Biztosito Szex Történet, Biztosito Erotikus Történetek

🔞 TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Biztosito Szex Történet, Biztosito Erotikus Történetek



Főoldal

Történetek


Beküldés

Szerzők




2022-08-22
|
Horror

–Ki áll készen arra, hogy egy kicsit többet lásson Ms. Armstrongból? -kérdezi. A tömeg ujjong...

2022-08-19
|
Novella

- Pista a fűkaszával rendbe kellene tenni a csekmetet. - hallotta az édesanyja csilingelő...

2022-08-17
|
Merengő

A hátizsákjából egy írótömböt vett elő és a roskatag íróasztalra tette, amit az erdészet szállított...

2022-08-14
|
Horror

Ó, istenem…Sarah mekkora egy ribanc! Az apjának meg fogalma sincs róla. Két napja megdugtam...

2022-08-05
|
Fantasy

Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...

dreamboy94 :

Én is szívesen olvasnám a foly...

91esfiu :

Szia! :) én kíváncsian várnám...

91esfiu :

Ahh de jó, szinte beleéltem m...

91esfiu :

Én már nagyon várom :P

2005-08-13
|
Híres emberek

2007-02-01
|
Idézetek

Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...

Beküldte: Anonymous,
2004-08-02 00:00:00
|
Hetero

Előjáték
Kopogtatnak. Kinézek az ablakon, s látom, hogy megint a „biztosítós csaj”. Erőteljes, festett vörös, és harsány. Halkan elkáromkodom magam. Ezt megint nehéz lesz lerázni. Már amikor a múltkor itt járt, az asszony sem nagyon tudott kibújni az újabb látogatás alól. Most meg engem fog boldogítani. Na mindegy, megyek, hogy mielőbb szabadulhassak.
Bejön, a szokásos erőszakosságával. Csak mondja és mondja. Nem is igazán figyelek oda. Már az elején tudtam, hogy nem fogok lépremenni, de egyszerűen képtelen vagyok megállítani a szóáradatot. Csak nézem, hogy magyaráz. Bár kétségtelenül tiszteletet ébreszt szívóssága, az arca sem csúnya és az alakja sem rossz, mégsem tud érdekelni, mint nő. Pedig miután üzleti ajánlata hidegen hagy, inkább mint nőt szemlélem.
Végre! Befejezte. Várakozón rám tekint.
– Affenébe – gondolom magamban – most jön az, amit a legjobban utálok. A ronda erőszakos dögnek el kell magyaráznom, hogy belőlem nem szed ki egy fillért sem, mégha a világ legjobb ajánlata is, amit hozott. Persze majd még visszajön, s a nejemmel boltot is köt. De az már nem az én dolgom.
Hosszas és roppant kínos magyarázkodás után végre megérti, ez nem az ő napja. Végül elmegy. Ahogy számítottam, egy héten belül mégis sikerült neki az üzlet. Ezt sajnos havi több ezer forintom bánja.

Két évvel később
Egy üzlet és reménybeli állás szervezése kapcsán majd’ egy évet „társadalmi munkában” kellett dolgoznom. A szerteágazó és sok embert megmozgató ügylet egyik résztvevője ismét csak a „biztosítós csaj” volt. Időközben kiderült, hogy egy közös ismerős révén már évekkel korábban találkoznunk kellett, de egyikünk sem emlékezett a másikra. Az üzlet végül is sikeres lett, s mindketten az új cégnél kaptunk állást.
A munka temérdek volt, és nagyon sokszor a késő éjszakába nyúltak a megbeszélések. Kiderült, hogy valójában nem is ellenszenves, csak sokat beszél és nem kicsit harsány. Ezzel leginkább gátlásait igyekszik palástolni. Ahogy egyre jobban megismertem, mind világossabbá vált, hogy minket egy tőről metszettek. Ha elkezdtem egy mondatot, ő majdnem mindig be tudta fejezni. A legbizalmasabb üzleti információk alapján szinte szó szerint ugyanarra a következtetésre jutottunk.
Gyermeki ártatlanságomban eleinte észre sem vettem, hogy ő már jó ideje másként néz rám. Hosszú ideig tartott, míg erőteljes ösztönzésére lassan rádöbbentem, mi is zajlik köztünk.

Egy késő éjszakai megbeszélésen, ahol időnként a világ megváltásáról is szó esett, s magunkról is el-elmondtunk sok mindent, egyszer csak kijelentette, hogy ő ugyan már nem mondhatja magát tininek, két gyereke is van, de még soha nem volt szerelmes. Parázs vita alakult ki, hogy ez lehetséges-e. Én amellett kardoskodtam, ha eddig nem tette, feltétlenül ki kell próbálni a dolgot, mert anélkül nem szabad meghalni.
– És milyen az, amikor szerelmes valaki? – tette fel a kérdést.
– A legnagyobb önzés és a legnagyobb önfeladás ugyanabban a pillanatban – válaszoltam. – Ha nincs szerencséd, nagyon sokat szenvedhetsz, de ezzel együtt felejthetetlen érzés.
– Akkor köszönöm, én nem kérek belőle, szenvedtem már eleget.
Ekkor, már mintha kezdett volna derengeni valami a fejemben, de még nem tudatosult az egész. Néhány nappal később egy hasonló kötetlen beszélgetésen, amikor már csak hármasban voltunk közös főnökünkkel, és jó néhány felest is megittunk, a következő kérdést tette fel:
– Mit csináljak, ha valaki nagyon tetszik nekem, de nem nagyon reagál a jelzéseimre?
– Lehet, hogy észre sem vette a dolgot – vetettem ellen.
– Az ki van zárva – így ő.
– Talán még egyértelműbbé kellene tenni a jelzéseket – gyúlt fény az elmémben.
S mit ad Isten, egy fél óra elteltével hirtelen megszólalt:
– Nagyon fázik a lábam.
– Add ide, megmelegítem – ajánlottam.

Az asztal alatt ölembe rakta lábait, s miközben tovább folyt a beszélgetés, én lassan, de félreérthetetlenül simogatni kezdtem őket. Soha nem fogom elfelejteni. Fehér zokniban volt, és sajnálatosan szűk szárú farmerben, így bármennyire is igyekeztem, nem tudtam a vádlijánál följebb jutni.
Amikor hazafelé gurultunk – bár mindketten tisztában voltunk a helyzettel – alig-alig szóltunk egymáshoz. A szituáció annál is kínosabb volt, mert férje az este folyamán, és az alatt az öt perc alatt is, amíg az autóban ültünk, többször rácsörgetett, hogy mikor jön már. Úgy láttam, hogy amikor jelzésére – Csipkerózsika álmomból fölébredve – végül nyíltan válaszoltam, megijedt. Ezt be is vallotta, miközben a házuk előtt egymás kezét fogva beszélgettünk. Ismét megszólalt a mobilja. A féjre volt. Rám nézett, szomorúan elmosolyodott, kinyomta a hívást, és elindult a házba.
Másnap reggeltől apró játék alakult ki közöttünk. Folyamatosan ürügyet találtam arra, hogy közelébe lehessek, ő pedig nagyon ritkán mulasztotta el, hogy mintegy véletlen, végigsimítson a kezemen, vagy egy-egy ügyirat tanulmányozása közben csípőjével nekem támaszkodjon. A legemlékezetesebb az volt, amikor egy könyv tréfás versein mulatva, miközben a vállam fölött a könyvbe tekintett, kebleit a vállamon nyugtatta. Az egészet az tette igazán izgalmassá, hogy eközben a többen az irodában voltak, de az egészből semmit sem vettek észre. Vagy amikor szintén egy iratot tanulmányozott mellettem állva, én pedig a sztékéban ülve simogatam lábát, miközben három-négy ember az asztal túloldalán beszélgetett. Talán ezt hívják flörtnek?

Egy szóval a metakommunikáció minden formáját a kihasználtuk. Nézéssel, szelíd simogatással, apró de egymás számára félre nem érhető megjegyzésekkel fejeztük ki egymás iránt érzett vonzalmunkat. Egyetlen probléma akadt csak, hogy semmiképpen nem akart kötélnek állni:
– Mindketten családos emberek vagyunk, s nem engedhetjük meg magunknak, hogy tönkre menjen a családi életünk. – Bármennyire is igyekeztem rávenni álláspontja megváltoztatására, nem sikerült.
Néhány hét elteltével a szemére hánytam, hogy elkezdett játszani a tűzzel, s amikor az fellángolt, megijedt, s leengedte a húsz milliméteres hajópáncélt, majd amögé bújt. Ezen kissé összezördültünk, így néhány napig csak a feltétlenül szükséges hivatali kapcsolatra korlátoztuk találkozásainkat. Láttuk persze, hogy a másik szenved, de mindketten túl büszkék voltunk a közeledéshez.
Szerencsére ekkor két napos képzésre kellett mennünk, a Balaton mellé. Addigra olyannyira megorrolt rám, hogy még az autómba sem volt hajlandó beülni, inkább vonattal ment. Én viszont már nagyon nehezen bírtam így tovább, ezért a vasútállomáson vártam. Amint kilépett a pályaudvar kapuján hozzáléptem, kivettem a kezéből a bőröndjét, s mea culpázva kértem elnézést faragatlanságomért. Ettől a pillanattól ismét elindult a régi játék. Roppant szigorú arccal, de nevető kék szemmel dorgált hosszasan, miközben „véletlenül” minden lépésnél hozzám simult.

Az autóba beülve hosszú, de mélyen sliccelt szoknyája félrecsúszott, s látni engedte formás lábait. Az indítókulcsot fogva gyönyörködtem bennük, s teljesen elfeledkeztem a külvilágról. Legalább két perc telt el így, amiből persze én semmit nem érzékeltem. Ő is ábrándos hangulatban lehetett, mert csak ekkor eszmélt, s évődő hangon kérdezte, mint az elmúlt néhány hónapban annyiszor:
– Mire gondolsz?
– Hármat találhatsz – simítottam végig könnyedén a combján, majd a szemébe nézve kérdeztem:
– Akkor indulhatunk, asszonyom?
– Hajtson fiam, sietek! – válaszolta mosolyogva.
A szálláshelyre érkezve elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltunk, ami nem tartott sokáig, hiszen csak két napra érkeztünk, majd egy hosszú és unalmasnak induló délutánon hallgattuk a szakembereket, bár azt hiszem, egyikünk sem jegyzett meg szinte semmit az elhangzottakból. Hogy azért ne fulladjon unalomba ez a néhány óra sem, a székben hátradőlve addig helyezkedtem, amíg feltűnés nélkül őt figyelhettem. Miután az előadásokat a lazaság jegyében hirdették meg, mindketten könnyed ruhát vettünk fel. Rajta egy póló, egy egészen vékony melltartó s egy hosszú és bő szoknya, rajtam pedig szintén póló és rövid nadrág.
Ekkor belém bújt a kisördög. Lassan kibújtam papucsomból, s lábfejemmel egészen finoman simogatni kezdtem vádliját. Elmosolyodott, s óvatosan odébb húzta. Füléhez hajoltam, s megkérdeztem:
– Nem fázik véletlenül a lábad? – céloztam a közelmúltra.
– A legkevésbé sem – s hátradőlt.

A padok szerencsére teljesen zártak voltak, így nyugodtan engedhettem szabadon fantáziámat, s végtagjaimat. Bal lábammal lassan magamhoz húztam lábait, majd jobb lábam segítségével összekulcsoltam őket. Egy ideig mintha szabadulni akart volna, de aztán föladta, s amikor combomat csupasz combja alá csúsztattam, mélyen fölsóhajtott. Ezt jó jelnek véltem, s bal kezemet finoman a combjára helyeztem.
– Észreveszik! Maradj már nyugton! – suttogta fülembe, miközben visszarakta ölembe a kezemet.
–Dehogyis! – válaszoltam, s nem engedtem, hogy elvegye kezét. Hiába igyekezett nem tudott szabadulni, mert combomhoz szorítottam a kezét.
– Észreveszik! Maradj már nyugton! – idéztem szavait.
Erre kedveskedő fintort vágott, de nem vette el kezét.
Lassan följebb húztam a kezét, s ágaskodó férfiasságomhoz szorítottam. Erre már tényleg szabadulni igyekezett, félvén a leleplezéstől:
– Eressz már! – suttogta.
– Egy feltétellel – súgtam a fülébe, kaján vigyorral. – Ha én szabadon garázdálkodhatok! Én ugyanis tudom úgy csinálni, hogy senkinek ne tűnjön föl – majd szabadon engedve kezét, egész finoman felhúztam hosszú szoknyáját, és simogatni kezdtem kemény combját. Egy gyors pillantással felmérte, hogy a szoknya kellőképpen bő ahhoz, hogy valóban senkinek se tűnjön fel is történik, majd úgy tett, mintha nagyon érdekelné az előadás.

Kezem szabadon kalandozhatott, s nem is volt rest. Lassan két lába közé csúsztattam, s hagytam egy kicsit ismerkedni a környezettel. Néhány perc elteltével lassan fölfelé húztam, s egy pillanatra elakadt a lélegzetem, mikor csupasz nagy ajkaihoz érve rádöbbentem, hogy nincs rajta bugyi. Csak erre várt, s halkan kuncogva pillantott minden bizonnyal kellőképpen bamba képembe.
Lassan, egész lassan simogtani kezdtem. Már az első mozdulatok után lassan nyitni kezdte combjait, és simogatás ütemére mozogni kezdett. Egyre mélyebbeket lélegzett, az arca egyre jobban kipirult, s amint sorra teljesítettem a feladatokat: a kisajkak, majd a csikló is sorra került, már láttam, hogy hamarosan itt hagy engem. Mielőtt azonban a csúcspontra ért volna, véget ért az előadás, s nekünk is be kellett fejezni. Még hosszabb ideig egymás mellett ültünk, s csak néztük egymást, majd a szobánkba mentünk, hogy felkészüljünk a következő programra.

Miután ezt követően folyamatos programról gondoskodtak számunkra, csak az esti ismerkedő estben reménykedhettem. Mielőtt a szobáinkba mentünk volna, a fülébe súgva rimánkodtam. – Este is „úgy” gyere!
– Nem tudom mire gondolsz! – mosolygott, majd orromat megfricskázva fölvonult az emeletre.
Amikor az ismerkedő esten megjelent, ha lehet, még a délutáninál is bambább képpel bámultam rá. Földig érő, égő vörös ruha volt rajta, s alatta szemmel láthatóan semmi. Elöl is mélyen dekoltált volt, de hátul egyenesen kiesett belőle. A hatást látva, úgy tűnt, kezdi nagyon jól érezni magát.
Egész este a hatása alatt voltam, s alig vártam, hogy ő is megelégelje a minden irányból felé irányuló hódolatot. Ugyanis nem volt férfi a teremben, aki ki tudta volna vonni magát a hatása alól.
Bár kétségtelen, hogy nagyon jó volt, amikor hozzámsimulva táncolt, de én ennél többet akartam, s ahogy láttam, ő sem éri be ennyivel.
Úgy tizenegy óra tájt végül is egyszerre éreztük úgy, hogy elég volt a társaságból.
Hozzám hajolt, könnyedén megharapta fülemet, s belesuttogta:
– Menj szépen föl, s én negyed óra múlva a szobámba várlak.
Belepillantottam dekoltázsába, s így szóltam: – Nagyon jó a ruhád.
– Te kis piszok! –követte pillantásomat incselkedve.

Fölálltam, s a szobámba mentem, ahol gyorsan lezuhanyoztam, majd köntösömet magamra kapva kilestem az ajtón, s mikor senkit nem láttam a folyosón, bekopogtam hozzá. Semmi válasz. Lassan lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt. Ahogy beléptem, s becsuktam magam mögött az ajtót, a nyitott erkélyajtón keresztül megpillantottam, ahogy a tavat nézi. Nem tudtam, hogy meghallotta-e, amint beléptem. Csöndben keresztül mentem a szobán, majd az erkélyre lépve hátulról átöleltem, s szépen ívelt nyakát lágyan megcsókoltam. Bal kezemet lassan felcsúsztattam mellére, s lágyan simogatni kezdtem. Másik kezemmel erősen csípőmhöz szorítottam csípőjét. Ekkor már teljesen merev voltam. Jobb kezével hátranyúlt, s fenekemnél fogva ő is magához szorított. Egy-két perc után hirtelen megfordult, incselkedően szemembe nézet, erőteljesen előredudorodó köntösömre rakta kezét, s megszólalt:
– Hát ez meg micsoda? – bontotta ki a köntöst összefogó övet, s ágaskodó péniszemre pillantott, majd lágyan kezébe vette, s lehajolt hozzá. – Ó, hát ez a szegény nagyon megfázott, nézd, milyen taknyos szegény – azzal lecsókolta makkom hegyéről a kéjnedveket, miközben kezével ritmusosan simogatott. Mindössze néhány másodpercig csinálta, majd fölállt s farkamat el se engedve a fürdőbe vezetett.
– Érzem, te már megmosakodtál, de én még nem jutottam hozzá.
– Ezen könnyen segíthetünk – húztam el róla a ruhát.

Pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem: erőteljes és nagyon kemény húsú. Háttal állt nekem, ezért először izgatóan izmos hátát pillantottam meg, majd gömbölyű csípője izgatta tovább fantáziámat. Megnyitotta a csapot, majd ismét farkamhoz térdelt: – Gyere drágám, majd én meggyógyítlak – s ott folytatta, ahol egy perccel korábban abbahagyta. Őrültem fel voltam izgatva, hiszen hónapok óta csak rá vágytam, így nagyon gyorsan a csúcspontra értem. Hol nyelvével körözött makkom körül, hol mélyen és erőteljesen szívta, miközben a keze egyre gyorsabban verte az ütemet.
– Drágám – szóltam az izgalomtól rekedt hangon – most jut eszembe valami, sajnos el kell mennem.
Egy pillanatra sem hagyta abba amit csinált, csak hatalmas kék szemével és arckifejezésével adta tudtomra, hogy éppen erre vár. Nekem sem kellett már sok, így hatalmas nyögések közepette elmentem. Ő szorgalmasan dolgozott tovább, s nem hagyta abba, amíg teljesen meg nem nyugodtam.
– Minden cseppje kincs – idézte az egykori reklámszöveget, s mindketten elnevettük magunkat.
– Miért csináltad? – kérdeztem.
– Mert láttam, hogy nagyon hamar el fogsz menni, s akkor nekem alig jut valami – mondta álszent képpel.
Közben a kád is megtelt vízzel, s ő bele akart telepedni.
– Igen? Na várj csak, most én jövök – mondtam –, de először zuhanyozz le – se kezébe nyomtam a zuhanyrózsát.

Ő érdeklődve rámpillantott, majd a forró vízben állva zuhanyozni kezdett. Ahogy a vizet először kebeleire folyatta, én ajkammal követtem a víz útját. Szemmel láthatóan élvezte a dolgot. Gyorsan ráérzett a dolog ízére, és sorra vette az izgalmas területeket. Hosszan tusolta nyakának jobb oldalát, én pedig ajkammal és nyelvemmel kényeztettem illatos bőrét. Miután ő irányította az akciót, igen gyorsan izgalomba jött. Ismét melléhez tért vissza, én pedig szorgalmasan követtem. Először lassan köröztem a melle körül a nyelvemmel, majd eljutottam a bimbóhoz, melyet először szintén csak nyelvemmel kényeztettem, de aztán erőteljesen szívni kezdtem, miközben balkezemmel másik mellét simogattam egyre erőteljesebben. Lassan én is újra megmerevedtem. Ahogy közeledett a zuhanyrózsa az öléhez, úgy követte ajkam is a víz útját. A köldöke tájékán megálltam hosszabb időre, majd a szeméremdomb előtt ismét részletes vizsgálat tárgyává tettem az alhasat. Ezt nagyon nehezen bírta, mert az élvezet mellett nagyon csiklandozta is.

Ekkor váltottam. Már nem követtem a nagy ajkakat kényeztető zuhanyrózsát, inkább a belső combokat izgattam nyelvemmel, s nagyon lassan közeledtem a gyönyörök kertjéhez.
– Te kis mocsok! Erről nem volt szó! – háborodott föl. – Tessék rendesen dolgozni.
– Mindent a maga idejében – válaszoltam, majd nyelvem azonnal folytatta útját, melynek lassan végére ért. Csípője egyre erőteljesebben mozgott. Jobb lábát megfogtam, s a kád szélére raktam, hogy kényelmesen hozzáférjek a nagyajkakhoz. Ahogy először végig futott rajtuk nyelvem, lábai megremegtek, ami újabb ösztönzést adott, s ajkaim közé szívva őket, a nyelvemet még mélyebbre eresztettem, és a kisajkakat kényeztettem. Fokozódó izgalmát látva én is egyre jobban felizgultam. Egyre hatalmasabbra duzzadó csiklóját, ha akartam volna, se kerülhettem volna ki, ezért inkább nyalogatni kezdtem, amit hálás nyögéssel és egyre erőteljesebb csípőmozgással nyugtázott. Egy két perc elteltével már láttam, hogy neki sincs sok hátra, ezért – miközben nyelvemmel továbbra is a csiklót izgattam – középső ujjammal óvatosan beléhatoltam, s a G-pontot ingereltem. Alig egy-két perc elteltével hangosan zihálva élvezett el, miközben két kezével szinte megfojtott, ahogy arcomat ölébe szorította. Hogy jól dolgoztam, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy orrom és ajkam az élvezet összese nyoma ott viselt magán.

Ahogy kissé megnyugodott, s lassan a kádba csúszott, én úgy helyezkedtem, hogy azóta ismét kőkemény farkamba húzta bele magát. Mély sóhajjal jelezte, hogy észrevette e kedvességet, majd hátrafordult, hogy mondjon valamit, én azonban ajkammal beléfojtottam a szót. Nyelveink jó percet csatáztak, miközben csípője is egyre ütemesebben verte a ritmust. Egyik kezem rugalmas keblét simogatta, másik a csiklóját izgatta, nyelvem pedig fülét és nyakát becézgette. Mindketten egyre jobban lendületbe jöttünk. Amikor a fürdőszoba padlóján már több víz volt, mint a kádban, furcsa, rekedt és mély hangon így szólt:
– Menjünk a szobába, itt már kényelmetlen!
Lassan megemeltem csípőmet, miközben ő jobb kezével nyakamat ölelte át, ballal pedig fenekemet simogatta. A kád szé
Kenyszeredetten Szex Történet, Kenyszeredetten Erotikus Történetek
Klári Kakiszex Story. Szex Történet, Klári Kakiszex Story. Erotikus Történetek
Szerezem Szex Történet, Szerezem Erotikus Történetek