50 Éves Aszott Picsa

⚡ TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT KATTINTSON IDE 👈🏻👈🏻👈🏻

50 Éves Aszott Picsa
Belépés Facebookkal Belépés Maradjak belépve Regisztráció Elfelejtettem a jelszavam Segítség

Nyitotta: szellem19 , 2001.05.08 18:25 |
Hozzászólások: 1924 | Hozzászólók: 205



Hozzászólások sorrendje:

Időben csökkenő Időben növekvő
Alacsonyra értékeltek elrejtése




Tudnivalók

Felhasználási feltételek
Mi ez? [GYIK]
Hozzászólás [GYIK]
 
Moderációs alapelvek
Moderációs topikok
Állásfoglalások
 
Reklámlink
Technikai segítség
Kérdésem maradt


Impresszum
Szabályzat
Adatvédelmi tájékoztató
Süti szabályzat
Gépház blog
Hirdetőknek



Csatornák


Életmód
Fotó - Videó
Gazdaság
Hobbi, szabadidő
HUSZ [18+]
Inda
Index
Kultúra


Közlekedés
Politika
Regionális közösségek
SOS - Egészség
Sport
FILOSZ
Törzsasztal
Technika



Partnereink


bloghu
Indafotó


Indamail
Indavideó



Index.hu
Totalcar
Velvet
Dívány


Akkor elmondom én is, hogy mi a problémám. 3 éve ismerkedtünk meg a párommal, már mindketten elmúltunk 25 évesek. A páromnak külön lakása van egy nagyvárosban, de sajna az anyósomék a szomszéd utcában laknak. A párom dolgozott, én egyetemre jártam, amikor összejöttünk, három hónap múlva össze is költöztünk. Az Anyósom nagyon egyszerű gondolkodású lény, de képes fifikás is lenni. Két és fél évig nem is volt nagy probléma, csak amolyan szúrkálódások, amit én mindig elviseltem és lenyeltem. Idén januárban elkezdtük szervezni az esküvőnket, amiből a “drága Mama” természetesen nem maradhatott ki. Én úgy terveztem, hogy saját pénzből álljuk a cehhet, mivel Anyukám egyedül nevelt fel az ikertesómmal együtt egy önkormányzati lakásban, és csak most tud magának venni sajátot, hogy kirepültünk, nem akartam, hogy még ennek a terheit is Anyukám viselje, semmilyen szinten. Az esküvőszervezésben eljutottunk egy olyan pontra, mikor észrevettük, hogy már semmi nem úgy lesz, ahogy mi szerettük volna. Ezért egy vasárnap reggel felkerekedtünk, hogy elmondjuk, hogy mit szeretnénk. Annyit volt időm mondani, hogy ez az esküvő már 90%-ig nem olyan, amilyet mi szeretnénk. Na, és ekkor jött egy kb. 10 perces hiszti, hogy már 90%-ig nem is olyan amilyet Ő ( az anyósom) szeretne, és hogy én egy élősködő vagyok, aki megfosztottam a Páromat a barátaitól és a nyaralásoktól, és én egy pénzéhes szemét vagyok, aki rosszat akarok az ő fiacskájának. Ja, és Anyám egy szar ember mert nem adott lakást a fenekem alá. Na én akkor eljöttem, a Párom is velem jött. Mikor hazaértünk, itt ültünk megsemmisülve, azt tudtam, hogy nem szeret, de hogy ennyire gyűlöl, azt nem gondoltam volna. Hazaérkezésünk után még idetelefonált, hogy őt húzzuk ki a vendégek listájáról.
No a tényekhez hozzátartozik, hogy mikor a Párommal megismerkedtünk, a Párom bátyja éppen építkezett. Az anyósom parancsba adta a Páromnak, hogy szerezzen 700 ezer forintot a bátyja építkezésére, cserébe ezért az anyósom, fizeti annak a lakásnak a törlesztést, ahol lakunk. Fizette 5 hónapig 17 ezer forintjával, mondván, hogy ezt tovább nem tudja finanszírozni. De azóta is veri a mellét, hogy ez a lakás az övé, és egy beszélgetésben minimum kétszer az orra alá van tolva a Páromnak, hogy kinek a mijében is lakik. Aztán szintén a Párom bátyja nem tudta tovább fizetni az autója törlesztőjét, nem akarjuk-e átvenni az autót? Átvettük, mi barmok, azóta havi 60 ezrével fizetjük másfél éve és még fogjuk is négy évig. Mondanom se kell, ha nem vesszük át az autót, akkor a sógorom feje felett már ház nem lenne, és az autót is elvitték volna már. Nem mondom a Párom jól keres, az eszével, ami persze a családjának otthon nem munka, de a pénz, amit keres vele az jó. Én tanárként végeztem, és nincs munkám, de volt olyan, hogy a páromat nem fizették ki az előző munkahelyén, és akkor én tartottam fönn minket diákmunkából, az egyetemi szociális támogatásból, ösztöndíjból, stb. Amióta befejeztem az egyetemet itthon vagyok nyelvet tanulok, mosok, főzök, takarítok. És álló nap munkát keresek, nemcsak a szakmámban, már ott tartok, hogy bármit elvállalnék. De meg kell mondanom őszintén, hogy nem élünk rosszul. De én nem vagyok jó, mert élősködöm. Ezek után kérdezem én, melyik, milyen anya az, aki a kisebbik gyerekével fizetteti meg a nagyobb (már váláson, gyerekeken tul lévő) testvér hülyeségeit? És miután a kisebbik fizet, még azt sem érdemli meg, hogy olyan esküvője legyen, amilyet akar, és azzal éljen akivel akar, és úgy ahogyan akarja. Mit gondoltok?
Ja, bocs, visszaolvastam, Anyós lakása, csak most a másik néven nevezed a veletek együtt lakó Anyóst.
Ööö... Bocs, de kié a lakás? Anyósé? Hm. Talán van némi joga elvárni a kölcsönös alkalmazkodást, nem?
Akárkié is amúgy a lakás, miért nem volt előre tisztázva, még a baba születése előtt, hogy mikor mi kinek a dolga? Ki milyen feladatot vállal a baba körül?
Nyilván szereti anyósod az unoklit, de ha nem ti határozzátok meg, hogy miben van szerepe, dolga a baba életében, akkor mindenféle partizánakciókat fog kezdeményezni, csak mert "úgy vágyik rá". Babcival foglalkozni jó, ezt szinte minden nő így gondolja. Attól, hogy egy nő öreg, még nő. Anyósod is.
A legjobb persze a költözés, de esetleg még menthető a dolog, ha leültök megbeszélni.
Azt csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a túl merev napirend és szereposztás hosszú távon a babának se jó. Az a jó, ha nemcsak Anyához tartozik, ha érzi, hogy ő egy tágabb csoport, a család része. Fontos, hogy a biztonságérzetét ne az határozza meg, hogy minden nap mindennek pontról pontra ugyanúgy kell történnie. Minél merevebb a napirend, annál durvább hisztit fog kiváltani minden egyes eltérés. Ha a család több tagjától is kap gondoskodást és azt meg is tanulja elfogadni, nem fog hisztériás rohamot kapni, csak mert valaki más fürdette éppen.
Gondold meg, Te is lehetsz beteg. Kerülhetsz kórházba pár napra, vagy lehet olyan munkád, amely miatt nem tudsz mindig ott lenn fürdetésnél. Mi a jobb? Ha emiatt a gyerek egy kicsit szomorú, de azért elfogadja a gondoskodást a család más tagjaitól is, és viszonylag kiegyensúlyozott lelkiállapotban vár haza Téged? Vagy ha az életéért retteg, akkora stresszt okoz neki egy ilyen élmény, és hisztérikus sírógörcsöket kap, csak mert nem vagy ott?
Esetleg meg lehetne oldani, hogy ne csak egy személy legyen jelen, hanem több családtag, összhangban, egymással beszélgetve. Pl. Apuci levetkőzteti/felöltözteti, és közben ő is, Anyós pajti is beszélnek hozzá, mondókáznak neki, adnak puszit a talpára. Ebből megérti a babci, hogy Anyós is a család tagja, és el fogja fogadni a gondoskodást tőle is.
Ja, és még valami. Nem vagyok pszichológus, de egy dolgot láttam az összes babánál a családban. A baba az anyja személyiségének a meghosszabbított része. Ne tévesszen meg az, hogy beszélni nem tud, más érzékei annál kifinomultabbak! Kiválóan működő antennái vannak, és pontosan ráhangolódik a Te érzelmeidre, és azonosul velük. Ellenséges lesz mindazokkal, akikkel szemben te ellenséges érzéseket táplálsz, és elfogadó lesz azokkal, akikkel kapcsolatban baráti érzéseid vannak.
Ha nem őszinte a barátságosság, azt is megérzi. Ha demonstrálni akarod, hogy igenis, csak Te tudod elaltatni és Anyós nem, akkor a baba ebben engedelmes eszközöd lesz. Azt csinálja, amire Te vágysz, hogy csinálja. Akkor is, ha a száddal az ellenkezőjét mondod. Ha arra vágysz, hogy Anyósod látványosan kudarcot valljon a babci elaltatásával, akkor a babci juszt se fog elaludni, Anyós akármit is csinálhat.
Nagyon drukkolok Nektek, hogy sikerüljön beosztanotok, hogy kinek mi a dolga a babával, és hogy sikerüljön minél többször összhangban együtt gondozni a babcit. Ehhez az is kéne, hogy először is el tudjátok egymást fogadni összetartozó családtagként. Nagyon drukkolok!
Hát nem tudom él-e még a fórum, két hete nem volt hozzászólás. de azért muszáj kiírnom magamból, mert megzavarodom!
Hihetetlem milyen kis aprónak tűnő dolgokon borul ki teljesen az ember. Mindez az elmúlt 2 héten történt!
Van nálunk néhány bevett szokás, amire drága anyósom olyan magasról tesz, hogy na!
Például: Ha a gyerek fáradt, nyűgös, dörgöli a szemét és tépi a fülét, letesszük aludni. Ez a módszer nagyon megosztja a szülőket, ez tény, nálunk már bevált. Maximum 10 perc nyavalygás és nyomja a szunyát.
Persze mielőtt elaludna anyós bejön és "megmenti a napot". Ilyenkor szólunk, hogy ne bántsa, mindjárt alszik. Nos két hete lesz.ta, hogy a gyerek SZÜLEI mit tiltanak neki, a babával kapcsolatban, berontott a szobába és felkapta a gyereket. Kétszer azt mondtam jól van. A kislányunk vagy negyed órát üvöltött (nem sírt) a kezében, mikoris átvettem tőle, visszavittem a kiságyba. Letettem, cumi a szájába, HÜP-HÜPP, szundi. Anyós felé dobtam egy diadalittas mosolyt. Nem bírtam ki, vessetek meg érte!
Pár nappal ez után, átvitte magához a babót, nem is bántam, tudtam nyugodtan zuhanyozni. A dérjem a vécén ült, azt várta, hogy befejezzem, nem akart leforrázni. Anyós benyit, a nyugtalan babával, kérdi mikor fürdetünk, mondom, lemosom a hajam, és csinálom a vizet, adja oda az apjának a lányunkat, hogy kezdje el vetkőztetni. Majd ő megcsinálja, jelentette ki. Szólok neki, hogy ne, újszülött kora óta az apja készíti fel a fürdésre. Ezt persze már többször mondtuk. Mikor apa nincs otthon (délutános vagy éjszakai 12 órás) akkor ugye kénytelen vagyok én csinálni, akkor is megzavarodik a gyerek, nehezen alszik.
Erre anyós bemegy, nekiállja vetkőztetni a gyereket, és a férjemnek kijelenti, hogy én mondtam, hogy ő csinálja. Mikor anyós behozta a fürdőbe, a hisztérikus gyereket, akkor már a férjem utasításából csinálta. Majd' leharaptam a férjem fejét, miközben a babát csitítottam, hogy miért nem ő csinálta. Jól megdöbbentünk, mert mind a ketten át lettünk verve. Miután nehezen elaltattuk a babánkat (másfél órába telt, és úgy aludt el, hogy az apja ült a kiságy mellett, és a babó fogta a kezét!) felelősségre vontuk. Először megpróbálta belémbeszélni, hogy félreérthetően fogalmaztam, mikor kijelentettem, hogy biztosan nem, annyi volt a válasz: de én úgy vágytam rá!
Ekkor csúnyán visszaszóltam: Nyilván az órás üvöltésre is ami ezzel járt!
Egy betegség, fogzás miatti kialvatlanság és a fent említett dolgok miatt apadni kezdett a tejem. Tápszer, főzelékes hozzátáplálás, világvége hangulat.
Sikerült beszereznem egy sütőtököt. Egy nyomoronc, ütődött, valószínűleg fagyott tököt. Aranyárban. Na jó, kilója 700 forintért.
Jó részét megsütöttem, pár darabot megfőztem. A durván egy kiló sült tök, három darab híjján eltűnt. Anyós megette.
A hisztéria szélén álltam, hogy nekem most a tököm kivan, összepakolok és húzok haza anyámhoz, mert annyit nem lehet megérteni, hogy a gyereké, nem esszük meg! A férjem is én is imádjuk, de meg sem kóstoltuk, mert kell a babának.
Ekkor megnyugtatott, hogy majd vesz.
Tegnap szólok neki, hogy Eszti, már csak holnapra van tök, akkor légyszíves hozz, ahogy megígérted!
Erre én lettem leb.szva, már elnézést, hogy ő ennyiért nem fog vásárolni semmit, ott az alma, az jó lesz. Itt kiborult a bili!
1. már kapott almát, szorulása lett tőle!
2. Ez rétes alma, savanyú, csak sütésre való.
Cukrozd meg! Tömjek cukorral egy négy hós babát! Mondom de savas, kimarja a gyomrát! Erre: Mit aggódok én, majd csak lesz valahogy.
Mondom teszek még bele reszelt mosószappant is az majd semlegesíti a savat, nem? Aztán majd csak lesz valahogy.
A férjem kijelentette, hogy jövő hónapban költözünk, azóta albérleteket keresek. Innen messze!
Így már értem. Eddig úgy tudtam, a két anyós olyan büntetés, ami csak a bigámiáért jár... De tanul az ember mindig valami újat...
Két anyja úgy lehet, hogy a szülei elváltak, ő és a tesója pedig az apánál maradtak. Após újraházasodott, így lett mégegy anyuka!
Ennek örülünk is, mert így anyósnap nem volt hatása a férjem nevelésében.
Már fáradt vagyok tovább írni! Jóéjt hölgyek/urak!
Hát, furi egy viszony, annyi szent. Anyósom csak igyekszik, sógornőm meg csak rúgja elfele. Nem tudom, mi bűne lehet Anyósomnak, hogy így kell vele bánni. No, mindegy, nem rám tartozik, csak én megszerettem az Öreglányt, mert sok értékes tulajdonsága van, és főképpen ő nevelte fel nekem az Uracskámat. Nem jó az nekem se, ha szomorítják, mert tényleg nem érdemlli meg. Egyáltalán nem az a tolakodó fajta anya, és anyósnak sem olyan. Csak szeretne létezni a gyerekei szemében, ha már egyszer él. De hát ilyen ez. Senki sem azt kapja, amit megérdemel.
Amúgy meg az tiszta sor a családban, hogy ha valaki beteg, maradjon otthon, de ragassza át másokra is. Pláne ne gyerekre! Be is tartja mindenki. A felnőttekre is vigyázni kell, senki sem engedheti meg magának a betegeskedést. Biztos munkahely a mai világban egyszerűen nem létezik.
Ne legyek igazságtalan. Néha kaptak pár szem gyümölcsöt, névnapra csokit, születésnapra ajándékot, karácsonyra valamit.
Egyszer a nagyfiam kapott zsebpénzt is, és ballagásra is kaptak.
A saját lányától ez nagyon kemény volt.
Nekem már akkor nem élt az anyám. Ő elég kemény nő volt, de ilyet nem tudott volna tenni.
Hogy ez nekem annak idején nem jutott eszembe, be sem kellett volna engedni hozzánk őket.
Mindig jöttek, persze üres kézzel, sokszor betegen, hiába kértem, a kruppos fiamnak életveszélyes a felsőléguti vírusfertőzés. Borzasztó látvány egy fulladó kisbaba.
Mindig éjjel fulladt, és anyósom olyan egyszerűen müködött, amit nem lát, az nincs is, tehát csak én beszélek össze-vissza a fuldokló gyerekről.
B verzió: Anyósomék a saját lányukhoz odaállítottak halom kajával, minden földi jóval (nem vicc, Anyósom nagyon tud főzni), amit csak elbírt a suzuki, hogy meglátogassák a lányukat meg a kórházból frissen hazavitt bébét. Reakció: lányuk az ajtóban közli, hogy a védőnő tanácsára "a gyereket nem lehet idegenek közé vinni", úgyhogy nem mehetnek be hozzá. Szegény öregek, le voltak törve, mint a bili füle.
Na, ez hogy tetszik? Ja, és makkegészséges frissnyugdíjasok mind a ketten, szó sincs róla, hogy telibe krahácsolták volna a picit. A cigiről is leszoktak évekkel ezelőtt, mikor a lányuk férjhez ment, mert ha unoka lesz... Meg pláne a címzetes "idegenek" kitétel. Szegény Anyósomban mintha a kést forgatták volna meg. :-( Pedig már 10 éve csak arra vágyott, hogy legyen egy unokája végre. Annyi örömmel és szeretettel készült rá, hogy elmondani nem tudom. Aztán paff...
Ööö. A férjednek két anyja van? Vagy ezt így hogy?
Zárt ki az életetekből amennyire a körülmények engedik. Nem tettem meg annak idején.
Koncentrálj a babára, ez a nő ilyen önző marad. Ha van rá mód, költözzetek el tőle minnél előbb.
A szoptatásról jutott eszembe, annak idején a férjem rokonságában egyik gyermekem születésénél sem volt a négy nő közül egysem annyira ember, hogy főztek volna a kismamának egy tál levest.
Friss császárrel szaladgáltam az élet-halál közt lévő beteg apámhoz mindkét esetben a kórházba. A tejem egy hónap alatt elapadt.
Anyósom, amikor megjegyeztem milyen nagy a baj, hogy nincs tejem, csak annyit vágott oda, hogy szoptass, ha bírsz.
Ilyen gonoszsággal addig még sosem szembesültem. Letaglózó volt.
Neveld a babádat a szíved szerint, és ne hagyd, hogy ők irányítsanak.
Ó istenem! Bezárkózva a világ elől, azt hittem az én esetem egyedi! Hát nem!
A topik indításakor még hisztis tinédzser voltam.
Remélem nem bánjátok ha panaszkodom egy kicsit.
Az én drága anyósom. A jóisten kettőt is kiutalt nekem. A kedvencem, nevezzük Eszternek, egy tündér. Telljes mértékben egy az értékrendünk, életszemléletünk, szinte anyámként szeretem.
A másik, nevezzük Edinának, egy magát keménynek, tökéletes nőnek mutató, de lelkiekben szánalmas, megkeseredett asszony.
Na, találjátok ki, hogy kivel közös lakástulajdonos a férjem?
Aki az utóbbi anyósra gondolt, menjen lottózni!
A férjemmel még középiskolában ismerkedtünk meg. Három év együtt járás után, 19 évesen költöztem hozzá(juk). Feketén dolgoztam egy pékségben, heti pár alkalommal, így be tudtam szállni a rezsibe, ráadásul a szüleimtől is kaptam természetbeli támogatást. Amolyan igazi falusi dolgokat: Szalonna, sonka, kolbász, hurka, savanyúkáposzta, tojás, tej. Nagyon gyakran volt, hogy hónap végén csak azt tudtuk enni amit otthonról hoztam.
Ugyanis anyósnak van egy munkakerülő hapsija, aki egész nap hereverézik itthon, vagy leugrik a haverokkal, elpókerezni a munkanélkülit.
A lánykérésen is elbőgte magát, utána meg nem vette komolyan, és viccet csinált belőle.
Azután terhes lettem. Mikor kiderült már 15 hetes voltam. Leültünk, elmondjuk.
Reakció: De hát én még nem lehetek nagymama! Nem veteted el? Kifizetem.
Mondom neki, ha akarnám sem vetetném el.
És ha mondjuk eseményutánit vennél vűbe? Úgy két adagot? Attól tuti elmenne...
Egyenlőre ennyit tudok panaszkodni, mert szoptatnom kell.
Jól kifogtad, az tény. De akármit is inkább, mint ezt. Sok sikert!
Igen.Sajna tipikusan olyan ember akitől ha csak jelen is van, nem tudod mi van csak azt veszed észre h egyszeribe ideges leszel.
Kevés ilyennel találkoztam az életben szerncsére...most beletrafáltam.
Az anyósra lett iratva a ház.arra írtam h igazán páromra irathatná.
Sajna nem várok 20 évet még míg ez bekövetkezik...pechemre ez biztos így lenne...
Inkább költözés...csak azt nem tom hova.
Annyi a mák h a párom is mondta anno h tesóival fog iratni egy papírt h ők lemondanak a részükről,így full az övé lesz a kéró.
Sajna nógatni kell majd megt tökölős emberke.
Nem magam miatt kell mert muteromék házát egyke lévén úgyis én öröklöm majd, és az majd'3x-osát éri mint ez mert városon van.
Megbeszéltük majd ezt párom azt meg én öröklöm majd...ha esetleg ne adj'isten válás lenne,legyen hova menni...
Esetleg az egyiket el is lehet adni v mind2-t és egybe költözni...az a gubanc h addig vhol lakni kell...párom nem bírja anyámat meg nagyszüleimet(ők 1-ütt laknak)
Én meg rühellem anyóst.Én most mk néküli vok.Mit tegyek?
Előszöris keresek 1 melót.aztán albérletbe kell mennünk.Ez drága...nem tom hogy oldjuk meg...
Ráadásul ha nem találok ott albéletet ahol a melóm van akkor?
Párom Bogácson dolgozik,mi T.darócon lakunk.
Na, ez klasszikusan az az eset, amikor a sürgős költözés erősen javallott. Nem kell magyarázkodni, egyszerűen nem illetek össze, és nem is fogtok soha. Ha ez így megy tovább, a verbális erőszak fizikaivá fajul, és előbb-utóbb valaki megmarkolja a nagykést, és durrbele. Aztán meg mehet a börtönbe. Kell ez neked?
Ja, és egyáltalán nem biztos, hogy a nénike lesz az, aki áldozatul esik, és te mégy a kaptárba. Fordítva is előfordul az ilyesmi, ráadásul ilyen élemedett korú elkövetőknél nagy az esélye annak, hogy már nem találják beszámíthatónak.
Már az elején sem értettem, mit értesz azon, hogy várod az ingatlannak a párodra való íratását. Ha végrendeletileg anyósodra lett hagyva, akkor hiába várod. Akkor ugyanis anyósod örökölte, ő a tulajdonos, az az ő
Egy Idõs Férfi Szex Történet, Egy Idõs Férfi Erotikus Történetek
Dögös Vékony Tini Csaj Kényezteti Párja Faszát - Online szex videók pornó film
Brazil feleség, Családi szex videók és pornó filmek ingyen, nagy mennyiségen