Buzi Hemingway

Amikor egy meccs végén kínodban feltör belőled az ááléé, áááááléééé, buzi Hemingway örökzöld, és becsatlakoznak, és együtt, és hangosan.

Tényleg, lehet egyáltalán bármit tenni ebben a nagy tehetetlenségben? Paulus katonái vagyunk Sztálingrádnál? Vagy a fagyoskodó DiCaprio a Titanic egy darabjába kapaszkodva? Milyen kilátásaink lehetnek egyáltalán?

Nagy reménykedések mindig voltak, vannak, lesznek, mert a szurkoló olyan, hogy hisz, mert hinni akar - egészen az első, második, sokadik pofonig, a valósággal való találkozásig, mikor a reménykedés helyét átveszi a mindenki takarodjon, mondjon le, szar az egész, miért légiósok, miért fiatalok, miért évek óta itt játszók, miért ő az edző, milyen hülye tulajok, és amúgy is, mit pofáznak, belehazudnak a szemekbe, galéria a honlapon, epilepsziás videó dettó, első a boldogság, hajrá Kispest, csak a Honvéd!

És akkor ott állsz, egy hazai 1-4 után, teljes kilátástalanságban, és nincs jobb ötleted, mint énekelni:

ááléé, áááááléééé, 
buzi Hemingwééééééééj!
buzi Hemingway,
buzi Hemingway,
buzi Hemingwééééééééj!

Nyilván az Öregnek semmi köze az egészhez. Akarja őt vissza a franc, vagy mittudomén, sosem a visszasírása a téma lényege, hanem a kilátástalanság, hogy valamibe kapaszkodni kell. A buzi Hemingway egy fix pont, szólt évekig, hátha most is működik.

Meg kell próbálni.

A kilátástalanságban az a jó, hogy tényleg azt tehetsz, amit akarsz. Anómiás állapot, a normákat elengedtük, értelmüket vesztették, gyakorlatilag nincs jó, nincs rossz, nincs semmi, mindössze a tartósan megélt kilátástalanság. Ilyenkor a reménykedő ember kapaszkodókat kezd keresni. Bármit. Buzi Hemingway.

Nem teheted, nem mondhatod, és miért is mondanád, hiszen egyszer ki lehet kapni otthon egy-négyre, vagy nem? És miért pont most vennéd elő, miért nem két hete, két hónapja, tavaly, egy másik zakó után, esetleg egy győzelmet követően? Minden mindig egyszer van, minden mindig független esemény kell legyen, nincsenek tendenciák - csak a te hülye fejedben, mert nem akarod megérteni a Nagy Képet.

Miért most kezdenéd el szidni az egész rohadt rendszert, a rohadt felépítményt, amiben a magyar patyomkin-focit játsszák, ahol a pártszékházban érvényesülés útja a minél nagyobb és túltolt futballimádat. Vajon mikor dobja be a nemzeth zsírszakácsa a pacalos bőrlabda receptjét, rizses lecsóval és eperfagyival?

Nem, az egy-négy mögött nem a Mindenség áll, hanem Klemenz, akit kiszórnak, a VAR, ami megadja, a hülyebíró, az Eppel, amiért kihagyja, a meccs az meccs, minden kizárólag akkor és ott történik.

Tagadjuk a felkészülés fontosságát, tagadjuk a mentalitás létezését, tagadunk így mindent, amit eltorzított az új magyar labdarúgás. Elkényelmesedett trógerek gyülekezete lettünk, ahol egyre kevésbé számít a valódi teljesítmény (a lényeg, hogy az Instagramra jó kép kerüljön ki!), hiszen a bérigény könnyedén találkozik a vásárló szándékával, nem kell megszakadni, nem kell felépíteni magunkat, hogy talán, hátha, a német kettőben, mert minek? Itthon, kényelmesen is megkapjuk.

Nincsenek célok, lötyögés lett az egész. Nincsenek elvárások, nincs semmi.

Hatalmas lufikat fújnak tele nagyhangú amatőrök hamis szakmaisággal,

miközben évek óta tudjuk, óriási a káderhiány, egyes szektorokban rég nem az alkalmasság számít. Most mondjuk azt, hogy Kispesten pláne?

Kurvára összetett társadalmi problémák kivetülései ezek, és igen, az egy-négyekben ugyanúgy ott vannak, ahogy a hülyebíró, és a helyzetét kihagyó Eppel.

ááléé, áááááléééé,
buzi Hemingwééééééééj!
buzi Hemingway,
buzi Hemingway,
buzi Hemingwééééééééj!

Próbálj meg egyszer valódi felelőst keresni! Meg fogsz döbbenni, milyen válaszokat, milyen reakciókat kapsz, és nem csupán a megtalált felelőstől, hanem mindenkitől, aki egy oldalon érzi magát vele. Az abnormális az új normális. Teljesen lényegtelen, hogy valaki síkhülye, fogalmatlan, netán konkrét fogyatékos, a riposzt szinte kivétel nélkül ugyanaz: minden tisztán politikai támadás ellene, a közösség ellen, a Valódi Sikerek tagadása, néha egyenesen ha-za-á-ru-lás.

Nem mondhatod lassan azt egy a balfaszra, hogy balfasz, mert amikor lebalfaszozod, akkor nem a balfaszságát emeled ki, hanem a ki tudja milyen képzelt közösségét támadod. Istenem, tényleg ott tartunk, hogy bármekkora balfaszságot elkövethetsz, sosem leszel semmiért felelős, sőt, addig ismeretlen tömegek fognak bevédeni.

Amíg nem tárhatod fel, amíg nem beszélhetsz őszintén a problémák lényegi részéről, addig milyen változásban lehet reménykedni?

Mi marad nekünk ezek után?

Mutatom:

ááléé, áááááléééé,
buzi Hemingwééééééééj!
buzi Hemingway,
buzi Hemingway,
buzi Hemingwééééééééj!

Igen, itt tartunk. Nem az egy-négy miatt, hanem mert amúgy is itt tartunk.

Marad nekünk a buzi Hemingway!