Alazni Szex Történet, Alazni Erotikus Történetek

⚡ TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

Alazni Szex Történet, Alazni Erotikus Történetek
Анонимный Сайт Знакомств в Russia ?
Never pay again for live sex! Chat for free!
Watch live girls from Russia now! Bongacams.com will blow your mind away for free!

Hottest Porn Videos are Right Here !! Get Access to Exclusive Videos and Porn scenes.
Elvetemült szex történetek, és erotikus mesék, fantáziák
Dóra egy szolgalelkű kegyvesztett volt csupán birodalmamban. Vele aztán bármit meg lehetett csinálni. Csak be kellett vezetnem a szado-mazo világába.
Dóra szokás szerint 7-8 perccel a megbeszélt időpont előtt ért a találkozó helyszínére. “A legnagyobb udvariatlanság késni, váratni valakit. Inkább te várj másra” – tanították a szülei. Nem ment rögtön a találkozási pontra, percekig figyelte kissé távolabbról a helyet. Megnyugodva látta, hogy az emberek nem figyelnek a mély beugróra, senki még csak oda se néz. Közben egyre gondolkodott.
– Őrült vagyok, amiért belementem ebbe. Miért kell nekem ilyen hülyeséget csinálnom? Annyian szeretnének velem járni, akiket ismerek egy ideje, és akkor nekem pont ez kell?
Hétköznapi szemmel tényleg fura volt, amit tett. Egy olyan férfival fog találkozni, életében először, aki az apja lehetne: Dóra 25 éves, akit vár, az meg 47. És ez a férfi meg fogja alázni, fájdalmat fog neki okozni, és lehet, hogy cserébe még csak ki sem elégíti. Mindezt pedig azért teheti meg, mert Dóra ebbe előre beleegyezett.

– Még mindig megfordulhatok, elmehetek – bíztatta magát, miközben két perccel a kitűzött idő előtt odasétált a beugró hátsó falához. Körülnézett, hátha észreveszi, ki figyeli, hogy idejött, hátha meglát valakit, aki idetart. De nem vett észre semmit és senkit, az emberek rá sem hederítettek. Aztán eszébe jutott az utasítás: nem bámészkodhat. Lehajtotta hát a fejét, cipője orrát bámulta. Hátratett kezéből mozdulatlanul lógott a táskája, mélyén rejtve azt, amit hoznia kellett. Közben pedig végiggondolta, hogy is került ide.
Akkor már hónapok óta járt fel a netes csevegőoldalra. Partnerkereső oldalnak titulálta magát a site, volt lehetőség társkereső hirdetés feladására is, de igazi vonzereje a chat volt. Dóra sokáig csak a társalgót látogatta, ahol érdekes emberekkel kötött virtuális ismeretséget. Sokan tényleg semmi másért nem jártak fel, mint beszélgetni; kialakult társaságok voltak, sokan ismerték egymást valóságosan is. Szerveztek bulikat, de Dóra egyszer sem ment el, mindig olyankor voltak, mikor nem ért rá. Pedig hamar befogadták, sokakkal úgy beszélgetett már, mintha személyes ismerőse lenne.
Aztán egy nap üres volt a társalgó. Bulit szerveztek, Dóra tudta is, de remélte, azért talál valaki ismerőst. De még ismeretlen sem volt. Kíváncsiságból benézett a többi szoba közül is párba; természetesen kihagyta a leszbi és a homo szobákat, hiszen ott semmi keresnivalója nem volt: nem érdekelték a lányok, mint szexpartnerek, és minek ment volna be a meleg fiúk közé? Bekukkantott a szado-mazo csevegők közé is. Bekukkantott, és ottmaradt. Nagyon meglepődött, hogy a közösben ugyanolyan “köznapi” témákról folyik a csevegés, mint a társalgóban. Többen is megszólították, de senki nem volt tolakodó, a legtöbben, mikor megmondta, hogy csak “kukkol”, nem is szóltak többször hozzá. Kivéve egy embert…
-Pelyhecske? – kérdezte valaki kellemes hangon Dóra chat-nevét. – Painman vagyok.
Igen, ő volt az, aki “rászállt” a chaten. Nem volt tolakodó, inkább kérdezgetett, magyarázott. Hiszen óhatatlanul használt olyan szavakat, amelyeket Dóra nem ismert, és ezzel elindított egy kérdéssort, mert a válaszok újból csak kérdéseket szültek. A férfi pedig türelmesen magyarázott, és ő is kérdezett, sokszor indiszkrétnek tűnő dolgokat, de olyan odavetve, hogy Dóra néha észre sem vette, mennyi bizalmas dolgot mesél el magáról.
-Igen, én vagyok – válaszolt, továbbra is maga elé nézve, de most már észrevéve a férfi cipőjét is, ami eddig a gondolkodás közben fel sem tűnt.
Hirtelen megérezte, hogy a férfi keze végigsimít az oldalán, a combja közepétől majdnem a hónaljáig. Megrezzent, de nem húzódott el, mert eszébe jutott, miért is történik: most ellenőrzi, hogy betartotta-e az utasítását. De minden rendben volt.
A férfi megfordult, elindult, Dóra pedig követte. Még most sem nézett fel, csak a férfi lábát, cipőjét nézte, miközben haladtak a “tetthely” felé. A férfi röviden, pár szóval elmondta útközben, hová is mennek, és az első percekben mit kell Dórának tenni, de ettől eltekintve szó nélkül mentek jó öt percet.
Egy régi, legalább százéves bérház kapuját nyitotta ki a férfi. A kapualjból oldalt nyílt a lépcsőház, és a másodikon, ahová felmentek, a lépcsőházból nyílt a lakás. A bejárati ajtóval szemben egy másik, csukott ajtó volt, oldalt pedig ablak a körfolyosóra. Dóra megállt a csukott ajtó előtt. Még mindig lefelé nézett, csak hallotta, hogy fordul a zárban a kulcs, és azt is, hogy a férfi kihúzza. Aztán érezte, hogy a férfi ismét végigsimít a testén, most már lassabban, erősebben. De nem talált hibát, a lányon a parancs szerint nem volt sem bugyi, sem melltartó.
Aztán Dóra lépteket hallott: a férfi végigment az előszobán. Kicsit csikorgott a kilincs, mikor kinyitotta az ajtót.
-Igyekezz!
Majd ismét ajtónyikorgás, kilincs-csikorgás. Dóra egyedül volt. Nekiállt végrehajtani az útközben kapott utasításokat: elfordult, szembe az ablakkal, és levetkőzött. Gyorsan ment, hiszen csak a cipőből kellett kilépni, kilazítani és levenni a szoknyát, kigombolni és levenni a blúzt: máris meztelen volt. Aztán letérdelt, ahogy egy képen látta: zárt sarkak, terpesztett térdek, tarkóra tett kéz. És mindezt az ablakkal szemben. Nem tudta, belátni-e a körfolyosóról és észrevette-e valaki. De nem is volt érdekes, sosem volt szégyellős. Lassan elszámolt százig, majd köhintett kettőt, jelezve, hogy kész van.
Amíg vetkőzött, amíg így várakozott, Dóra megint a történtekre, a chatre gondolt. Hetekig beszélgettek, minden nap több órát. A férfi kérdezgetett, és főleg válaszolt Dóra folyton szaporodó új kérdéseire. A lány rájött, hogy micsoda téveszméi voltak eddig erről a világról. Korábban az erőszakkal, kényszerrel, az egyoldalú szexuális élvezettel azonosította. A beszélgetésekből megtanulta, hogy szó sincs ilyesmiről. Megtanulta, mi a különbség az “egyszerű” s/m és a BDSM között, megtanulta, hogy miféle szereplői vannak ennek a világnak, és még rengeteg mást is. A férfi kérésére, majd később “önszorgalomból” jónéhány internetes oldalt is végignézett. Írásokat olvasott, képeket és klipeket nézett. Eleinte szörnyülködött. Aztán megszokta. Később már észrevette azt is, hogy melyik írást írta “bennfentes”, és melyik a fantázia szüleménye. A képeken, filmeken is észrevette a beállítottságot, a csalást. Észrevétlenül elméleti szakértővé vált; igaz a férfival mindig megbeszélte a látottakat, olvasottakat. És a férfi türelmes és megértő volt: magyarázott, de olykor csak rávezetett a helyes megoldásra, hagyta, hogy Dóra maga jöjjön rá bizonyos dolgokra.
A legfontosabb dolog, amire Dóra így rájött, az volt, hogy ő világéletében engedelmeskedett: a szüleinek, a tanárainak, a főnökeinek. Sosem volt lázadozó, teljesen természetesnek fogadott el és hajtott végre (legalábbis számára) logikátlan utasításokat, érthetetlen dolgokat. És nem csupán megtette, hanem még jól is esett. És (még a gondolatba is beleremegett) így volt ez a szexben is. Sosem volt kezdeményező, mindig hagyta, hogy a partnere irányítson. És (ennek a beismeréséhez kellett a legtöbb lelkierő) sosem volt ellenére a szex közben a keménység, a durvaság, a fájdalom. Igaz, eddig egyszer fordult csak elő komolyan: az egyik fiú szeretkezés közben úgy megszorongatta a karját, combját, fenekét, mellét, hogy napokig látszott a nyoma. Akkor bosszantotta, felháborította a dolog, úgyhogy azonnal szakított is a fiúval. De most, visszagondolva, rájött, hogy az volt az egyik legjobban élvezett szeretkezése.
Igazából még most sem érti, hogy nem sokkal ez után a felismerés után, pont egy hete, miért is írta le azt az ominózus mondatot, és ha már megtette, miért nem visszakozott azonnal, vagy az elmúlt hét folyamán bármikor. Hiszen megtehette volna. De ha már kimondta, tartotta is magát ahhoz, amit akkor leírt: “szeretnélek szolgálni”.
A férfi pedig visszakérdezett: “jól meggondoltad”? Akkor igennel válaszolt, és azóta is minden nap. Csak most, amikor odaállt a megbeszélt helyre, támadtak kétségei. De odaállt, és útközben sem fordult vissza, pedig amíg nem értek be a házba, megtehette volna. De nem tette, és most itt térdepel, várva, hogy…
Majdnem felállt, de aztán eszébe jutott az előírás: csak azt teheti, amire parancsot vagy engedélyt kapott. Márpedig a parancs csak annyi volt: menjen be. Nem állt tehát fel, hanem térden csúszott végig az előszobán, lassan, nehézkesen, hiszen életében először csinált ilyet. Közben pedig mintha eltűntek volna a kétségek, de előtört egy másik típusú kételkedés: “remélem, végig tudom csinálni, remélem, meg lesz velem elégedve”; ez járt csak a fejében.
A férfi az ajtóval szemben, talán egy méterre egy fotelben ült. Dóra még mindig maga elé nézett, a fotelt csak később látta, de azt észrevette, hogy férfin nincs cipő, zokni, nadrág, csak egy strandpapucs. (Azt már csak később látta, hogy az alsónadrágot és az inget nem vette le.) Közvetlenül a férfi előtt állt meg, és várta az első igazi parancsot, hiszen az eddigiek inkább még az előkészületekhez tartoztak.
-Üdvözölj! – hangzott a kellemes bariton.
-Alázatosan köszöntöm, Uram és parancsolóm. – A chaten természetesen tegeződtek, hiába volt a férfi majdnem kétszer annyi idős; ott ez a szokás. Itt azonban csak a férfi tegezte Dórát, a lánynak magázva kellett hozzá beszélnie.
És az üdvözlésnek ez csak az első fele volt, a szóbeli. A második fele tettel történt: Dóra megcsókolta Ura eléje tartott kezét. Életében először tett ilyet: még soha senkinek, sem férfinak, sem nőnek nem csókolt kezet. Vegyes, részben konzervatív, részben liberális nevelést kapott: elvárták, hogy mindenkivel tisztelettudó legyen, de kezet senkinek nem kellett csókolnia. És neki is csak egyszer csókolta meg egy bolondul rajongó fiú a kezét, amikor nagyon romantikusan egy nyári estén szerelmet vallott neki egy parkban a padon (azaz Dóra a padon ült, míg a fiú előtte térdelt). De most nem volt idő a múltat idézni.
Dóra feltápászkodott, a hosszú térdelés után, tarkóra tett kézzel ez nem is volt olyan egyszerű, és igyekezett szabályosan állni: széles terpeszben, befelé fordított lábfejjel, változatlanul lehajtott fejjel, tarkóra tett kézzel. Most látta csak meg igazán a férfit, hiszen állva magasabb volt a fotelben ülőnél (tudta, hogy ha mindketten állnak, a férfi pár centivel magasabb). Ura hátradőlve nézegette a formás lányt. Dóra tudta, hogy felemás látványt nyújt: este gondosan leborotválta a szőrt lábáról, karjáról, hónaljáról, de ágyékát úgy hagyta, ahogy volt. Régebben 3-4 naponta azt is szőrtelenítette, de a férfinak az volt a kívánsága, hogy ne tegye. Már egy hetes volt rajta a borosta. Viszont minden más rendben volt, nem csupán ilyen értelemben. Dóra tudta magáról, hogy szép, hogy jó az alakja, hogy kívánatos a teste. Épp eleget látta magát a tükörben, hogy tudja, mit néz, mit lát a férfi. Az egyetlen, amivel nem volt igazán kibékülve, a nyaka volt: rövidnek és kissé túl vastagnak gondolta. (Nem volt igaza, ha nem is “hattyúnyaka” volt, de szép, formás volt ez a testrésze is.) A lágy ívvel induló, nem túl nagy, de kerek és kemény cicik a kis udvarból szemtelenül meredező rózsaszín bimbókkal, az ívelt has, a vékony derék, a meglehetősen széles csípő, a szép vonalú comb és láb, a kicsiny lábfejek (36-os cipőt hordott) a leghidegebb férfit is felizgatták volna. Márpedig Painman (Dórának fogalma sem volt a férfi igazi keresztnevéről, igaz, ez fordítva is így volt) nem volt éppen hideg férfi. Miután alaposan végigmérte a lányt, megfogta az ágyékát.
-Borostás vagy. Lehet egy rabnő borostás?
-Nem lehet, Uram. Kérem, büntessen meg érte.
Dóra tudta, hogy a férfi számára ez egy megszokott kezdés, beszéltek erről épp eleget. Az értelmét is tudta: ez adja meg a bemelegítést, az alapot mindahhoz, ami következik majd. Még arra is rávezette a férfi, miért fontos neki magának is ez az apró szabálytalanság.
A lány oldalt fordult, s lehajolva megfogta a bokáját. Közben látta, hogy a férfi kezében egy fakanál van. A következő pillanatban egy ütés csattant a fenekén. Nem túl erős, de nem is kellemes. A két félgömb felváltva kapta az ütéseket, egyenletes időközönként, azonos erővel négyet-négyet, majd egy-egy erősebbet, már fájdalmasat. De Dóra nem jajdult fel, csak épp felszisszent. Az átlagosnál jóval magasabb fájdalomküszöbe volt.
-Jól van. Állj fel, indulj a fürdőbe!
A lány felegyenesedett, és indult. Tudta, melyik ajtó vezet a fürdőszobába, a férfi elmagyarázta a lakás beosztását. A házhoz és a lakáshoz illően a fürdőszoba is tágas volt. Hatalmas kád (Dóra irigykedve nézte, az ő garzonjában csak egy ülőkád volt), mosdókagyló, a kád mellett a WC, vele szemben nagy automata mosógép.
-Ülj a WC-re! Csússz egész előre és dőlj hátra, a lábad terpeszd szét!
Kényelmetlen pozitúra volt, Dóra hátát égette a hideg a csempe, lábát a kőpadló. És kapaszkodnia kellett az ülőkébe, nehogy még jobban előrecsússzon.
A férfi megnyitotta a csapot a mosdóban. Szivaccsal benedvesítette a lány ágyékát, majd borotválkozó-gélt kent rá. Aztán odaguggolt a lány széttárt lábai közé, és elkezdte borotválni. Dóra félt, de nem mozdult, nem szólt. Amíg csak a dombján siklott a penge, nem is volt különösebb baj, amikor azonban a férfi áttért a nagyajkakra, a lány elkezdett remegni. Igazából nem a félelemtől, egyszerűen túlfeszültek az izmai. A férfi egy kicsit meg is állt, de aztán folytatta. Nem volt kíméletes, de durva sem, egyszerűen precízen csinálta, amit csinált. Dóra pedig meglepve érezte, hogy kezd nedvesedni. Amikor saját magát borotválta, semmi ilyen nem történt.
Észre sem vette, mikor végzett a férfi. Csak arra figyelt fel, mikor a szivaccsal letörölte a gél maradékát.
-Ég a bőröd?
-Igen, Uram – válaszolt az igazságnak megfelelően, bár ez is csak a kérdést hallva tudatosult.
-Szeretnéd, hogy bekenjem? – a férfi egy after-shave balzsamos palackot tartott a kezében.
-Kérem, Uram, enyhítse a bőröm égését.
A hűsítő krém nagyon jólesett a lánynak, a simogató mozdulatoktól pedig, ahogy a férfi elkente, még nedvesebb lett.
-Visszamegyünk – pakolta el a férfi a kellékeket.
Dóra követte a szobába, ahol fel kellett feküdjön az asztalra. Fura asztal volt, keskeny, mint egy dohányzóasztal, mégis magas, mintha étkezőasztal lenne. De nem sok ideje volt ezen tűnődni, arra kellett figyeljen, hogyan is helyezkedik el. Csak félig fekhetett az asztalon: a fél feneke már le kellett lógjon. És persze terpesztett lábbal, de a talpa nem érhetett le a földre. Kényelmetlen volt. De ezt a kényelmetlenséget hamar elnyomta egy másik: a büntetésé, melyet azért kapott, mert a férfinak kellett megborotválnia. Öt ütés a Vénusz-dombra, fakanállal; igaz, az első négy enyhe volt, csak az utolsó fájt. És öt ütés a frissen borotvált ajkakra is, ez egy különös, lapos faeszközzel; persze most is csak az utolsó volt erős.
-Köszönöm, Uram, amiért megbüntetett. Köszönöm, hogy megborotvált. Köszönöm, Uram, az újabb büntetést – engedelmeskedett a lány. Aztán kezet csókolt, hisz a köszönethez ez is hozzátartozott.
A férfi a konyhába ment, Dóra követte. Ez is régimódi, tágas helyiség volt, de voltak benne modern eszközök is. A kredencből két félliteres bögre került elő: egyformák, csak a színezésük tért el.
-Csinálj teát! Magadnak is. Nekem ebbe – mutatott a férfi az egyik bögrére. – Itt van a tea, az édesítő, a citromlé. Nekem erősre csináld, és négy tablettát tegyél bele, citrom nem kell. Magadnak olyat csinálsz, amilyet akarsz. Ha kész van, tálcára teszed és behozod. Behozod azt is, amit mondtam, hogy hozzál magaddal.
Az egyedül maradó Dóra először azt nézte meg, miben is tudna vizet melegíteni. A tűzhelyen ott állt egy teáskanna, méghozzá üresen. A lány az egyik bögréből töltötte át bele a vizet, valamivel több, mint kétbögrényit. Gáztűzhely volt, amit Dóra nem szeretett, félt tőle, de más lehetősége nem volt, felrakta hát a kannát az egyik égőre. Szerencsére a gázt nem gyufával kellett meggyújtania, volt elektromos gyújtó is.
Aztán előkészítette a bögréket. Két filter a férfinak, négy édesítőtabletta. A magáéba csak egy filtert és három tablettát tett, de belecsöppentett pár csepp citromlevet is. Ritkán teázott, de nem szerette, ha a tea erős, ha túl édes, és citrom nélkül nem is volt hajlandó meginni. Rátette a bögréket a tálcára. A víz még nem forrt, úgyhogy kilépett az előszobába a táskájához. Kivette, amit a férfi utasítására hozott, és azt is a tálcára tette: a vibrátorát, amibe reggel friss elemet tett, meg a két csomag óvszert. “Én is vehetnék, de szokj hozzá, hogy szexuális kellékeket veszel”, mondta a férfi még a chaten. Azt is előírta, hogy ne drogériában, patikában vagy szupermarketben vásárolja, hanem szexboltban. Dóra piros arccal, szégyenkezve mondta a fiatal eladónak, mit is kér. Amikor pedig a fiú elétett vagy féltucat különböző fajtát, legszívesebben kiszaladt volna. Remegő kézzel bökött rá az egyikre, nem is figyelte igazán, milyen.
A teáskanna elkezdett sípolni. Dóra levette a tűzről, elzárta a gázt, aztán a forró vizet kitöltötte a két bögrébe. A férfiét majdnem tele, a magáét csak kétharmadig. Mozgatta, áztatta a filtereket, majd mikor kellően sötétnek találta az italokat, kivette, és a szemétbe dobta. A saját bögréjét feltöltötte kis hideg vízzel, hogy ne égesse meg a száját. Egy kevés hideg vizet a férfiéba is tett, de az jóval melegebb maradt, mint az övé. Aztán felvette a tálcát, és bevitte a szobába.
Painman a fotelben ült, és egy könyvet olvasott. Dóra letette a tálcát az asztalra, a férfi mellé, majd letérdelt. “Ha nem kapsz más parancsot, térdelned kell” látta maga előtt a chaten kapott instrukciót. Az utasítás kiadója pedig letette a könyvet, és elvéve a bögrét, belekortyolt a teájába.
-Jó, pont így szeretem. Idd te is a magadét. Nem kell siess.
Dóra tehát nyugodtan kortyolgatta teáját. A férfi is lassan iszogatta a sajátját, olykor vissza is tette a bögrét. Közben le-lenyúlt, belekócolt a lány hajába, végigsimított az arcán, a mellén. Dórát persze ezzel még jobban felizgatta: a mindig kemény bimbók még keményebbek, merevebbek lettek, és bizony érezte, hogy alul is egyre nedvesebb. Teázás közben pedig megint volt ideje gondolkodni. Magát a teázást sem értette pontosan, miért van, csak sejtette. Most nem a múltra gondolt, hanem arra, mi következhet még? Ami eddig történt, nem volt sem különösebben fájdalmas, sem igazán megalázó. Nagyjából erre, ilyesmire számított, de hiszen a kezdést elvileg ismerte. Innentől viszont semmit nem tud…
Elfogyott a tea, Dóra visszatette a bögrét a tálcára. Hamarosan a férfié is ott volt.
-Vidd ki a tálcát, aztán folytatjuk, amiért itt vagyunk.
Dóra most térden csúszva ment. Útközben észrevette, hogy a tálcán csak a két bögre van rajta. Örült, hogy nem befelé kellett így hoznia, hiszen akkor könnyen kiloccsanhatott volna a bögrék tartalma. A konyhában gyorsan felállt, kiöblítette a bögréket (tudta, ha nem így tesz, a tea nehezen eltávolítható nyomot hagy), majd ismét térden igyekezett vissza a szobába. Most már szabályos pozícióban helyezkedett el a férfi előtt; a teázás közben ugyanis lazább, pihenő tartást vett fel. Közben észrevette, hogy míg kint járt, az asztalra valahonnan egy nagy csomó csipesz került.
-Mondtam, hogy egyelőre csak felmérem, mit viselsz el. Ami eddig történt, az csak egy könnyű bemelegítés volt, most kicsit komolyabbra fordítjuk a dolgokat.
A férfi ezzel ismét “kezelésbe vette” Dóra mellbimbóit. Pár simítás után a bimbók teljesen keményen, mereven ágaskodtak. A következő pillanatban pedig egy-egy csipesz került mindkettőre. Dóra felszisszent. Az elmúlt héten ugyan titokban saját maga is próbált ilyesmit, de azok a csipeszek nem voltak ilyen erősek, csak közönséges ruhacsipeszek voltak. Ez viszont valami más volt: láncos csipesz. Erősebb volt a rugója, jobban szorított. És
Büntet Szex Történet, Büntet Erotikus Történetek
Brandi Lyons Sex Party - Online szex videók pornó film
Extrem mellű tini , Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen