Bartus

Az álkeresztény bőrbe bújt marxista farkas. 

Bartus László titkolt énje.

A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”- állította Szolzsenyicin, teljes joggal.

Amerre jár, bomlaszt. Ha kell álruhát ölt, ha kell fenyegetőzik, feljelent, verbálisan inzultál: nem nyugszik, amíg vannak másként gondolkodók. Aki, ha félszemmel is, de követi Bartus „újságírói” pályafutását, az már most ráismerhet a jelenségre. A Bartus-féle mocsok. Kinyírni, megsemmisíteni az ellenfelet. Minden keze ügyébe akadó kővel-porral dobálózni. Kereszténység álruháját felhúzni, hogy ezzel is megtévessze a jószándékú hívőket. Nem létező ügyeket kreálni, hangosan visítva vergődni - és aha senki (de tényleg: senki!) nem foglalkozik a vinnyogással, akkor tombolni, rombolni, Facebook-os, instagram-os, index fórumos álprofilokat gyártani: és habosítani a mocskot. De a trágyalé most visszacsorog Laci nyakába. 30 éven is túlnyúló pályafutása alatt bőven termelt mocskot. Lesz, mi visszaömöljön rá.

Csak kevesen gondolkodnak el azon, hogy honnan indult ez az ember. Pedig a pályafutásában felsejlenek furcsa kérdőjelek, gyanús véletlenek és különös egybeesések. Bartus László ügynöki múltját bebizonyítani úgy lehet, ahogy az ember a kisgyereknek magyarázza el azt, hogy a levegő létezik. Lehet, hogy nem látod, nem tudod megtapintani se: de amikor a szél fúj, akkor a fák ágai valahogy egy irányba hajlanak. Bartus László kapcsán gondosan igyekeztek eltüntetni a kézzelfogható bizonyítékokat, de az a kevés, ami maradt, „érdekes módon” egy irányba mutat.

Arra, hogy Bartus László valójában egy kommunista, bomlasztó ügynök.

Aki soha nem valami mellett, mindig valami (vagy: valaki) ellen lépett színre. Gyűlölettől mocskos szájjal vesz terítékre bárkit és bármit. Ezt tanulta a Párttól és a Párt Öklétől. Mert Bartus bizony innen indul.

A gyerekkor

Bartus László némileg hányatott kisgyermek kora után, egy Tata melletti kis faluban talált otthonra. Naszályon élte a vidéki gyerekek átlagos életét, amíg el nem kezdődött szárnyalása. 1967-ben egy család, Bartus András és felesége fogadta örökbe. A nevelőanya védőnőként, a nevelőapa pedig az almásfüzitői Timföldgyárban dolgozott. 

Bartus gyermekként a naszályi általános iskolába járt, később Tatabányán a Gépészeti és Közlekedésgépészeti Szakközépiskolába járt. Itt érettségizett. De akkor már klubvezető KISZ-titkár volt, sőt a KISZ KB elnöki dicsérő oklevelével is rendelkezett, mert olyan mértékben sikerült megvalósítania a rá bízott pártfeladatokat. Egy korabeli újságcikk is beszámol Bartus László érettségi sikeréről. Íme az idézet:

Bartus László is túljutott a vizsgán. Neki egészen más tervei vannak. — Most örülök csak igazán, hogy annakidején ebbe az iskolába jelentkeztem. Érettségim van, gépkocsivezetői jogosítványom, autószerelő szakmám. Ennyi elég az induláshoz, nem? S ha hozzáteszem, hogy a humán tárgyak is legalább ennyire vonzanak ... 

Mindenki magának gondolja végig, hogy vajon mekkora esély van arra a kommunista diktatúra legsötétebb évei közepén, hogy Bartus Lászlót teljes véletlenül választják ki egy újságcikkben megszólalónak és kap dicsérő okelvelet(!) a KISZ KB(!)-től?! Vajon tehetségére figyeltek fel? Egyértelmű, hogy a rendszer egy ifjú kiválasztottjával állunk szemben. 

Árvaházból az igazgatói székbe

Úgy vélem, nem kell bizonygatni senki számára, aki élt az érett Kádár-korban, hogy egy megyei lap 1979-ben véletlenül említi meg egy naszályi kis senki sikeres vizsgáját. A cikkben még páran szót kapnak, de Bartusnál ki van emelve a KISZ-titkárság és a dicséretre méltó pártmunka. Ahogy László nyilatkozik, mint autószerelő képzeli el a jövőt, de benne van már az útmutatás, hogy mi is lehet a folytatás. Ez a humán tárgyak iránti vonzalom. 

Pályafutása következő állomása a sorkatonai szolgálat (itt válhatott hivatali személlyé), majd 1984: népművelő diploma  a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskoláról. Alig kerül ki az iskolapadból, a villámkarrier egy következő állomásán találja magát: 1986-ban (alig 26 évesen!) már az Esztergomi mozi vezetője. majd az ÁMK (művelődési ház) igazgatóhelyettese. (Talán itt érdemes megjegyezni, hogy ezekben az években járt Leningrádban is, ahol ekkor a KGB egyik kiképző központja működött, az úgynevezett Bolsholy Dom.)

Hihetetlen karrier, mégis igaz. Sőt, a folytatás sem akármi: néhány éven belül, már a rendszerváltás előtt bezsebel egy rakat más címet, így a megyei filmklub vezetője, az országos Magyar Filmklub Szövetség elnökségi tagja, továbbá a Magyar Filmintézet nemzetközi osztályának elnökségi tagja. Lenyűgöző fejlődés, ami Bartus tehetségét is dicsérhetné - ha nem az átkosban futott volna a szekér. Így viszont joggal sütik rá a bélyeget: a rendszer kegyeltje. Ügynök?

Különösen beszédes munkahely a Filmintézet nemzetközi osztályának elnöksége. Ez, akárcsak a korabeli hasonló nevű és nehezen definiálható szervezetek egyike, kifizető hely volt. Olyan kassza, ahonnan a fedésben lévő hálózati munkatársak, felderítők, beépített személyek, stb. fizetést vettek fel, személyes költségeikre térítése díjat. Visszatérve a feladatköréhez, bizonyítható, hogy több alkalommal cikket írt és nyilatkozott fent említett tisztségeiből adódóan, amit a korabeli sajtócikkek minden kétséget kizáróan igazolnak. Nem akármilyen személyekkel volt László az elnökségben: Báron György, Borbély Erzsébet, Böhm József, Gyürey Vera, Kenyeres Imre, Lányi András, Nagy Jenő, Petróczy Sándor, Pintér István, Réz András, Rubovszky Kálmán, Szabó Gábor és Szekfű András. A lista magáért beszél, több személy egyértelmű belügyi kötődése vitathatatlan

Bartus László vagy naív bolond volt, aki nem vette észre, mi folyik körülötte - vagy nagyon is tisztában volt vele, sőt, a rendszer, aminek ő maga is aktív fogaskereke volt, az emelte fel a prostituált anyától származó lelencgyereket. Mindenki maga döntse el, melyik változatnak ad nagyobb hitelt.

De miért, mégis mi szüksége volt a rendszernek a mozikra - teheti fel a naív kérdést az, aki nem ismeri, mert nem ismerhette a rendszer belső logikáját… Nos, a válasz az, hogy több, mint elsőre gondolnánk. A mozi nagyon is fontos terepe volt az állambiztonsági ügynökök számára.  Így válik az aprócska filmklubos tevékenység az egyik legérdekesebb momentummá - belügyi szempontból. 

A klub rendezvények alkalmával ugyanis lehetőség nyílt kötetlennek látszó beszélgetést, teázást kezdeményezni a jelenlévőkkel. A kommunista rendszert kiszolgáló ügynökök a laza, oldott hangulatot, barátságos légkört, elfogadást arra használták fel, hogy bemérjék a reakciósokat, azok hatását és kapcsolatrendszerüket is. Megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk: fedett munka, álszakáll és paróka. Az ügynök barátságos álarcot húz, egy-két rendszerkritikus megjegyzést is elereszt, hogy felbátorítsa az emberek elfojtott gondolatait. Így lehetett információt gyűjteni, majd szükség esetén izolálni, dezinformálni vagy akár bomlasztani egy közösséget. 

Az, hogy Bartus ebben élénk szerepet játszott (mondhatni: egyik motorja volt) egy általa jegyzett, 1987-es cikk is megerősíti (Esztergom és Vidéke lap):

"Fontos a Moziüzemi vállalattal való jó kapcsolat, amely biztosítottnak látszik, hiszen a Filmklubszövetség egyik megyei vezetője (nem hivatalból) a Moziüzemi Vállalat az ügyet szívügyének tekintő műsorosztály vezetője. A mozi felső szintjén kialakításra kerülő vetítőhelynek és az ott lévő - klubszoba kialakítására alkalmas — helyiségnek kellene a szervezet otthonául szolgálnia, ahol meg lehetne teremteni egy filmes kézikönyvtár alapjait is. Itt „filmes" folyóiratokhoz, értékes filmek videokazettáihoz, hangszalagjaihoz, dialóg listáihoz is hozzá lehetne férni. Itt kerülhetne sor a filmek utáni beszélgetésekre, s a tagok itt akár sakkozhatnának vagy teázhatnának is, és e hely a filmbarátok klubjává, szabadidős központjává válhatna. A Moziüzemi Vállalat maga is hajlandó az ilyen hasznosításra, és feltehetően örül, ha ezeket a jó adottságokat nem italozó vagy céllövölde céljára hasznosítják. Az alakuló ülésen az a döntés született, hogy a jelenlegi filmklubvezetőkből álló ideiglenes vezetőség dolgozza ki a működési alternatívákat, amelyekben a leendő tagság dönteni fog, és igyekezzék népszerűsíteni a szervezeteket."

Egy újabb ágacska, amit azonos irányba fúj a szél: Bartus László úgy beszél, mint egy ügynök, aki látszólag a kulturált szórakozási lehetőségek megteremtését tekinti szívügyének. Valójában micsoda érdekes véletlen: pont egy olyan rendezvényt sikerült összeszervezni, ami mindennél jobban alkalmas az „ellenzéki” reakciósok bemérésére. Egy olyan rendszerben, ahol egyértelmű volt a vezetés igénye a teljes társadalmi szövet kontroljára.

Még a lakás is árulkodik…

A szolgálati lakás... A fiatal és „tehetséges” Bartus Lászlót nagyra értékelték megbízói, hiszen egy Esztergom belvárosi szolgálati lakást is kapott. Az úgynevezett Gróh-Házban. Az ingatlant a katolikus egyháztól vették el az 50-es években, államosították. Ma is önkormányzati tulajdon, az ingatlan kezeléséért az esztergomi Önkormányzat egyik cége felel. Tehát egyházi, állami majd, mint jogutód, önkormányzati tulajdon. Bartus itt egy érvényes bérleti szerződéssel lakhatott. Habár szereti azt híresztelni - és ezt legalább az egyik könyvében le is írta – magáról, hogy tehetős volt ezekben az években és a naszályi szülői ház eladásából származó bevételből vette meg a lakást. Ez nem csak azért lehetetlen, mert a naszályi ház nem érhetett ennyit, hanem egyszerűen azért, mert nem volt eladó a Gróh-ház. Az esztergomi Levéltár – KEML – őrzi az összes bérleti szerződést, ami az ingatlanhoz kötődik. Itt megtalálható László szerződése is. 

Bartus hazudik, amikor azt állítja, hogy „minőségi cserét hajtott végre”. Ez nem igaz. Az „oknyomozó” újságíró félrevezeti olvasóit és meghamisítja személyes adatait, önéletrajzát. Ez bizonyosan nem amnézia, hanem kritikusainak próbál odavágni, persze azt az apróságot elfelejtette, hogy nem törölt vagy töröltetett minden önmagára vonatkozó adatot a levéltárakból. Az ÁBTL-ben jó munkát végzett, hiszen nincs róla adat, de ez nem azt bizonyítja, hogy nem volt a rendszerváltás előtti Belügyminisztérium vagy Katonai Elhárítás embere. Sokkal inkább azt, hogy abban a halmazban volt benne, akiket 1990 után is tovább alkalmaztak. Ezen személyek aktáit és adatait Boross Péter belügyminiszter utasítására kiválogatták és a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz kerültek. Szakértőnk szerint néhány száz ilyen munkatársra kell gondolni. Ebben III/III-as Csoportfőnökség korábbi munkatársai, de Medgyessy Péterhez hasonló SZT tisztek is voltak. 

Bartus az utóbbi kategóriába sorolható. Meglepő módon az ÁBTL nyilvánosan elérhető aktái között egy szó sem esik a Magyar Filmintézet Nemzetközi Osztályáról. Ez a protokoll akkor jellemző, ha van mit takargatni, vagy a nevezett csoport vagy bizonyos tagjai még 1990 után is aktívak. Kiemelt prioritással kell vizsgálni ezért azt a cikket, amit László 1990 márciusában írt az elnökség nevében. Miért is? Mint említettem, hogy 1990 év elején a III/III megszűnt jogutód nélkül, de Bartus cikket ír még ezek után is, egy olyan intézmény elnökségi tagjaként, amely a tematizált kommunista propaganda terjesztéséért felelt. Ennek értelmében az intézményt átmentették a 90’ utáni időszakra, hogy segítsen menedzselni a békés átmenetet. Ne felejtsük, a feladat a társadalmi reakciók bemérése, elemzése, szükség esetén stratégiai és operatív beavatkozás. 

Kicsit vissza tekintve egy idősíkot megállapítjuk, hogy tehát Bartus László Esztergomban tevékenyen szervezte, irányította a kulturális életet, miközben országos bekötéssel rendelkezett, az elnökség nevében megnyilatkozott. Újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy 26 éves volt! Nagyon nagy bizalmat és teret kapott a mozgáshoz.

Eközben a Tanítóképzőn is dolgozott. Itt is a közművelés irányítása volt a feladata. Megnézve a korábbi állambiztonsági iratokat látható, hogy az ifjúságvédelmi feladatra dolgozó fedett munkatársak egy része át lett állítva egyházi feladatokra, egyházi elhárításra és megfigyelésre. Ennek az egyszerű oka az, hogy a fiatalok – megfigyelés alatt álló személyek, László egyik célcsoportja – elkezdett járni földalatti egyházakba. Pünkösdi gyülekezetek, Németh Sándor féle csoport, Iványi Gábor féle csoport, Jehovisták, Buddhista csoportok. Sok információt szerzett ezekről a csoportokról. Önként jelentkezett a Hit Gyülekezete bomlasztására irányuló operatív feladatok elvégzésére. Itt már nem csak hazafias indíttatásból, hanem már a rendszer jól megfizetett munkásként. 

Amikor megjelent a Hit Gyülekezetében, és kapcsolatba került Németh Sándorral, azt állította, hogy – hite miatt – veszítette a munkáját, és sorsa kilátástalanná vált. Németh Sándor – korabeli beszámolók és tanúk egybehangzó tény állítsa szerint - gyakorlatilag mindenben segítette Lászlót. Fontos hangsúlyozni, hogy mindeközben tekintélyes havi fizetést, költségtérítést és titkolt budai szolgálati lakást biztosított neki, a Hivatal.

A korabeli klerikális elhárításnak több célszemélye is volt ebben az időszakban. Mivel a rendszerváltásnak nevezett folyamat nagyon sok egyéb feladattal terhelte a titkosszolgálatokat, ezért csak a kiemelt személyek kaptak nagyobb figyelmet. Egyik Iványi Gábor volt, a másik pedig Németh Sándor. Az elhárítás feladata az utóbbi két veszélyesnek tartott célpont elérése volt. Mivel László önként is jelentkezett, hogy ráépüljön Némethre, ezért gyorsan haladt a célszemély profilozása és az ekkor szokásos környezettanulmány, háttérvizsgálatok, stb. 

Iványi és Németh több mint jó kapcsolatban voltak egymással, hiszen vállvetve küzdöttek a kommunista rendszer ellen már a 80-as években is. Ezért sem meglepő, hogy Bartus László Németh Sándoron keresztül el tudott jutni Iványi Gábor lelkészhez is.

Bartus feladata azt volt, amit Dr. Ilkei Csaba is megmutat kiváló tanulmányában. Ez nem más, mint a bomlasztás. Még az 50-es években megalakult Állami Egyházügyi Hivatal – ÁEH – által kidolgozott munkamódszert kellett alkalmazni. Azt, hogy ennek módszertanát kiválóan ismerte, bizonyítja egy korabeli videó fölvétel (link-töltés), melyen Bartus részletesen ismertette a szektakampányok természetrajzát.

https://drive.google.com/file/d/1-5dZnkdRNaOtYltJ8mQfbafI0gBY2kcp/view?usp=drivesdk

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vallásügyi főcsoportjához 1951-ig tartozott a vallási ügyek igazgatása. Ekkor, 1951. május 19-én hívták életre (1951. évi I. tv.) szovjet példára az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH). Feladata: a párt (előbb az MDP, majd az MSZMP) egyházpolitikai döntéseinek végrehajtása, az egyházak tevékenységének ellenőrzése. A Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt állt, élén az Elnöki Tanács által kinevezett elnökkel, 1968-tól államtitkári rangban. 

A Minisztertanács részéről leghosszabban Aczél György miniszterelnök-helyettes felügyelte 1974 és 1982 között. Nagy egyetértésben működött vele együtt Miklós Imre. Őt Sarlós István (1982 – 1984) és Csehák Judit (1984 -1987) követte.

A fenti és az alábbi idézet is mutatja a kommunista hatalmi célt. Egy olyan korszak sötét tetteire világítva rá, melyeknek feldolgozása még közel sem teljes. 

Az ÁEH-t a NET törvényerejű rendelete hozta létre, aminek végrehajtásáról minisztertanácsi rendelet intézkedett. A vallásfelekezetekkel kötött egyezmények végrehajtásának ellenőrzése mögött köztudottan az egyházak tevékenységének korlátozása, befolyásuk háttérbe szorítása állt. 1951-ben az induláskor 58 fő dolgozott a Hivatalban, 1989-ig összesen 350 főt foglalkoztatott, szorosan együttműködve az állambiztonság egyházi elhárításával. (1963-ban költöztek végleges helyükre az V. Szalay utca 10. szám alól a VI. Lendvay utca 28. szám alá.

A nyomozó szervek operatív munkájuk eredményének tudták be, hogy sokoldalú módszerekkel sikerült bénítani a szektásodás folyamatát, bizonyos bomlási folyamatokat elindítani, egyes szekta vezetők tekintélyét lejáratni, bizalmatlanságot kelteni, aktív tagokat leválasztani, újabb érdeklődőket távol tartani, akciókat meghiúsítani és további beszervezéseket végrehajtani kritikus pontokon. A SZET-en belül további feladatnak tekintették egyes ellenséges személyek tanulmányozását, megfigyelését, tevékenységük dokumentálását, a nyugati központok felé irányuló illegális csatornák felderítését.

Bartus László feladata tehát egyértelmű volt. Mint írtuk, Iványi Gábor és Németh Sándor jó kapcsolatban voltak, ennek ellenére másként reagáltak Bartus és megbízóik által elvárt akaratnyilvánításra.

Hangsúlyos tény, hogy Németh Sándorhoz Bartus László egy vidéki szegénylegény szerepét magára öltve jelent meg (miközben jólfizetett állása lehetett). Németh kezdettől és folyamatosan támogatta a fiatalembert. Lakhatását, tanulmányait is támogatta. Ennek ellenére kapcsolatuk megromlott, amikor Bartus megtámadta a lelkészt könyvével. Beindult a bomlasztás, aminek érdekében Bartust a közösséghez navigálták. 

Iványi Gábor egy új lehetőséget látott a Bartus által felvázolt együttműködésben. Bartus feladata nem más volt, mint a régi kommunista, baloldali módszer végrehajtása. Érezhetően a baloldalhoz kívánta hozzáláncolni a hívő közösségeket, mitahogy a mai napig gyakran ír arról, hogy keresztény ember csak baloldali lehet. Ld. az alábbi videót:

https://drive.google.com/file/d/1-CNrmKFdKO7ra4HBEkPSFqFLKJV9UcMk/view?usp=drivesdk

Cél egy olyan ernyőszervezet létrehozása, mint ami létezett 1990 előtt, a Szabad Egyházak Tanácsa. A szervezet célja akkor az volt, hogy az állam „segítő kezét nyújtva” adjon előnyöket az együttműködő kisegyházaknak. Akkor is volt olyan, aki nem volt hajlandó belépni és elfogadni a jószolgálati segítséget és ezzel kivívta maga ellen Szakács József – fedőneve Szaniszló Pál – haragját. Visszatérve Bartushoz: az ügynök 1995-1996 környékén egy ajánlattal környékezte meg a valós tagsággal nem igazán rendelkező metodista egyház vezetőjét. Az ajánlat anyagi jólététtel kecsegtetett, és egy javaslatot  tartalmazott arra is, hogy miként lehetne hívekkel feltölteni az üresen kongó templomi padsorokat. 

A gazdasági életet a karitatív tevékenység állami támogatásával pörgették fel. A tagság részben a kényszerből belépő szociális ellátást kérő személyekből állt. A tagság hiányzó részét pedig más felekezetek híveiből akarták pótolni, elsősorban a Hit Gyülekezete tagjait célozták meg hamis propagandával. Iványi Gábor szerves része és tevékeny szervezője volt annak a puccskísérletnek, amit 1998-ban hajtottak végre Németh Sándor ellen. Kb. 3 évig szervezték és készítettek elő a 98-as eseményeket, de ennek ellenére nem sikerült maradéktalanul végrehajtania a tervet. Igaz, egy időre úgy tűnhetett: Németh Sándor munkája léket kapott, de mégis sikerült helyreállítania az okozott károkat.

Járulékos eredmény, hogy Iványi Gáborban emberére lelt László, hiszen mai napig jóbarátok és elvtársak.