Oké, kezdjük az alapokkal. A LEGO minden idők egyik legnagyszerűbb találmánya: könyveket lehetne írni arról, hogy hány meg hány területen segíti a gyerekeket a fejlődésben a finommotorikus mozgások fejlesztésétől a kombinációs, kreatív készségek stimulálásán át olyan alapvető fogalmak és szerepek megértéséig, mint például az alkotói munka, annak folyamata, eredménye. A Lego-kaland pedig az utóbbi évek egyik legfontosabb filmje. És nem is elképesztő poénáradatának, szédítő fantáziával megálmodott világának és az abban életre keltett eszközöknek és figuráknak köszönhetően, és nem is feltétlenül a gyerekeknek átadott üzenetének hála, mi szerint, gyerünk, engedd el a fantáziádat, és alkoss, hanem amiatt, amit a gyerekeket elkísérő szülőknek mond: hagyd a gyerekedet érvényesülni, alkotni... élni. Ha hiszitek, ha nem, ezt a tanácsot nem is olyan könnyű betartani. És hasonlóan nehéz egy ilyen film nyomába lépni.
Kapásból érheti az a vád a Warner Bros.-t és a LEGO-t, hogy csak a sikert meglovagolva akarnak eladni még egy csomó mozijegyet és még annál is több játékot, de ez utóbbit az első film is megkapta, és lásd, mi lett a vége! (Eladtak egy csomó játékot, de ezt senki nem hánytorgatta fel nekik.) Ugyanakkor a Robot Chickentől átugrott Chris McKay rendező és írótársai is érezték, hogy ugyanazt még egyszer nem süthetik el, mint amit Phil Lord és Chris Miller az első filmmel összevarázsolt, talán nem is lennének képesek rá, ezért a Lego-figurák és az azokkal játszók közötti mitikus kapcsolatot, meg úgy általában a Lego univerzumot életre keltő mágiát kihagyták a képletből, és egyedül A Lego-kaland kétségkívül legmenőbb figurájára és annak saját kis világára összpontosítottak. Sok jó ember kis helyen sem zavarja Batmant a coolságban Nem mintha ez a világ ne lenne elég sokszínű, hisz a Batman univerzum 80 éve töltődik mindenféle figurával és kalanddal, plusz maga a film sem mondott le a negyedik fal konstans leépítéséről, amely további színárnyalatokkal gazdagítja a produktumot.
Már a Warner-logó feltűnésekor kezdetét veszi a nézőre való kikacsingatás, ezzel együtt a szuperhős-filmek vaskos kifigurázása. A legtöbb kenetet természetesen maga a címszereplő kapja, aki talán a világegyetem legcoolabb figurája (nem mintha nem tudná), ugyanakkor az egyik legmagányosabb is. Erre akkor döbben rá leginkább, mikor végre-valahára sikerül leszámolnia legfőbb ellenségével, a Jokerrel, és annak teljes kompániájával, és hirtelen nem marad tennivalója. Még szerencse, hogy egészen véletlenül - de tényleg véletlenül - örökbefogadott egy árvát, tudjátokkit, akit eleinte alaposan kihasznál, és aki naiv rajongással követi őt bárhová, hogy aztán oda jusson, ahová Batman egyáltalán nem várná: a szívébe. Leírva talán kissé negédesnek tűnik a történet, de elhihetitek nekem, hogy a giccs az utolsó, amihez ebben a filmben nyúlnak - kivéve ha akarnak neki adni egy kiadós pofont -, ehelyett egyik poén követi a másikat, egyik DC-ből ismert (vagy máshonnan becsaklizott) vendégszereplő a másiknak adja a kilincset, és ezt a pörgést az animátorok A Lego-kalandban már megszokott, sűrű akciójelenetekkel kötik össze.
Valódi mélységek feltárása helyett tehát horizontálisan töltik meg a filmet, a cselekmény ugyanis igen sűrű, ami talán még a legkisebbeket is arra készteti, hogy a film végéig bírják pisilés nélkül. Neki mindig van egy aduásza Szerencsére az amúgy igen magas poénrátából a gyerekeket kísérő felnőtteknek is csurran-cseppen, egynémely már-már az inkorrektség határát súrolja, mindenesetre a gyerekek nem mindig fogják érteni, hogy apu meg anyu most éppen min röhög ilyen csúnyán. De a legtöbb poén azért úgy van hangszerelve, hogy az egész családot hangos vidulásra késztesse, és így van ez rendjén, hisz a közös nevetés minden családi köteléket szorosabbra fon. LEGO Batman: A film +Poénok az egész családnak -Nincsenek benne igazi mélységekÉs igen, tényleg film készült a LEGO-ból, és igen, tényleg jó lett. Persze most biztosan többen azt kérdezitek, hogy miért kételkedtem egyáltalán, elvégre a LEGO-biznisz jobban virágzik, mint
valaha, és adaptációk terén sem áll rosszul - elég az évente ipari mennyiségben legyártott és kiadott videojátékokra gondolni. Az ugyanakkor talán nem véletlen, hogyha mozgóképes feldolgozásokról volt szó, a LEGO eddig nem nagyon akarta bevenni a mozivásznakat, és megrekedt a tévében futó vagy DVD-nMert nehéz anyag ez: nehéz vele olyan történetet elmesélni, ami valódi mélységgel bír, és valahol a LEGO-humor is fárasztóvá tud válni, másfél óra után akár a falat is kaparhatnánk tőle. A LEGO-kaland pont ezért voltJóformán minden lehetséges akadályt könnyedén vett, elemeire bontotta őket, és épített belőlük valami olyat, ami képes arra, hogy hozzátegyen valami pluszt a dán márkához - és talán ez a legfontosabb ismérveA százperces animációs filmben jóformán minden megvan, amire szükség lehet: a látvány fantasztikus, a történet jópofa, megkapjuk a kötelező tanulságot, és a poénokat is akkora ívben szórják, hogy közben
rád, a kistesódra, a barátnődre meg a szüleidre. ami igazán fantasztikus benne, hogy tökéletesen visszaadja azt az élményt, amiért imádunk és imádtunk annak idején LEGO-zni. A történet egy Emmet Brickowski nevű srác körül forog, aki teljesen hétköznapi módon éli az életét, mindent úgy és ugyanúgy csinál, mint a többiek, és úgy van rendszerezve minden teendője, ahogy azt az útmutatókban megírták. Kreativitásnak itt nincs helye, legyen rend mindenütt, Lord Business, az Octan Corporation fejese és Brickville vezetőjeHamar kiderül azonban, hogy Lord Business legfeljebb annyira kedves vezető, mint Kim Dzsongun, és egyáltalán nem a népe javát akarja, csak az a célja, hogy a Kragle nevű szuperfegyverrel bebetonozza aVan azonban segítség: egy Vitruvius nevű varázsló megjósolta, hogy egy kiválasztott megleli majd a Kragle ellenszerét, és az Építőmesterek társaságában megdönti Lord Business uralmát - ez a kiválasztott pedig nem más,
Kezdetét veszi hát a kaland, ami a LEGO-birodalom valamennyi világán átível majd. A városi terepet hamar elhagyjuk, eljutunk a vadnyugatra, beköszönnek a kalózok, sőt - hogy ne lőjek túl sok meglepit - még Batman is csatlakozik a csapatunkhoz. Oké, de hogy áll össze mindez egy kerek egésszé? Tökéletesen, és pont ez a lényeg: a LEGO-filmben ugyanis bármi megtörténhet, ahogy játék közben is csak a képzeleted szab határt az ütősebbnél ütősebb jeleneteknek. Nagyszerű, hogy a film az elejétől a végéig hiteles tud maradni: elhiteti veled, hogy itt minden egy doboz építőkockából készült, ahogy azt is, hogy ezt te otthon ugyanígy össze tudnád rakni, és ezeket a jeleneteket te is meg tudnád rendezni a padlón ücsörészve. elején talán furcsának hat a stop motion technikát imitáló animáció, valójában ez teszi hibátlanná a koncepciót; a valamivel több mint másfél órás játékidő
alatt abszolút folyamatosnak tűnik az egész, csak ha nagyon koncentrálsz, akkor veszed észre a képkockák közötti ugrásokat. Ez pedig valami fantasztikus, pontosan azt tükrözi, hogy máris beleélted magad a történetbe - tudod, éppen A LEGO-kaland ráadásul az egyik legdemokratikusabb animációs film, amit valaha láttam, mindenkinek szeretne mondani vagy mutatni valamit, mindenkit álmodozásra akar bírni - és a legjobb, hogy bőven van eszköze hozzá. Amikor ugyanis arról beszélünk, hogy mennyi karaktert és univerzumot sikerült belegyúrni ebbe a moziba, mindenkiben másNekem például az első nagyobb LEGO-csomagom egy kalózos összeállítás volt, a bátyámnak egy űrhajós, és bár puszta marketingterméknek tűnhetnek, a Star Wars- és a Gyűrűk Ura-szetteknek is megvan a maguk szerepe és rajongótábora, ahogy a City-vonal már ősidők óta összeköti aA LEGO-kalandban pedig tényleg mindenki benne van, ennek a
vizuális játéknak az egész család a részese lehet. Természetesen elengedhetetlen az is egy animációs filmnél, hogy a poénokat ugyanilyen demokratikusan szórják, és A LEGO-kaland ezen a ponton sem csúszik el. Tartozzál bármelyik korosztályba vagy nemhez, jó eséllyel akad majd olyan vicc, ami megnevettet vagy mosolyra húzza a szádat, még ha ennek az is az ára, hogy a film összességében csak mérsékelten lesz vicces, vagy hogy valahol hátul - az univerzum egyensúlya miatt - ülni fog egy pihentebb anyuka, akinek minden jelenetnél az orrán fog kifolyni a kóla azA hangulat tehát idilli, a túlzott drámázás természetesen kimaradt a receptből, vannak viszont betétdalok, amiket mégEzen a ponton meg kell jegyezni, hogy a filmet a legtöbb helyen szinkronosan vetítik, de egy olyan mozinál, amit már hatéves kortól ajánlanak, ez a minimum. A szinkron egyébként vállalható, de a műértők célozzák meg az eredeti nyelvet, annál is inkább, hiszen olyan színészek adták
a hangjukat a karaktereknek, mint Morgan Freeman, Jonah Hill, Liam Neeson vagy Anthony Daniels, aki - khm… - abszolút testhezálló szerepben tér vissza. Valószínűleg az, ahogy a legtöbb adaptáció is, ráadásul a LEGO kifejezetten jó módszert talált arra, hogy a teljes termékpalettáját belezsúfolja a filmbe.Korántsem, a poénok egy része lepereg majd rólad, ahogy a tanulság szájbarágása is idegesíthet. Az ugyanakkor biztos, hogy A LEGO-kaland remekül sikerült, és minden LEGO-rajongónak meg kell néznie, mert kicsit olyan ez, mint a csajoknak az Igazából szerelem: a tucatnyi karakter és probléma ellenére egy biztos pontot találsz majd benne, és ez már pont elég ahhoz, hogy évente egyszer leülj miatta a tévé elé. A LEGO-kaland szerintem klasszikus Blu-ray film: nehezen tudom elképzelni, hogy egy esetleges folytatással többet is ki lehetne hozni ebből a témából, de az fix, hogy ezt a részt újra és újra