszus! Nekem hoztad a rózsákat? Bolond vagy, nem kellett volna. Még undok is voltam… – jött zavarba a magas csaj, és kicsit el is sápadt.
– De bizony kellett, mert ilyen könnyen nem mondok le rólad. De még attól is fontosabb, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással! – nyújtottam át a virágokat, és Léna ha nem is rögtön, de elfogadta.
– Köszönöm szépen, kedves vagy, de a sértegetéseken kívül tartom magam ahhoz, amiket mondtam. – utalt az egyértelmű visszautasításra.
– Attól még elfogadhatod a virágot, bár látom, mástól is kaptál már. – Néztem az asztal sarkán díszelgő vázára, amiben öt szál különlegesen szép fehér rózsa pompázott. Léna is odanézett, majd halványan elpirulva elvigyorodott.
– Van már egy nagyon szép udvarlóm, ha tudni akarod. – Edittel jelentőségteljesen összenéztek, ami nem kerülhette el a figyelmem. A kettejük cinkossága bántóan érintett, mégis volt ebben a rövid szemezésben valami különleges, ami csak nők között lehetséges. Minden megfordult a fejemben, hogy talán csak meg akar Léna téveszteni, és Editben megfelelő partner találva elég volt egy meleg mosoly, hogy a segítségére legyen. Vagy nem is volt a kijelentés mögött semmi más, csak annyi, hogy Edit ismerte az illetőt.
Ki a fene lehet a másik hódoló? Léna reggel virág nélkül érkezett, és még csak sejtelmem sem volt, ki lehet az a valaki, de annál jobban összeszorult a szívem. A feleslegesség érzése hamar távozásra is kényszerített. Csak utána gondolkodtam, hogy a saját gyávaságom miatt léptem le, mert a két nő semmi olyan nem mondott vagy tett, amitől menekülnöm kellett. Le is vontam a tanulságot, másnap egy doboz desszerttel kedveskedtem az ebédszünetben. Léna barátságosan fogadott, és beszélgetett is velem egy keveset, de megint megjegyezte, hogy ne ringassak hiú reményeket. Az a tíz perc, amit vele, és Edittel töltöttem, mert a főnökasszony ki nem hagyta volna a röpke vizitet, valami fantasztikusan sikeredett. Rájöttem, milyen kedves is tud lenni a lány, és milyen elragadóan tud örülni minden bóknak, és persze az édességnek. Edit nem zavart. Jelen volt ugyan, csöndes szemlélője az udvarlásnak, de nem mászott bele az aurámba, diszkréten csinálgatta a maga kis dolgait.
Vérszemet kaptam. Ha már Léna így elfogadta a társaságomat, akkor éltem a lehetőséggel, és minden egyes nap átugrottam valami apró ajándékkal. Hol virág, hol kabala, hol egy kis gyümölcs, vagy jégkrém, de minden nap vittem valamit. Néha még Editre is gondoltam, aki a háttérből csöndben figyelt, és néha kisegített, ha Léna tiltakozni kezdett az ajándékok miatt. Annyit elértem, hogy valamiféle barátság mégiscsak kezdett kialakulni köztünk, de nagy pofáraesés volt, amikor egyik délután arra vállalkoztam, hogy hazakísérem. Szemtől szembe, nyíltan mondott nemet. A hidegzuhany elkeserített, de azért sem adtam fel, újra és újra megjelentem ebédidőben. Azt is kifigyeltem, hogy az első nap után sosem láttam többet a vázájában mástól kapott virágot, csak az enyémeket, és persze gyakran ellenőriztem, hogy az öltönyös úriemberek sosem virággal, hanem csak elegáns táskákkal érkeznek. A titkos hódoló számomra továbbra is ismeretlen maradt. Voltak ugyan apró dolgok, amiket megláttam a lány asztalán, és tudtam, hogy magától nem költene kacatokra, de az a bizonyos valaki tökéletes rejtély maradt.
Hetekig folytatódott ez a kicsit egyoldalú közeledés, de a lány mindvégig hajthatatlan maradt. Nem reagált az Edit pajzán megjegyzéseire sem, pedig a csodálatos nő millió ötlettel szolgált az összeboronálásunkat illetően, és ezt meglepő nyíltsággal csinálta, mégsem tudott rátukmálni Lénára.
Eljött a nap, mikor már az ajándékötletekből is kifogytam, ki kellett találnom valami újat. Mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Lénát ebédelni invitáljam. Már maga a gondolat is érdekes izgalommal töltött el, és újult erővel, tettre készen, kihúzva magamat indultam a szomszédba. Álmaim nője nagyon csinosan, lenge nyári ruhában ült az íróasztala mögött, és a fogyókúrás sárgarépáját majszolgatva üdvözölt fülig érő mosollyal. Már itt éreztem, hogy megint elvérzek a kivitelezésen, de azért kitartóan próbálkoztam.
– Lénácska! Szeretnélek elvinni ebédelni! – nyúltam át az asztal fölött, és megérintettem a karját. Már az is haladás volt, hogy nem húzta el, csak kereste a kibúvókat. Ránézett Editre, mintha azt várná, hogy a főnök nemet mond neki, de most kivételesen nem járt sikerrel, mert a nő megvonta a vállát.
– Editke, elengedné velem a Lénát? Ígérem, hogy egy órán belül visszahozom. – kértem én is a szőkét, aki nevetett egy jóízűt, majd rászólt a lányra.
– Menj már! Mit kéreted magad? Legalább egyszer eszel valami rendes kaját!
– Értsétek már meg, hogy nem szeretnék semmit! Inkább vidd el az Editet, ő úgyi
A Nõvérem És A Keresztany Szex Történet, A Nõvérem És A Keresztany Erotikus Történetek
Anna a szőrös tini punci 1 - Ingyen online 18+ szex videók, pornó filmek diáklányokkal
Duci tini punci szopatása - Ingyen online 18+ szex videók, pornó filmek diáklányokkal