Erik Szex Történet, Erik Erotikus Történetek

🛑 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Erik Szex Történet, Erik Erotikus Történetek



Megadtam magam a férjem titkos vágyának



Home anál Megadtam magam a férjem titkos vágyának
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
FreeDirtyGame.com | FunFuckDolls.com | SexSimulators.com
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Анонимный Сайт Знакомств в Russia ?
Vágyfokozó, izgalmas, egyedi és különleges szex történetek, erotikus történetek .
A szex történetek között bármilyen témát szívesen fogadunk és persze publikálunk, így lehet családi, milf, swinger, fiatal, idő, bdsm, extrém erotikus történet. A lényeg, hogy az olvasó számára izgalmas, érdekes, vágyfokozó legyen! Erotikus történet beküldéséhez kattints ide most!

Szextörténet kategória: idos-fiatal
Szextörténet kategória: családi, Egyéb kategória, extrém
Szextörténet kategória: Egyéb kategória
Szextörténet kategória: feleség-férj
Szextörténet kategória: feleség-férj, swinger

Ez a tartalom kiskorúakra káros elemeket is tartalmaz. Amennyiben azt szeretné, hogy az Ön környezetében a kiskorúak hasonló tartalmakhoz csak egyedi kód megadásával férjenek hozzá, kérjük, használjon szűrőprogramot. Szűrőprogram letöltése és további információk itt.
A szextortnetek.hu azért jött létre, hogy lehetőséget kínáljon mindazoknak, akik szeretnének szex történeteket, erotikus történeteket megosztani a téma iránt fogékony internetezőkkel.
szextörténetek, erotikus történetek

© 2022 szextortenetek.hu | Szextörténetek és erotikus történetek Tőled, Neked! | Kizárólag 18 éven felülieknek!

This site is protected by reCAPTCHA and the Google
Privacy Policy and
Terms of Service apply.
Úrinő vagyok. A magaviseletem mindig úrinőhöz illő. És ami az erőfeszítéseimet illeti, megfelelő jutalomban is részesülök, ahogy azt egy úrinő megérdemli. A velem egyenrangú férfiak és nők tisztelettel viseltetnek irántam. Bár ez apró jutalomnak tűnhet csak a nehézségekhez képest, amelyekkel az embernek szembe kell néznie. Hiszen a hölgyekkel szemben támasztott szigorú követelményeknek megfelelni nem könnyű, és kétségkívül, ahogy az évek szállnak fölöttem, egyre jobban észreveszem a korlátaimat és a hiányosságokat, és keresem, kutatom az új lehetőségeket. De mi mást is tehetnék?
Nem mondhatnám, hogy megbántam a döntésemet. Az összes lehetséges életstílus közül, amelyet nőként választhattam, kétségkívül ez volt számomra a legelfogadhatóbb. De nem tehetek róla, sokszor elgondolkodom, vajon miért csak a nők számára olyan határozottak az amúgy is korlátozott választások közötti határvonalak.
Észrevetted már például, hogy az erős anyai ösztönnel rendelkező nők a gyermekszüléssel rendszerint elveszítik az egyéniségüket? Hogy ez belülről vagy kívülről fakad, tényleg nem tudom, de úgy tűnik, mintha az ilyen nők folyton azt a jogukat éreznék veszélyben, hogy anyák legyenek, amint valami nem anyai elfoglaltságban kellene elmerülniük. Az ilyen nő tartózkodik a személyes fejlődési lehetőségektől, megtagadja a szexualitását, szemérmesen öltözködik, néha még a saját ruhái is a gyermekeiéhez hasonlók. Végül a szexuális vagy a személyes lehetőségek elfogynak, és a nő egydimenzióssá és tompává válik mindenki számára, aki már kinőtt a pelenkából.
Aztán természetesen ott vannak a karrierista életstílust választók. Ok nem olyan elnézőek a velük, egyenrangúakkal szemben, mint az anyák. Veszélyes területen járnak, épp ezért nemigen képesek behódolni a természetük kevésbé kifinomult hajlamainak. Folyton arra figyelnek, nehogy hozzá nem értőnek higgyék őket, és ennek következtében elveszítsenek mindent, amiért olyan keményen dolgoztak. Az ilyen nőnek nagyon ügyelnie kell arra, hogyan néz ki és hogyan viselkedik. Ha gyermekei vannak, folyamatosan bűntudat gyötri, mert ahhoz, hogy sikeres maradjon a szakmájában, muszáj felülkerekednie azokon az anyai ösztönökön, amelyeket sokszor gyengeségnek vagy oda nem illőnek ítélnek a vetélytársai.
Bizonyosan messze a legrosszabb sors azoké a nőké, akiknek életük legfőbb csapásiránya a szexualitás – általában olyan választás, amelyet a kisebb ellenállás felé haladva fedeznek fel, vagy nem is választás, hanem az egyetlen lehetőség. Bár az ilyen nőt úgy tűnik, csodálják a férfiak, valójában igen magányos, mert pusztán csak használják. Hiányos öltözékben parádézik fel-alá, húzza a mézesmadzagot, amelyről azt hiszi, hogy az egyetlen vagyona és az egyetlen esélye arra, hogy ráleljen a szerelemre és a biztonságra. Hagyja, hogy kihasználják, s így végül sosem viszi semmire, mert elidegenedik a többi nőtől, és vakon megbízik a férfiakban. Néha még az anyaság jogát is teljesen elveszíti, ha elég naiv, hogy megpróbálja áttörni e két életstílus határait, és aztán valaki úgy dönt, hogy ő erre mégsem alkalmas.
A férfiaknak bezzeg nincsenek korlátaik. És mégis ők azok, akik a legelszántabban akarják bebetonozni a nők határait. Nem tudom igazán, miért jó ez nekik, mert legalább olyan kényelmetlenné teszi a dolgokat az ő számukra is, mint a nők számára. De úgy tűnik, hogy ezek a határok némi biztonságot adnak a férfiaknak, és segítenek határt szabni a nőknek is a saját életükben. Ez nem egy üzembiztos terv természetesen, de elég jól működik, és feltételezem, hogy az ő értékelésük szerint megéri az árát.
Ahogy már említettem, sosem bántam meg a döntésemet, azt inkább, hogy döntenem kellett, hogy elkezdjem. És bár olyan boldog vagyok, amilyen egy nő csak lehet az én korlátaim között, néha arra gondolok, milyen lenne egy időre megszökni egy másik valóságba.
De hogyan szökhetnék meg, még rövid időre is, anélkül, hogy kockára tennék mindent?
Elgondolkodtam ezen, különösen az elmúlt években, és rájöttem, hogy csak egyetlen válasz létezik. Egy időre valaki mássá kell válnom. De kivé?
Ez fontos kérdés volt, mivel ha tényleg el akarok végezni egy ilyen kísérletet, akkor azt úgy kell megtennem, hogy biztos lehessek benne, a lehető legtöbb örömhöz juthatok általa. Egyetlen ember volt, aki segíthetett elérni a célomat.
Egy este megkerestem a dologgal a férjemet – természetesen nem közvetlenül tártam elé a tervemet, ez ostobaság lett volna. Nem akartam megrémíteni vagy eltávolítani őt magamtól. De szükségem volt a segítségére, még ha tudtán kívül is, ahogyan a tapasztalataira is. A helyzet iróniája nem hagyott hidegen, de nem ez volt a megfelelő alkalom, hogy nehezteljek az uramra csak azért, mert férfiként joga van ilyen élményeket szerezni, ellentétben velem.
Általában nem okoz nehézséget, hogy megszerezzem a férjemtől, amit akarok. Ő kedves és gyengéd, amennyire egy férj az lehet, és az évek során kifejlesztettem egy remek módszert, amellyel kezelni tudom őt. Elismerem, kissé hosszadalmas útja ez a dolgok megszerzésének, és talán kicsit gyerekes is, de olyan jól működik, hogy alig lehetne jobb módszert találni. Ki fogom fecsegni itt a stratégiámat, ha netán szeretnéd te magad is kipróbálni.
Mindig, amikor akarok valamit a férjemtől, először megkérdezem, szeret-e. Ez meghatározza a hangnemet, hiszen ezzel olyan helyzetbe kerül, amelyben olyan kijelentést tehet, amelynek bebizonyítására néhány másodperccel később lehetőséget is adok neki. Ilyen előnyös indítás után csakugyan nem valószínű, hogy kudarcot vallok. Emellett nagyon szeretem hallani, ahogy kimondja.
Aztán tudatom a férjemmel, hogy szeretnék tőle valamit, de mindig megkérdezem előbb, hogy megteszi-e, mielőtt elmondanám, mi az. Általában igenlő választ ad, még ha tart is egy kis szünetet előtte, vagy néha egy kis visszautasítással próbálkozik, mint a „ha tudom”, vagy valami hasonló kijelentés. De ezekre nem nagyon figyelek oda. Az a fontos, hogy úgy, mint a legtöbb férj, hajlandó a kedvemre tenni, ha tud. Mindig sokkal kellemesebb számára úgy a kedvemre tenni, ha csodálatos jótevőnek képzelheti magát eközben. Mit számít az, ha néha azt gondolom, jogom van ezekhez a kis „ajándékokhoz”, anélkül, hogy a férjem önbecsülésére kéne hatást gyakorolnom? Az ilyen gondolatok nem érik meg a fáradságot, mert akadályt képeznek a nő és aközött, amit akar. Pusztán romantikus eszmék, amelyek, ha hagyjuk, belezavarnak egy hölgy céljának elérésébe. Továbbá semmi közük sincs a szerelemhez, mert bármilyen hibái vannak is, tudom, hogy a férjem szeret engem.
De ebben az esetben még mindig nyugtalanított, hogy elmondjam a férjemnek, amit akarok. Tudtam, hogy a dolog először ízléstelennek fog tűnni a számára, így egy kicsit tovább késleltettem, figyelmeztetve őt, hogy bonyolult lesz, de hangsúlyozva, mennyire fontos számomra. Annyira szívhez szóló volt a könyörgésem, hogy még könnyeket is idéztem a szemembe, és még arra is rákényszerültem, hogy egy pillanatnyi szünetet tartsak, hogy összeszedjem magam, mielőtt folytatom. A férjem hatalmas aggodalommal a kezébe fogta a kezemet, és hevesen nyugtatgatott, hogy természetesen megtesz mindent, ami tőle telik, hogy teljesítse a kívánságomat, az utolsó betűig. Teljes elkötelezettsége birtokában folytattam:
Lassan abbahagyta a nevetést, s atyáskodva rám mosolygott. Épp ahogy sejtettem, arra készült, hogy a mi egyik unalmas együttlétünk történetével fog megnyugtatni. A szájára tettem a kezemet.
Azt hittem, ismerem a férjem csinos arca minden kifejezésének jelentését, de azt a bizonyosat még nem ismertem. Szóra nyitotta a száját, majd újból becsukta.
Ekkor rájöttem, hogy tényleg van ilyen emléke. Ott volt a fejében abban a szent pillanatban! A szívem gyorsabban kezdett kalapálni. Tudnom kellett! Ezúttal valódi könnyek gyűltek a szemembe, miközben mohón megragadtam a kezét.
A férjem persze végül beadta a derekát, de esküszöm, sokkal nehezebb dolgom volt, mint amikor azt a szörnyen drága karkötőt kértem tőle!
Őszintén kényelmetlenül érezte magát, amikor végre elkezdte elbeszélni a történetet. Olyan élmény volt, amelyet fiatal korában, sok évvel azelőtt szerzett. Miközben vonakodva leírta nekem az esetet, kétségtelen volt, hogy az igazat mondja, mert az arckifejezése és a kis remegés a hangjában teljes mértékben meggyőzött az elmondottak eredetiségéről. És szerencsére az eset nem taszított. Olyasmi volt, amit még sosem próbáltam azelőtt, olyasmi, amiről azt feltételeztem, a férjemet nem érdekli, és persze nem épp az a dolog volt, amelyet egy úriember fesztelenül javasol egy olyan hölgynek, mint én. Milyen furcsa, hogy a dolog puszta gondolatától már izgatottan borzongtam! Igen, bölcs irányválasztás volt ez. Már tudtam, kinek a bőrébe bújok, hogy megszökjek a valóságom elől, és megízleljem egy egészen más lét örömeit.
Sok kérdést tettem fel a férjemnek. Egy idő után, és különösen, amikor látta, hogy nem bántott meg, vagy hogy nem undorodom, egyre fesztelenebb lett. Meglehetősen kimerítő választ adott minden kérdésemre. Mindent elmesélt, amit arról a nőről tudott, bár mivel csak egyetlen alkalommal találkozott vele, nem sokat mondhatott.
Milyen fura! Már majdnem féltékeny lettem arra a nőre, de aztán eszembe jutott, hogy miután olyan felejthetetlen gyönyörben részesítette a férjemet, már cseppet sem akarta jobban megismerni őt.
A férjem semmit sem tudott bizarr kérésem okáról, én pedig szándékosan titkoltam is előle. Szerettem volna, hogy minden csodálatos meglepetés legyen.
Napokig készülődtem, mindent megszerveztem a legkisebb részletig, mindent többször átismételtem, mert be kell, valljam, hogy rendkívül ideges voltam.
Aztán egy napon készen álltam. Tulajdonképpen véletlenül történt. Kíváncsiságból felvettem a szőke parókát, amelyet erre az alkalomra vásároltam, és nézegettem magamat a tükörben. A szívem azonnal hevesen kezdett verni. A gyomromban pillangók verdestek vadul! Igen, a leghatározottabban készen álltam.
Lassan és gondosan felkentem a szépítőszereket, amelyeket vásároltam. Először sötét, csábító szénszínnel rajzoltam körül a szemeimet, amelytől sokkal nagyobbnak tűntek, mint valójában. Aztán jött a rúzs. Legalább tíz éve nem viseltem rúzst, de biztos voltam benne, hogy a vörösnek ezt az árnyalatát soha nem használtam. Nem tudtam megállni kuncogás nélkül, miközben a számat festettem. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki más ruháiba öltözik.
Aztán a harisnya következett. Nehéz volt elhinni, hogy mielőtt a harisnyanadrág divatba jött, a nők ilyenekkel bíbelődtek. De milyen örömteli érzés volt bugyi nélkül viselni, így kitéve a szél játékának! Gyönyörű! Nem tudtam visszafojtani a kuncogást. Reméltem, hogy nem csinálok bolondot magamból azzal, hogy végignevetgélem az egész eseményt.
Egy pohár ital segített volna, de elhatároztam, hogy az utolsó pillanatig várok, és csak akkor iszom egyet. Végtére is, nem akartam becsípni. Azt akartam, hogy minden érzékemnek fokozottan tudatában legyek, érezni akartam mindent, ami történik.
Amikor befejeztem a sminkelést, felvettem a parókát és a harisnyát, elkészültem. Úgy éreztem, mintha egy részem hiányozna, mert sosem éreztem magam kényelmesen ruha nélkül, de már nem volt visszaút.
Amint ezt eldöntöttem, tágra nyílt szemmel meredtem a tükörbe. A nő, aki visszanézett rám furcsán sebezhető volt. Gyönyörű volt, azzal a megrendítő, szánalmas szépséggel, amely azoké a nőké, akik alázatosan csipkébe bújnak és ezüsttálcán kínálják magukat, annak reményében, hogy ez majd szerelmet, hírnevet, pénzt vagy boldogságot hoz nekik. És ezt gondoltam magamban: Bármelyik nő megteheti ezt. Éppolyan könnyű, mint vásárolni egy jelmezt!
Élénkvörös szám visszamosolygott rám.
Hirtelen eszembe jutott még egy utolsó dolog. Átkutattam a sminkkészletet, míg egy barna szemceruzát nem találtam. Aztán nagyon gondosan egy édes kis szeplőt rajzoltam az ajkam fölé. Tessék. Tökéletes! Megengedtem magamnak még egy ideges kuncogást.
A férjem szokás szerint pontos időben jött haza. Elbújtam az ebédlőnk árnyékai között, amíg el nem döntöttem, hogy megfelelő az alkalom. A szívem nevetségesen zakatolt a mellkasomban. Az én saját, ismerős férjem elől bujkálok? Belépett a bejárati ajtón, a nevemen szólított. De ez alkalommal nem feleltem. Azt akartam, hogy ennek az estének minden egyes részlete más legyen, emlékezetes.
Másodszor is szólított. Hallottam, hogy felmegy a lépcsőn, kettesével véve a fokokat. Csoszogást hallottam az emeletről, miközben újra a nevemet kiáltotta, aztán ismét. A szívem fájdalmasan kalapált. Majdhogynem féltem. Ugyanolyan érzés volt, mint amikor gyerekként bújócskát játszottam.
Hallottam a lépteit a lépcsőn, ezúttal lefelé menet. A hangjában most aggodalom volt, amikor belépett a konyhába és ismét a nevemen szólított. Végül felálltam és halkan a nappaliba osontam. Feltűnően megálltam a nagyszoba egyik falánál.
A férjem néhány perc múlva belépett a nappaliba, és a fejét vakargatva megállt. Tökéletesen nyugodtan álltam, miközben figyeltem őt. Egy pillanat múlva megérezte a jelenlétemet. Pontosan arra fordította a fejét, ahol mozdulatlanul álltam a falnál. Döbbenet ült ki az arcára. Először úgy tűnt, nem is ismer meg.
Nem nevettem, sőt, ami azt illeti, még csak nem is mosolyogtam.
Új érzelem lett úrrá rajtam, elfojtva a korábbi késztetést, hogy vihogjak. Alig kaptam levegőt, miközben a férjem szájtátva bámult rám. De végül a zavarodottsága elmúlt, és mindkettőnk tekintetében felismerés villant. Ismert engem. És én is ismertem őt. Rájött, mit szeretnék, hogy tegyen, és én természetesen már megtanultam a szerepemet.
Nem szóltam egy szót sem, miközben ő lassan elindult felém. A pillantása végigmért, semmit sem hagyott ki. Mosoly kezdett derengeni a szája szegletében, de aztán éppoly gyorsan el is tűnt. Miközben egymás szemébe néztünk, ő hirtelen nagyon elkomolyodott.
Ez kis híján könnyeket csalt a szemembe, de gyorsan visszapislogtam őket. A szerelméért és az aggodalmáért éltem, de ma éjjel valami mást akartam tőle. Azokhoz majd utána visszatérünk. Ellenálltam a vágynak, hogy a karjaiba vessem magam, és elmondjam, mennyire szeretem.
Ehelyett gőgösen felszegtem az államat, és közönyös hangot színleltem:
Egy pillanatra megálltam, néztem, ahogy vetkőzik. Láttam az izgalma bizonyítékát a nadrágján keresztül. Nem emlékeztem, mikor láttam ezt utoljára. Miközben bámultam őt, minden lélegzetvételért megküzdöttem, annyira zakatolt a szívem. Végül meztelenül állt előttem. Teljesen fel volt izgulva.
A férjem úgy nézett körül a nappalinkban, mintha először látná. Végül egy kicsi, szögletes zsámolyra mutatott, amire az ember a lábát szokta feltenni.
Elindultam, hogy engedelmeskedjek az utasításának. Ahogy elmentem mellette, a kezébe adtam egy kis tubus síkosítót.
A zsámoly fölé hajoltam abban a buja pózban, amelyről azt gondoltam, más nők így csinálják, arra az információra alapozva, amelyet a férjemtől tudtam. Valójában sokszor kipróbáltam ezt a testhelyzetet, amikor egyedül voltam, kipróbáltam különböző helyeket a nappalinkban, és minden alkalommal remegtem tőle és vártam, hogy ilyen módon kiterítsen. A férjem eközben előkészítette magát a síkosítóval, amit adtam neki. Várakoztam, dőzsölve a furcsa érzésekben, amelyek a kitárulkozó testhelyzettel jártak. Gondolkodtam, hogy mit érezhetett az a másik nő azon az emlékezetes éjszakán akkor régen. Ami engem illet, még sosem voltam olyan furcsán izgatott.
Hirtelen megéreztem a férjemet a közelemben. Kissé előretolt, irányítva, hogy pontosan abban a helyzetben legyek, mint az a nő volt egykor. Amikor abba a pózba kerültem, ahogy a férjem akarta, a fejem és az alkarom a padlót érték, a térdeimmel pedig a zsámolyon támaszkodtam, szélesre tárva. Ebben a testhelyzetben a fenekem lehetetlenül magasra kényszerült a levegőbe, és egészen kinyílt.
A rémülettől és az őrült izgalomtól könnyű lett a fejem, álomszerűvé téve az első néhány pillanatot. De amikor megéreztem, hogy a kezei megragadják a csípőmet, készen arra, ami történni fog, hirtelen minden érzékem kiélesedett, tudatában voltam mindennek körülöttem, élesen és mintegy felnagyítva látszott minden kis részlet.
Visszatartottam a lélegzetemet, amikor megéreztem, hogy a férjem keménysége a hátsó bejáratomat ostromolja. A fenekem ösztönösen összehúzódott, be akart zárulni, és előremozdulni, hogy meneküljön. De sem a testhelyzetem, sem a csípőmet szorító kezek nem hagyták, hogy meneküljek, kénytelen voltam hát nyugton maradni, miközben ő belém nyomult. Akaratom ellenére felkiáltottam.
A férjem azonnal megtorpant. Nem húzódott vissza, de tökéletesen mozdulatlan maradt ott, ahol volt. Csalódott könnyek lepték el a szememet. Nem számítottam erre az első, szúró fájdalomra.
A következő pillanatban a szúrás kezdett enyhülni. De még így is szörnyen kényelmetlen volt. A fájdalom és a kellemetlenség ellenére még mindig elképesztően fel voltam izgulva. És messze nem voltam kész feladni az élményt.
Most nem hagyhatom abba – gondoltam. – Túl messzire jutottam. Amúgy pedig ha ő meg tudta tenni, én is meg tudom!
Megújult elhatározással homorítottam, és a csípőmet felfelé tolva még jobban megnyitottam magamat a férjemnek. Ő felnyögött, amikor így tettem, és az ujjai a húsomba mélyedtek. Nagyon lassan előrenyomult, óvatosan beljebb hatolva, és a nyögéseiből tudtam, hogy felhasználja az önuralmának minden molekuláját, hogy lassan csinálja. Még így is a számba kellett harapjak, hogy ne kiáltsak fel újból.
De végül teljesen bennem volt. A döbbenet, az izgatottság és a fájdalom érzése együtt olyan volt, amit még sosem tapasztaltam azelőtt. Amikor hozzászoktam a kényelmetlenséghez, majdhogynem csalódott voltam, olyan tökéletes volt számomra az intimitás.
A férjem fokozatosan visszahúzódott, aztán ismét lassan előrenyomta magát. Nagyon óvatos és gyengéd volt, mert velem volt dolga. De én nem akartam önmagam lenni. Az a nő akartam lenni. Ha azt akartam érezni, amit ő érzett, ennek a gyengédségnek vesznie kellett.
Addigra már hozzászoktam. Még mindig szörnyen nehéz volt, de furcsa módon ez csak izgalmasabbá tette. Elkezdtem mozgatni a fenekemet, megszorítottam és ellazított
I Need It Hard And Deep - Online szex videók pornó film
Az Otthonban Szex Történet, Az Otthonban Erotikus Történetek
Pingpong Szex Történet, Pingpong Erotikus Történetek